Az Ab hangsúlyozta, hogy ennek az ügynek nem az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó, úgynevezett három csapás szabály, hanem csak a halmazati büntetés súlyosításával összefüggő jogszabályi rendelkezések alkotmányosságának vizsgálata volt a tárgya. Ezek a halmazati szabályok olyan elkövetőkre is vonatkozhattak, akik első alkalommal követtek el egyszerre, vagy rövid időn belül legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt, de korábban még soha nem voltak büntetve. (A három csapás feltétele, hogy az elkövetőt korábban már legalább két alkalommal elítélték.)

A bírói indítványokban kifogásolt szigorúbb halmazati szabályok szerint ha valaki legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el, és azokat egy eljárásban vizsgálja a bíróság, akkor a legsúlyosabb cselekmény büntetési tételének felső határa kétszeresére emelkedik, ha pedig ez meghaladná a húsz évet, vagy egyébként a halmazatban lévő cselekmények közül valamelyik életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, akkor életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabnia az eljáró bíróságnak.

Az Ab indoklásában kiemelte: a bűncselekménnyé nyilvánítást és a büntetési rendszer kialakítását illetően a törvényhozó szabadsága széles körű. Egyes elkövetői csoportok súlyosabb büntetésének lehetősége büntetőpolitikai kérdés. Az Ab-nek pedig nem feladata büntetőpolitikai célok, követelmények helyességéről és indokairól, így különösen azok célszerűségéről és hatékonyságáról dönteni.

Jelen ügyben a szigorúbb halmazati büntetéskiszabás alapfeltétele, hogy a bűncselekmények elbírálása egy eljárásban történjék. Az egy eljárásban történő elbírálás azonban pusztán az adott ügyben eljáró egyes bíróságok célszerűségi szempontú döntésén múlik, az viszont, hogy a cselekmények elbírálása egy eljárásban vagy külön történik, teljesen eltérő büntetéskiszabást eredményez. Ezzel kapcsolatban az Ab megállapította: sérti a jogbiztonságból fakadó kiszámíthatóság és előreláthatóság követelményét, hogy a kifogásolt rendelkezések alapján a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövető terheltek esetében nem azonosak a büntetéskiszabás körülményei, nem előrelátható, hogy mikor kerülhet sor a szigorúbb halmazati szabályok alkalmazására, köztük az életfogytiglani szabadságvesztés kötelező kiszabására.

Erre a problémára idén februárban már az alapvető jogok biztosa is felhívta a figyelmet és indokoltnak tartotta a kifogásolt rendelkezések módosítását.

Az Ab a vizsgált rendelkezésnek azt a fordulatát is alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, amely bizonyos esetekben a bírói mérlegelés kizárásával kötelezővé teszi az életfogytiglan kiszabását. Az Ab indoklása szerint ellentétes a jogállami büntetési rendszer alkotmányossági kritériumaival, ha a bíróságok a bűncselekményeket nem értékelhetik tényleges súlyuk szerint.

Az Ab ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: a támadott rendelkezések a büntetés kötelező alkalmazhatósága szempontjából azonosan kezelik a személy elleni erőszakos bűncselekmények kategóriájába tartozó valamennyi bűncselekményt, holott azok eltérő súlyúak.

Az Ab szerint az elkövetett bűncselekmények súlyához igazodó, a büntetési rendszer alaptörvényi kritériumainak megfelelően differenciált büntetéskiszabást a szigorúbb halmazati szabályok esetében az szolgálta volna, ha a jogalkotó megteremtette volna a jogalkalmazói mérlegelés lehetőségét a határozott ideig tartó, illetve az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazhatósága között.

Az Ab az új Btk. alaptörvény-ellenes rendelkezését hatálybalépésére - 2013. július 1-jére - visszaható hatállyal semmisítette meg, továbbá kimondta, hogy a korábbi Btk. hasonló szabályai sem alkalmazhatók.

Az Ab elrendelte az alaptörvény-ellenes rendelkezések alkalmazása alapján jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát, ami azonban kizárólag a büntetéskiszabást érinti. Az Ab határozata alapján egyetlen büntetés sem szakad meg automatikusan, illetve egyetlen büntető ügyet sem kell újratárgyalni, csupán az alkalmazott büntetőjogi szankcióról kell újból határozni.

A határozathoz az alkotmánybírósági eljárásban részt vevő 14 alkotmánybíróból kettő, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla fűzött különvéleményt. Balsai István alkotmánybíró ebben az eljárásban nem vett részt.