A dél-franciaországi Fréjusban tartott tömeggyűlésen több ezer híve előtt fejtette ki elnöki programját Marine Le Pen, aki beszéde középpontjába az oltási kötelezettség felé terelő – nyilvános helyeken Covid-kártya felmutatását követelő –, az ily módon az országot szerinte még jobban megosztó, „általános felügyelet alá helyező” macroni politika támadását helyezte.

Le Pen a rendezvényen a beszámolók szerint igyekezett magabiztosabb lenni, mint bármikor, és fellépését a különböző felmérésék részben alátámasztani látszanak,

támogatottsága alig egy százalékkal marad csak el a hivatalban lévő Emmanuel Macron mögött:

míg az utóbbi egy mostani voksoláson 24 százalékot kapna, Le Pen 23-at.

Mindez azonban csupán a jövő évi elnökválasztás első fordulóján esedékes választói hajlandóságot fejezi ki, a második fordulóban azonban – ahová csupán a két, legtöbb szavazatot kapó jelölt juthat tovább – általános várakozások szerint ismét érvényesül majd az évtizedes recept, és Le Pen nagy valószínűséggel harmadszor is alulmarad Macron és az összes többi, addigra kihulló jelölt támogatóinak táborával szemben.

Ha valami és valaki ezen esetleg változtathat, akkor az szakértők szerint nem annyira az utóbbi hetekben feltűnt további önjelöltek indulása – néhány napon belül jelezte érdeklődését a konzervatív Michel Barnier, korábbi többszörös miniszter és ugyancsak többszörös EU-biztos, valamint európai uniós brexitfőtárgyaló egyfelől, illetve a szocialista Anne Hidalgo párizsi polgármester másfelől –, hanem az, aki még mindig kivár, hogy formálisan is ringbe szálljon az elnökségért: Éric Zemmour korábbi újságíró, az iszlám és bármilyen bevándorlás vitriolos ellensége a francia közéletben.

Tekintve, hogy Le Pen választói bázisát bizonyos szélsőségek feladásával és finom középre húzódással igyekszik szélesíteni, a nála mindig is radikálisabban fogalmazó Zemmour hozzá képest is „még szélsőbb jobboldali” jelöltté vált, aki viszont e minőségében

akár döntő befolyással is lehet a jövő tavaszi voksolásra.

A jelenlegi népszerűségi lista szerint a 24 százalékos Macron és a 23 százalékos Le Pen után a jobbközép Xavier Bertrand áll 16 százalékkal, őt követi 10 százalékkal a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélanchon, majd a napokban versenybe lépő szocialista Hidalgo, aki ma 8 százalékot kapna. Utánuk már csak kisebb támogatottságú jelöltek vannak, mint Yannick Jadot, a zöldek jelöltje, aki jelenleg 7 százalékon áll.

Zemmour beszállása a versenybe azért lehet érdekes, mert nem tudni, hogy színesebb, erőteljesebb nyilvános szerepléseivel mennyiben venne el szavazatokat Le Pentől, vagy éppen mennyiben egészítené ki a Nemzeti Tömörülés táborát egy még radikálisabb tömörüléssel.

Különböző felmérések szerint a szélsőséges blogger – akit már többször elitéltek gyűlöletbeszédért – jelenleg 8 százalékot kapna, és francia lapjelentések szerint Le Pen vezérkarában sokan komolyan tartanak attól, hogy ennek jelentős hányadát, ha ugyan nem az egészet, a Tömörülés jelöltjétől venné el. Ez viszont csak arra lehet elég, hogy mindketten hátrébb sorolódnak, már az első fordulóban teret engedve a konzervatív oldalon pillanatnyilag leginkább esélyesnek tartott Bertrand-nak.

Más szóval,

ha Le Pen Zemmour miatt elveszít 8 százalékot, azzal csak mindketten elvéreznének, és a jelenleg 16 százalékon mért Bertrand jutna tovább

Macronnal együtt a második voksolásra, ami ilyen felállásban egyúttal merőben újabb dinamikát is nyerhet.

Márpedig Zemmourt nem könnyű Le Pennek visszaszorítania, mert ha átveszi a retorikáját, akkor a „középről” átcsábítani remélt támogatók közül veszít el potenciális voksokat.

Egyes elemzések szerint ugyanakkor létezhet Le Pen számára egy pozitívabb kimenetele is a dolognak. A tavaszi helyhatósági választás (számára sovány) eredménye erre utalt, hogy éppen a „középre igazodás” miatt Le Pen tábora az utóbbi időben már amúgy is lecsökkent – az eddigi szélsőségesek, akik fogékonyak lehetnek Zemmourra, már korábban elfordultak tőle –, így a jelenleg mért 23 százalékon az utóbbi ringbe szállása már nem sokat változtatna.

Ha így van, az ugyanakkor

nem lebecsülendő szavazói „tartalékot” is jelenthet Le Pen számára,

arra az esetre, ha ő jut tovább Macronnal a második fordulóba. Mert így a középpártok koalíciójával szemben saját eddigi hívei mellett jó eséllyel számíthatna Zemmour támogatóira is, ami sokkal nyíltabbá teheti még a végszavazás esélyeit – mutatnak rá francia lapelemzések.