A Science folyóirat legutóbbi számában azt is megkérdőjelezik, hogy Ardi valóban erdei életmódot folytatott-e, mint azt korábban gondolták. Az életmódja ugyanis magyarázattal szolgálhat az ember korai evolúciójának mozgatórugóira.

Az Ardipithecus ramidus felfedezését tavaly a Science tudományos áttörésként értékelte, a leletnek 11 tanulmányt szentelt. Az 1,2 méter magas, ötvenkilós, több mint négymillió éves nőstény a kutatók szerint minden bizonnyal két lábon járt. Maradványai még 1994 kerültek elő az Afar-medencében, azóta tanulmányozzák a kutatók a csontvázát, amelyet 125 darabkából állították össze.

A hominidának rövid volt a tenyere, hajlékonyak az ujjai, vagyis képes volt csimpaszkodni, négy végtagja segítségével a fákon közlekedni, ám karja-lába hosszából arra lehet következtetni, hogy nem töltött túl sok időt a fákon. Ráadásul óvatosnak kellett lennie: nem rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, amelyeknek köszönhetően a modernkori afrikai majmok valóságos légtornászok.

Lábai elég erősek voltak a járáshoz, ám öregujjával "fogni" is tudott. Valószínűleg nemigen hasonlított a ma élő csimpánzokra, amelyek az ember legközelebbi rokonai, de mégis közelebb állt hozzájuk, mint a hárommillió éves Lucy.

A lelettel kapcsolatban felmerült kétségek egyáltalán nem szokatlanok egy ilyen jelentőségű felfedezés esetében. Ezúttal is a 2003-ban Florens szigetén fellelt "hobbitok" maradványaival kapcsolatos vitához hasonló üzenetváltásról van szó.

A mostani egyik tanulmányban Esteban Sarmiento, az Emberi Evolúció Alapítványának antropológusa a lelet elemzése alapján arra következtetett, hogy Ardi talán az evolúciós fának nem a modern emberrel végződő ágán helyezkedik el. Szerinte inkább egy korábbi, még az ember és az emberszabásúak közös ősét tartalmazó, még az emberi ág kiválása előtti "vastagabb" ágból való lehet.

A fogak, a koponya és más testrészek sajátos anatómiai jellemzői Sarmiento szerint nem nyújtanak cáfolhatatlan bizonyítékot arra, hogy a csontok egy emberelődtől származnának. Néhány tulajdonság - például a csukló, az alsó állkapocscsont és a koponya ízülete - éppen azt mutatja, hogy Ardi még az ember kiválása előtti ágból származik.

"Visszafejlődtek" a csimpánzok

Az egyik első tanulmány szerzője, Tim White, a Kaliforniai Egyetem antropológusa azonban cáfolja Sarmiento véleményét, szerinte ugyanis az ardipithecus számos olyan jellegzetességgel bír, amelyek csak a hominidákban találhatók meg.

Ha a lelet valójában az emberszabásúaknak is az őse lenne, akkor például a csimpánzok esetében számos "visszafejlődésnek" kellett volna végbemennie - így a fogak, a csípőcsont és a koponya tekintetében - az ardipithecushoz képest.

Will Harcourt-Smith, az amerikai Természettudományi Múzeum kutatója azt hangsúlyozta, hogy Ardit korai lenne még bárhol is elhelyezni a törzsfán, így Sarmiento véleményét sem cáfolni, sem támogatni nem tudja. Azt azonban leszögezte: elveti Sarmientónak azt az érvelését, amely szerint a lelet "túlságosan régi" ahhoz, hogy az evolúciós törzsfán az emberi ághoz tartozhasson.

Rick Potts, a Smithsonian Intézet emberi származással kapcsolatos programjának vezetője szerint az ardipithecust csak egyetlen oldaláról ismerjük még, és mivel az állat egy evolúciós szempontból kevéssé feltárt időszakból származik, ezért még sok vizsgálódásra van szükség. Nem lehet ezért az australopithecushoz (azaz Lucyhoz) és a mai emberhez fűződő rokonsági fokáról sem beszélni.

A Science-ben közölt második fontos kritika az állat élőhelyét vizsgálja. A tavalyi kutatások szerint Ardi erdős vidéken élt, ez pedig ellentmond a korábbi meggyökeresedett feltételezéseknek, amelyek szerint az ember a szavannán és füves területeken vált képessé a két lábon járásra. Thure Cerling, a Utahi Egyetem geokémikusa és kollégái azt állítják, hogy az ardipithecus élőhelye olyan szavanna lehetett, amelynek legfeljebb 25 százalékát borította fás növényzet. Erre Cerling a lelettel egyidős talaj és a fogzománc kémiai vizsgálata alapján következtetett.

Tim White erre válaszolva elismeri, hogy Ardi élőhelyéhez tartoztak füves területek, de az állat jobban kedvelte a fás vidékeket. Ezt mutatja, hogy a csontváz a fákon való mászáshoz alkalmazkodott. Ezenkívül a körülötte talált más csontok zömükben erdei állatok maradványai voltak.