Az, hogy jelen pillanatban kevesebb pedagógus van a pályán, mint akár egy évvel ezelőtt is, egyáltalán nem lepi meg Horváth Pétert, aki szerint előre borítékolható az is, hogy a következő években ez a fajta változás még radikálisabban fog jelentkezni, így nem nagy merészség azt jósolni, hogy jóval kevesebb tanár lesz.

Mindemellett tagadhatatlan, hogy bekövetkezett néminemű gyermekszám-csökkenés is, bár a legutóbbi adatok szerint az általános iskolások száma növekedett, legalábbis a fogyásuk megállt, és az várható hogy stabilizálódni fog a létszám. Ám a pedagógusok számának ilyen szintű csökkenése egyértelműen abban az irányba mutat, hogy

másfajta munkaszervezési folyamatokhoz kellett folyamodni az adott tantestületetekben

– tette hozzá a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. Sor kerülhetett például az eddig szétválasztott csoportok – idegen nyelv, informatika, matematika, stb. – összevonásra, esetleg nem indulhatnak tehetséggondozó vagy hátránykompenzáló foglalkozások, amelyek segítenek a legtehetségesebb diákoknak, illetve megakadályozhatják a lemorzsolódást.

A KSH adataiból az is kitűnik, hogy az egy pedagógusra jutó tanulók száma országosan 9,7 fő. A szakember ezzel kapcsolatban megjegyezte, a statisztikai adatok sokféleképp magyarázhatók, így egyrészt valóban azt lehetne mondani, hogy

az említett tíz fő valóban nem túl sok, másrészt azt is figyelembe véve, hogy ennek országrészenként nagyon eltérő a mértéke, már jogos lehet a panasz.

Ugyanis az adatsorban benne foglaltatnak a kis falusi iskolák első négy évfolyamai is, ahol például csak egy-két-három diák ad egy osztályt, akár évfolyamot, ami viszont erősen befolyásolja a teljes képet, kiegyenlítve azt, hogy vannak olyan osztálylétszámok az országban, amik megközelítik a 40 főt is.

Hová tűnt közel háromezer pedagógus?

Bár az pontosan látható, hogy mennyien érik el az öregségi nyugdíj-korhatárt, az már nehezen megtippelhető, hogy mennyi lesz azon pedagógusok száma, akik például – a nők estében – élnek a 40 éves jogosultsági idővel, vagy a 60 éves kort betöltve a részmunkaidős foglalkoztatással. Mindeközben jól látszik, hogy az előző években az egyetemekről kikerülő, nagyságrendileg tízezer pedagógus-jelölt közül mindösszesen 3500-4000-en vannak, akik valóban munkába is állnak.

Horváth Péter az InfoRádió kérdésére arra is kitért, hogy az 1995 óta mindegy egyharmadával emelt kötelező óraszámokat már képtelenség tovább növelni, miután már most sem képesek a pedagógusok megfelelő mód felkészülni az óráikra. „Ez nem lehet megoldás semmiféleképpen” – szögezte le. Emlékeztetett: azt, hogy hányan és milyen képességű diákok jelentkeznek pedagógusnak, alapvetően az határozza meg, hogy milyen életpálya kínálkozik a számukra, amit jelenleg nem tart megfelelőnek. Tehát

a 2013-ban megalkotott, bizakodásra okot adó életpályamodell nem úgy vált be, mint egykor gondolták,

hiszen már 2014-ben elválasztódott a minimálbértől, egy olyan társadalmi standardtól, ami garantálta a pedagógusok társadalomban betöltött anyagi presztízsét. Mára pedig odáig jutottunk, hogy a középfokú végzettséggel rendelkezők béréhez kell felzárkóztatni a kezdő pedagógus béreket – tette hozzá.