A magyar vívóválogatott 32 év után szerzett újra három aranyérmet a világbajnokságon, ráadásul a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron révén férfi kard egyéniben egy bronzot is nyertek a mieink a tavalyi, milánói vb-n. Hazánk ezzel a házigazda mögött második lett az éremtáblázaton.

A magyar vívók sikeresen szerepeltek a Krakkóban rendezett Európa Játékokon is, ahol egy arany-, két ezüst- és három bronzérem volt a mérleg, amellyel ötödikként végeztek az összesített éremtáblázaton.

Boczkó Gábor azt mondta az InfoRádióban, hogy „minden szempontból rendkívül eredményes évet zárt a magyar vívósport”. A szövetségi kapitány kiemelte: minden korosztályban csúcsokat döntöttek, vagy beállítottak évtizedekkel korábban elért eredményeket. Komoly fegyvertény, hogy

a legtöbb utánpótlás és felnőtt világversenyen a legjobb három között végeztek a magyarok az éremtáblázaton.

Hozzátette: az elmúlt években nem nagyon volt példa hasonló eredménysorra, ezért bőven van mire büszkének lenni.

„Bárhova mentünk, bármilyen korosztályban, bármilyen világeseményen vettünk részt, rengeteg gratulációt kaptunk, és bizony nagyon sokan meglepődtek azon, hogy újra ennyire erős a magyar vívás. Ez nagy önbizalmat ad a versenyzőknek, stábtagoknak egyaránt” – fogalmazott a szakvezető.

Nincs lehetetlen

Boczkó Gábor szerint bebizonyosodott az, hogy a magyarok fel tudják venni a harcot a nagy nemzetek világklasszis vívóival vagy akár több esetben le is tudják győzni a tízszer-hússzor nagyobb versenyzői létszámmal bíró országokat, mint például Franciaországot. Így tett a Pusztai Liza, Battai Sugár, Szűcs Luca, Márton Anna összeállítású női kardcsapat is, amely a milánói vb döntőjében 45-38-ra nyert a franciák ellen, és ezzel megvédte címét. A szövetségi kapitány hangsúlyozta:

ez óriási tett, hiszen míg Franciaországban több mint 50 ezer versenyzői licenc van, addig Magyarországon csak mintegy háromezer.

A világ- és Európa-bajnok közölte: nem szabad hátradőlni, tovább kell dolgozni, és a párizsi olimpián meg kell próbálniuk „még többet kihozni magukból” a magyar vívóknak. 10-12 olyan magyar versenyző van, aki úgy indulhat neki a 2024-es évnek, hogy elsősorban július végén kell majd csúcsformába kerülnie, hiszen biztos vagy majdnem biztos az olimpiai részvételük. Ugyanakkor több magyar számára rendkívül fontos a március végéig tartó kvalifikációs időszak, például női tőrben is ez a helyzet. A következő hónapok tehát sokaknak döntők lesznek, egyáltalán nem mindegy, milyen helyezéseket érnek el, illetve hány pontot szereznek az előttünk álló versenyeken.

Boczkó Gábor elismerte, hogy férfi tőrben „elszálltak az esélyek”, női tőrben és női párbajtőrben mutatkozik „még halvány esély, de bravúrra lenne szükség” a kvalifikációs versenyeken,

ebben a két fegyvernemben döntőbe jutás vagy két érem megszerzése nélkül nem lesz meg az olimpiai kvóta.

A szakember elmondta: mindent megadnak a két csapatnak, hogy sikerrel vegyék az akadályokat. Ha végül mégsem sikerülne az indulási jog kiharcolása, akkor pedig az egyénire kell koncentrálniuk az érintetteknek.

Nagy téttel bíró versenyek jönnek

Számításaik szerint mind a hat vívószakágban lesz majd magyar résztvevő Párizsban. Jelenleg férfi tőrben Dósa Dániel, női tőrben Pásztor Flóra, női párbajtőrben pedig Kun Anna is olimpiai kvótát érő helyen áll a rangsorban, de ők még nem nyugodhatnak meg, fontos versenyek várnak rájuk. Boczkó Gábor reméli, hogy minél előbb bebiztosítják ők is a párizsi szereplésüket.

A szövetségi kapitány szerint nem lenne ideális, ha nagy teherrel a vállukon lépnének a pástra vívóink az olimpián, inkább azt szeretné látni, hogy önbizalommal telve versenyeznek. Hozzátette: nagyon nehéz a kvalifikáció, viszont ha az megvan, megkönnyebbülnek az érintettek. Az olimpia pedig egy teljesen más verseny, ott „kevesebb induló van, kevesebb asszót kell megnyerni ahhoz, hogy valaki odaérjen valamilyen érem közelébe”.

Boczkó Gábor kifejtette: abból kell erőt meríteni, ha egy vb-n sikerült a dobogós helyezés elérése, akkor ez miért ne sikerülhetne az olimpián is. Végül közölte: ha egy magyar vívó kijut az ötkarikás játékokra, a tradíciók és a korábbi eredmények miatt nem lehet más a célja, mint az éremszerzés.