Bejön a tipp és a "borzas Boris" lesz a brit miniszterelnök? A fogadóirodák szerint nagyon valószínű. A brit konzervatívok pártvezér-választásán – amelynek győztese egyelőre úgy néz ki, a következő brit miniszterelnök is lesz – az ellentmondásos beszólásairól ismert volt külügyminiszter az egyértelmű favorit.

A tory képviselők első, csütörtöki szavazásán három jelölt már ki is esett és messze Boris Johnson kapta a legtöbb szavazatot – 114 voksot, míg a hozzá legközelebb került ellenfele, Jeremy Hunt külügyminiszter csak 43-t.

„Boldog vagyok, hogy megnyertem az első szavazást, de még sok van hátra”

– mondta az euroszkeptikus volt külügyminiszter. A többi hat jelöltre most az a szerep hárult, hogy megküzdjön a második helyért és hogy esélyt kapjon rá, hogy összemérje támogatottságát Johnsonnal. A végső szavazáson, amelyet júliusban tartanak, már a brit Konzervatív Párt 160 ezer tagja vesz részt.

Közben nagy a nyomás a három legrosszabbul teljesített jelöltön, hogy álljanak félre, közülük

Matt Hancock egészségügyi miniszter már vissza is lépett.

Ő előzőleg keményen nekiment Johnsonnak, amiért az az üzleti világ brexittel kapcsolatos aggodalmaira trágársággal válaszolt, úgy, hogy ő is megengedett egy kontra trágárságot.

Azt is Johnson szemére vetette, hogy a miniszterelnök utódlásáért folyó versenyben először sokáig bujkált a nyilvánosság elől és még most sem nyilvánította ki, hogy hajlandó lenne nyilvános televíziós vitára a többiekkel.

Azonban hiába haragította meg stílusával a párttagság egy részét, hiába nem mutatott jó példát a média elől sokáig titkolt, házasságon kívüli gyermekével, hiába halmozta az afférokat és sértett meg külföldi politikusokat bárdolatlan megjegyzéseivel, a családi értékeket fontosnak tartó "közép-Anglia" még így is őt favorizálja.

Johnsonnak egyetlen Achilles-sarka van: az hogy ő az éllovas.

Az utóbbi fél évszázadban a tory pártban szinte hagyománnyá vált, hogy aki a legjobb pozícióban kezdi a versenyt a pártvezéri posztért, az szinte biztosan elbukik.

Kezdődött ez 1965-ben a népszerű Reginald Maudling pénzügyminiszterrel, akit épp hogy megvert Edward Heath. Amikor Margaret Thatchert 1990-ben megbuktatta a palotaforradalom, szinte felkent utódjaként tekintettek, az européer Michael Heseltine-re. De nem ő lett a vezér és a miniszterelnök, hanem a szürkének tartott és sokat gúnyolt John Major. 2005-ben pedig az ifjú David Cameron előzte be az államférfiúi babérokról álmodozó és később brexitminiszterként leszerepelt David Davist.

Közben a befolyásos londoni Evening Standard kiállt Johnson mellett. "Inkább a liberálisabb változatát szeretnénk, azt, aki a városunkat irányította" – állt a lap vezércikkében, azt sugallva, hogy

Boris Johnson képes lehet felnőni a feladathoz, annak ellenére, hogy az Európai Unióban a fejüket fogják

esetleges miniszterelnöki kinevezése miatt. A francia Le Monde például azt írta róla: "idegen tőle a logika és a meggyőződés, hazudott és bénázott, egy mini Trump-szabotőr".

A holland Volskrant "21. századi kalóznak nevezte, aki jobban hisz magában, mint a brexitben". A német Handelsblatt pedig "Nagy-Britannia szempontjából végzetesnek" titulálta. A valószínű kimenetelt azonban a spanyol El País írta le: "Boris Johnsont valószínűleg csak egy ember tudja legyőzni – Boris Johnson".