Végre megvalósult Rishi Sunak álma. Nagy-Britannia 200 éve legfiatalabb és egyben első, etnikai kisebbségi miniszterelnökeként lépte át a kormányfői rezidencia ikonikus ajtaját, a stáb hagyományos tapsa közepette.

Előzőleg járt Károly királynál, aki a protokollnak megfelelően megbízta a kormányalakítással, miután – ugyancsak a protokoll szerint – fogadta a mindössze 44 napig kormányzó Liz Trusst, és elfogadta lemondását.

Ezután állt ki Sunak ország-világ és a Downing Street-i rezidencia ajtaja elé, hogy elmondja hagyományos beszédét.

„Országunk súlyos gazdasági válsággal néz szembe” – kezdte, majd elég gyorsan azzal folytatta – persze egy gentlemanhez illő udvariassággal és eleganciával – hogy elődje Liz Truss jóhiszeműen és helyesen fókuszált a növekedésre. „De hibákat követtek el” – a jó szándék ellenére. „Engem azért választottak meg pártvezérnek és miniszterelnöknek, hogy kijavítsam azokat”, mondta.

Bár valójában nem választották – mert még a párton belül sem volt szabályos jelölt vele szemben. Sunak azonban igyekezett gyorsan lezárni a legitimitása kérdését. Méltató szavakkal emlékezett a nyáron eltávolított volt főnökére, Boris Johnsonra – aki azzal a szöveggel próbálta meg a visszatérést, hogy 2019-ben őt választották meg a szavazók.

„Boris Johnson is egyetértene vele, hogy a mandátum mindenkié” – azaz a Konzervatív Párté, utalt rá Sunak. Ezzel

üzenni próbált nemcsak a szélesebb közvéleménynek, de azoknak a konzervatív párttagoknak is, akik nem mondhattak véleményt róla, és akiknek egy része a pártból való kilépést fontolgatja.

A búcsú

Sunak elődje, Liz Truss is beszédet – búcsúbeszédet – mondott kedden.

Ebben azzal védekezett, hogy „határozottan és gyorsan fellépett az energiaválság által fenyegetett családok és vállalkozások védelmében”. Majd felszólította Sunakot: törekedjen az adócsökkentésre és növelje a katonai kiadásokat – ahogy ő is ígérte. Ez az egyik kérdés, amiben nem világos Sunak politikája. Ukrajna támogatása „most még fontosabb, mint bármikor... a demokráciáknak felül kell kerekedniük a versenyben az autokráciákkal szemben” – mondta.

Sunak viszont – akit a pártja rendcsinálónak hívott be, abban a hitben, hogy sikerül megmentenie a torykat az összeomlástól – többször is elővette a „bizalom” szót – amit, bár nem mondta ki nyíltan, elődjei ástak alá.

„A gazdasági stabilitás és bizalom lesz a kormány napirendjének sarokköve... ez nehéz döntéseket von maga után” – fejtegette.

Viszont emlékeztetett: a pandémia idején, pénzügyminiszterként segítette a kényszabadságra küldött dolgozókat és azt ígérte: nem adja fel az együttérzést.

Egy újabb, ígéretbe csomagolt bírálat volt a részéről: „ígérem, hogy a kormányom nem hagy olyan adósságot az önök gyermekeire, amit mi magunk túl gyengék lettünk volna visszafizetni”.

„Becsület, profi hozzáállás és elszámoltathatóság, a kormány minden szintjén” – volt egy másik ígéret... amiről elég gyorsan eszébe jut az embernek a Johnson-éra. Nem félek – mondta még Sunak. Jobb is, ha nem, mivel a miniszterelnöki beszédeket a háttérből megzavarni próbáló mókás kedvű tiltakozók épp a

„Szerintem lázongás jön”

című rockdalt játszották.