30 ezer éve temethették el azt a fiatal férfit vagy nőt, akinek bal lábszárát amputálták: a beavatkozásra kiskamaszként vagy még ezt megelőzően kerülhetett sor. A fiatal húszéves kora körül halhatott meg ismeretlen okból – írja a CNN cikke.

A csontvázat még 2020-ban találták meg ausztrál és indonéz kutatók, akik szerint az amputációt nagy odafigyeléssel és meglepő mélységű szaktudással végezhették el, ami teljesen újraírhatja azt, amit a kőkori ember ismereteinek szofisztikáltságáról eddig hihettünk.

"Ismerték az emberi anatómiát,

tudásuk volt az érzéstelenítésről, a vérzéscsillapításról és az elfertőződés megelőzéséről.

Mindezek csak nemrég váltak normává az orvosi ellátásban" – kommentálta az eredményeket Maxime Aubert, a Griffith University professzora.

A szakértők korábban úgy vélték, ilyen komplex beavatkozások végrehajtásához csak a földművelés kezdetének és az állandó települések létrejöttének idejében lettek meg a kellő ismeretei: azt hittük, csak az elmúlt 10 ezer évben voltak meg a képességeink egy ilyen műtéthez. Eddig egy hétezer éve elvégzett kézamputációt hittek a tudósok a legkorábbinak.

Száz éve amputálnak csak rutinszerűen

Ha figyelembe vesszük, hogy a nyugati orvoslásban mindössze száz éve lett norma a végtagamputáció végrehajtása, még figyelemre méltóbb az eredmény. Ezt megelőzően nagyon sokan haltak bele az ilyen beavatkozásokat követő szövődményekbe.

"Egészen a közelmúltig a vérveszteség, a sokk és az azt követő fertőzés volt a fő oka annak, hogy sok amputáció halálos kimenetelű volt" – mondta Tim Maloney, a Griffith Egyetem kutatója és a tanulmány egyik társszerzője.

A kutatók szerint a mostani felfedezésben vizsgált ember

hat-kilenc évvel élhette túl műtétét,

a csonkon nem volt jele fertőzésnek és az amputált területen csontszövet is nőtt. A csontváz nagy része felnőttméretű volt, de az amputált csont megmaradt gyermek méretűnek. A műtét kőből faragott késekkel és szikékkel végezhették. Az amputáló személyeknek részletes anatómiai, valamint izom- és érrendszeri ismeretekkel kellett rendelkeznie ahhoz, hogy feltárják az ereket és az idegeket, valamint megakadályozzák a végzetes vérveszteséget és a fertőzést – áll a tanulmányban.

Egész életében gondoskodhattak róla

Az amputáció után az intenzív ápolás és gondozás létfontosságú, a sebet pedig rendszeresen tisztítani és fertőtleníteni kellett.

"Az a legelképesztőbb, hogy ez valódi, közvetlen régészeti, kézzelfogható bizonyíték a közösségi gondoskodás valóban magas fokára"

– mondta Maloney. A beavatkozás után is segítségre volt szüksége a fiatalnak hátra levő életében. Abban biztosak, hogy szándékosan távolították el a végtagot, nem baleset következtében tört el, mivel ilyen vágási nyom csak ezen a módon keletkezhet.

A felfedezés egyben a legősibb sír megtalálását is jelenti egy dél-ázsiai szigeten. A sírt mészkőjelzővel tették azonosíthatóvá, a halottat magzati pózban tették abba. A feltárás még a koronavírus-járvány előtt történt, és gyorsan le kellett zárniuk a munkálatokat. A kutatók remélik, visszatérhetnek még a területre.