Irene Vélez Torres környezetvédelmi miniszter hétfőn arra figyelmeztetett, hogy sürgős cselekvésre van szükség, mert a jelenleg Kolumbiában élő mintegy 200 víziló komoly zavarokat kelt a helyi ökoszisztémákban, fenyegetést jelent több őshonos állatfajra, például a manátuszokra és a folyami teknősökre, károkat okoznak a mezőgazdasági területeken, és az emberekre nézve is veszélyesek. Beavatkozás nélkül teljesen elveszíthetik az ellenőrzést az állomány felett, és az állatok száma 2030-ra már legalább 500, 2035-re pedig akár ezer példányra is emelkedhet.

A tárcavezető elmondta, hogy próbálták az állatokat külföldi állatkertekben, vadasparkokban elhelyezni, például Mexikóban, Indiában és a Fülöp-szigeteken is, de mindeddig nem jártak sikerrel. Bár továbbra sem adják fel, hogy elköltöztessék az állatokat, most a sürgős helyzetre tekintettel azt a döntést hozták, hogy eutanáziát alkalmaznak mintegy 80 példányon. Egyelőre nem tudni, pontosan mikor kezdődik a vízilovak tömeges leölése.

A kolumbiai víziló-populáció arra a négy állatra vezethető vissza, amelyet Escobar a saját birtokán kialakított állatkertjébe importált Afrikából az 1980-as években. Miután Escobart 1993-ban megölték, a birtoka gondozatlanul maradt, és az állatok a közeli folyókba széledtek szét, ahol gyorsan szaporodni kezdtek, és nagy területeken elterjedtek. Hivatalosan 2022-ben minősítették őket kártékony, invazív állatfajnak.

Afrikában kívül egyedül Kolumbiában élnek vadon vízilovak. A néhai drogbáró egykori hatalmas birtokától, a Magdalena folyó völgyében elterülő Hácienda Nápolestől több mint 100 kilométerre is előfordulnak példányok.

Állatvédők ellenzik és kegyetlen megoldásnak tartják a vízilovak tömeges leölését. Az elmúlt 12 évben a kormány megpróbálkozott az állatok sterilizálásával, de a magas költségek és az állatok befogásának, műtétjének nehézsége miatt a program nem vált be. Természetes élőhelyükre, Afrikába való visszatelepítésük nem jöhet szóba beszűkült génállományuk és a fertőző betegségek behurcolásának veszélye miatt.