A büntető törvénykönyv 2013 nyarától bevezette az úgynevezett szituációs jogos védelmet, amely alapján például ha egy éjjeli lakásbetörésnél a védekező leszúrja a támadót, aki emiatt életét veszti, akkor a védekező jogos védelemre hivatkozva mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól - írja az Index.

A hatóságok sok esetben nem tudják megvédeni a polgárok életét, vagyonát, ezért van szükség a jogos védelem jogintézményére, amelynek határait a bírói gyakorlat évtizedek óta fokozatosan tágítja – nyilatkozta az akkor még formálódó büntetőtörvényről Kónya István büntetőjogász. Szerinte a jogos védelemmel kapcsolatos vitákban gyakran megfigyelhető az a furcsa lélektani jelenség, hogy egyesek gondolkodása észrevétlenül megfordul, mintegy átállnak az áldozat oldaláról a támadóéra, inkább vele éreznek együtt, mintha csak a támadót tekintenék az eset sértettjének, aki emiatt a jog és a hatóságok védelmére szorul. Mindezzel szemben határozottan le kell szögezni – folytatta –, hogy a jogtalan támadás nyomán kialakult konfliktusok kockázatát a jognak – a megtámadott oldalára állva – a támadóra kell hárítania, viselje ő a támadása következményeit, hiszen arra sok esetben előre felkészül, ne pedig az, aki váratlanul a megtámadott helyzetében találja magát. A jogos védelem megítélése és szabályozása az elmúlt másfél évtizedben gyökeres változáson ment keresztül. Ennek első lépéseként 2009-ben módosították a büntető törvénykönyvet, majd 2011-ben az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezetének V. cikke a jogos védelmet – mint büntethetőséget kizáró okot – alkotmányos tétellé emelte:

Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.

Vagyis a jogtalan támadás elhárítása ma már nem egy kivételes lehetőség, hanem mindenkit megillető alapjog. A hatályos büntető törvénykönyv (Btk.) kimondja: "Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges."

Mint látható, a jogos védelem nem egyenlő az önvédelemmel, hiszen a jogos védelem keretében sajátunkon kívül mások személyét vagy javait is megvédhetjük, illetve a közérdek védelme érdekében is felléphetünk. A jogos védelemnek van két speciális fajtája is:

• a megelőző jogos védelem és
• a szituációs jogos védelem.

A Btk. szerint megelőző jogos védelem esetén csak akkor nem büntetendő az elkövető,

• ha a jogtalan támadás megelőzése céljából telepített védelmi eszköz nem alkalmas az élet kioltására,
• annak működése kizárólag a jogtalan támadónak okoz sérelmet, és
• a védekező a sérelem elkerüléséért mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható.

A legtöbb büntetőperben a megelőző jogos védelem azért nem jöhetett szóba, mert az alkalmazott védelmi eszköz alkalmas volt az élet kioltására.

A 2013 nyarán hatályba lépett Btk. vezette be a magyar büntetőjogba a szituációs jogos védelmet. Eszerint bizonyos szituációkban nem kell vizsgálni, szükség volt-e a védekezésre, mert a személy elleni jogtalan támadáskor a törvény vélelmezi az elhárítás szükségességét. A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna,

• ha azt személy ellen éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el,
• ha az a lakásba behatolva éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan történik,
• ha azt a lakáshoz tartozó bekerített helyre behatolva fegyveresen követik el.

Ezekben az esetekben tehát az elhárító cselekmény nem büntetendő, mivel nem veszélyes a társadalomra, továbbá a jogos védelmi helyzetben kifejtett elhárító tevékenység nélkülözi a jogtalanságot. A jogtalan támadás ellen védekezőt még gondatlanság miatt sem lehet felelősségre vonni. Azt is mondhatjuk, hogy a jogtalan támadás kockázatát a támadónak kell viselnie.

Ugyanakkor a jogos védelemnek vannak korlátai is:

• verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe,
• megtorlásként nem alkalmazható,
• kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre,
• támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az elhárítás jogszerűségétől,
• javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti.