Sokak fejében megfordulhat, hogy mennyire megbízhatóak a november 4-én nyilvánosságra kerülő „ügynökakták”, mások azon gondolkodnak, hogy egy kikerülő név mögött elkövető van-e vagy áldozat, esetleg azon, hogy biztosan nem hamisítványok-e az adatok részben vagy egészben.

Ezzel kapcsolatban Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta, a levéltárak soha nem felelősek azért, hogy az iratokban megőrzött információ pontos, megfelelő, nincs-e benne hazugság, már a középkori okleveleket is hamisították, és a középkori hiteles helyek hagyományából kinövő levéltárak máig is csak azért felelősek, hogy hitelesen őrizzék meg azt, ami egyszer őhozzájuk bekerült, az, hogy annak az adattartalma valós vagy sem, már sokkal nehezebb megállapítani, mert irathamisítás mindig volt, valakinek mindig érdeke az, hogy megmásítsa azt, amit az iratokban rögzítettek.

„Amit lehet tudni, hogy a titkosszolgálatok minden időben éltek azzal a lehetőséggel, hogy manipulálják az adatokat, hogy valós vagy eltorzított információkat rögzítsenek, de egy dolgot azért szeretnék megcáfolni: a szolgálatok abban sosem voltak érdekeltek, hogy teljesen hamis, valótlan nyilvántartási adatokat rögzítsenek maguknál” – nyomatékosította a főigazgató. Hiszen nem a nyilvánosságnak készítették az aktákat, hanem egymásnak és a főnökeiknek, magukat nem akarták becsapni, tehát arra érdemi bizonyítékot, hogy hamisított kartonok, nyilvántartási adatok kerültek volna be azokba a rendszerekbe, amit most őriznek, erre még nem találtak egy bizonyítékot sem.

Annál több bizonyíték viszont van arra, hogy sajnos ezekből a nyilvántartásokból nagyon sok adatot töröltek, papírok eltűntek, elvesztek, hiányosak, tehát teljes sohasem volt a bizonyos hálózati nyilvántartás, és ki kell mondani: soha nem is lesz teljes.

Hogy mennyi akta semmisülhetett meg vagy vált elérhetetlenné az elmúlt évtizedekben vagy 1989 előtt, ehhez pedig azt kellene tudni, hogy mennyi volt, de erre sincsenek egész pontos adatok.

„A biztos, hogy például

1956-ban a diktatúra legsötétebb időszakának a dokumentumai nagyon nagy részben eltűntek, megsemmisültek.

Bizonyos fokig érthető, a forradalom napjaiban a legtöbb megyei központban a felkelők elfoglalták az ÁVH épületét, és onnantól ezeket az iratokat keresték, kutatták, amikor pedig az ÁVH-sok visszatértek a forradalom leverése után, bokáig jártak a szétszórt iratokban, a maradékot már ők semmisítették meg. Tehát '56 előtt rettenetesen hiányos az iratanyagunk. A későbbiekben is folyamatosan voltak megsemmisítési hullámok, hol szisztematikusan, hol pedig pánikszerűen.

'89 például egy ilyen pánikszerű megsemmisítési hullám volt,

amikor látták, hogy most már a rendszer a végóráit éli. Akkor megpróbálták részben a bizonyítékokat eltüntetni, részben pedig azokat a személyeket, akikről már látható volt, hogy politikailag vagy közéleti szempontból fontosak lesznek, azoknak az iratait elmenteni, biztonságba helyezni, hogyha jóindulatú vagyok, de inkább azt mondanám, hogy az állambiztonság tagjai, tisztjei megpróbálták a saját életbiztosításukat hazavinni egy aktán vagy sok aktában” – ecsetelte az InfoRádió Aréna című műsorában a levéltári igazgató.

Várják a papírokat

Arra is kitért még, hogy 300 irat-folyóméternyi anyag lehet minősítve a nemzetbiztonsági szolgálatoknál.

„Ha elképzeljük, hogy a levéltárban 4,8 kilométernyi anyag van, akkor kevesebb mint egytizede lehet még minősített ezeknek az iratoknak. Most egy gyorsított ütemű felülvizsgálati eljárást írt elő a törvény, és mind az Információs Hivatalban, mind a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál, mind az Alkotmányvédelmi Hivatalnál, sőt a szakszolgálatnál is zajlik ez a fajta gyorsított felülvizsgálat. Törvény szerint őnekik bizonyos kategóriák alapján meg kell állapítani, hogy az még képezhet-e jelen pillanatban is államtitkot az a bizonyos információ vagy adat, ha nem, akkor átadják a levéltárnak.”

Magánszemélyeknél is lehetnek még akták, akár csak feljegyzések, levelek, naplók, ezeket is gyűjti a levéltár. Elkövetők is tehettek el, rendszerezhettek iratokat, de ez szerinte ritkább. Akik elkövetőkként őriznek papírokat, nekik szól egy határidő, amíg jelentkezhetnek az érintett dokumentumokkal, ezt követően akár eljárás is indulhat ellenük, ha lebuknak a levéltári vezető szerint.

Herczeg Zsolt teljes interjúját alább megtekintheti, meghallgathatja.