A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus világméretű ünnepségsorozat az Eucharisztia megismerésének és tiszteletének elmélyítésére. Kezdeményezője a tours-i Émilie Tamisier (1834-1910), aki eucharisztikus zarándoklatot vezetett Avignonba, majd Eymard Szt Péter Julián indítására 1881-ben Lille-ben megszervezte az első kongresszust.

Alaptémáját a pápa határozza meg, szervezője a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága - írja a Magyar Katolikus Lexikon. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok korábbi helyszínei: 1881: Lille (1.), 1882: Avignon (2.), 1883: Liège (3.), 1885: Fribourg (Svájc) (4.), 1886: Toulouse (5.), 1888: Párizs (6.), 1890: Antwerpen (7.), 1893: Jeruzsálem (8.), 1894: Reims (9.), 1897: Paray-le-Monial (10.), 1898: Brüsszel (11.), 1899: Lourdes (12.), 1901: Angers (13.), 1902: Namur (14.), 1904: Angoulème (15.), 1905: Róma (16.), 1906: Tournai (17.), 1907: Metz (18.), 1908: London (19.), 1909: Köln (20.), 1910: Montréal (21.), 1911: Madrid (22.), 1912: Bécs (23.), 1913: Málta (24.), 1914: Lourdes (25.); 1922: Róma (26.), 1924: Amsterdam (27.), 1926: Chicago (28.), 1928: Sidney (29.), 1930: Karthago (30.), 1932: Dublin (31.), 1934: Buenos Aires (32.), 1937: Manila (33.), 1938: Budapest (34.); 1952: Barcelona (35.), 1955: Rio de Janeiro (36.), 1960: München (37.), 1964: Bombay (38.); 1968: Bogotá (39.), 1973: Melbourne (40.), 1976: Philadelphia (USA) (41.), 1981: Lourdes (42.), 1985: Nairobi (43.), 1989: Szöul (44.), 1993: Sevilla (45.), 1997: Wroclaw (46.), 2000: Róma (47.).

Az első budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust 1938. májusában tartották. A Pápai Bizottság 1936. novemberében Párizsban egyhangú döntéssel Budapestnek ítélte a 34. kongresszus rendezésének jogát, ami hatalmas elismerésnek számított. Volt már egyszer hazánkban ilyen kongresszus, de akkor még Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia részeként volt rendezője, s a kongresszust Bécsben tartották.

A kongresszust óriási szervezőmunka előzte meg, a hazai szervezők demonstrálni akarták, hogy a külpolitikailag és gazdaságilag is bezárt Magyarország képes "világraszólóan" megrendezni az eseményt.

A magyar főpapokon kívül 14 bíboros, 48 érsek, 197 püspök jött el, a német és osztrák főpapoknak Hitler megtiltotta a részvételt.

Az önmagában is hatalmas ívű nemzetközi eseményt összekapcsolták egy nagy hazai ünnepségsorozattal, amely a 30-as években erőteljesen megnyilvánuló Szent István-kultusz betetőzéseként a szentté avatott király 900. évfordulóját volt hivatott megünnepelni.

Az események erőteljes hazai is külföldi propagandájáról külön bizottságok gondoskodtak, az Eucharisztikus Kongresszusnak pl. külön ügyészségi engedéllyel többnyelvű emlékalbuma jelent meg alig pár héttel az események lezárultával.

A két eseményt, de elsősorban a kongresszust, elképesztő színpompa jellemezte. A küldöttek és vendégek 33 országból érkeztek, mintegy 50 ezren, a hazai résztvevők száma néhol elérte a félmilliót is. Több tízezres körmenetek, különleges éjszakai szentségimádások, majd félmilliós szentmisék, pazar budapesti díszkivilágítás, hatalmas és díszes vendégsereg tette emlékezetessé hívőknek és nem hívőknek egyaránt az eseményeket.