Ha nem sportcsaládban nőtt volna föl, és nem lett volna úszó, akkor nem dolgozna most villanyszerelőként, az élete azonban az élsport után erre kanyarodott; Cseh László családjában nem volt korábban ilyen szakmájú ember – ami a kézügyességet illeti, apai nagyapja volt festő –, szülei ráadásul mindig azt mondták neki: diplomát kell szerezni, minél többet tanulni, az a jövő.

De mégis hogyan lett villanyszerelő a kétszeres világbajnok és még többszörös olimpiai érmes úszólegenda?

„Itthon nagyon sok minden volt, amit meg kellett csinálni, nem mindig találtam rá embert, nehézkesen oldódtak meg ezek a dolgok. El is kezdett egy kicsit érdekelni, így a fejemben megszületett a gondolat, hogy el kéne végezni ezt a képzést” – vallott az InfoRádiónak adott interjúban a népszerű exsportoló.

Sógora is csatlakozott hozzá, így jött, hogy villanyszerelő legyen, ketten dolgoznak most családi vállalkozásként, bármit vállalni tud, amivel megbízzák őket,

próbálkozik a lehető legjobban dolgozni, a munkát elvégezni, kivitelezni.

Persze veszélyesnek tartja, hogy magas feszültséggel dolgozik, de „vannak olyan biztonsági előírások, amelyeket ha betart az ember, minimálisra lehet csökkenteni az áramütés kockázatát is”.

És nagyon fontosnak tartja azt is, hogy bármit csináljon, szereljen is, utána ellenőriztesse a munkáját, akár villamosbiztonsági felülvizsgálattal is, hogy amit szerel, a szabványoknak és minden egyéb szempontnak is megfeleljen.

Cseh László már azt is sikerként könyveli el, ha egy új áramkört létrehoz, például egy elosztószekrénybe beköt mindent, és elsőre működik is, ahogy elgondolta, eltervezte, nem kell utólag kötögetni még.

Abbahagyni az úszást...

Az interjúban természetesen arról is beszélt, hogy mennyire volt nehéz abbahagyni az úszást, kiszállni az élsportból a 2021-es tokiói olimpia után.

„Könnyű is volt, nehéz is. Könnyű olyan szempontból, hogy előre lefektettem a szabályokat, elterveztem, hogy mi hogyan lesz. Ez végül is a lehető legjobban jött ki, hogy még egy utolsó döntőt tudtam úszni az olimpián, és ezáltal tényleg úgy állhattam oda döntőre, hogy tudtam, hogy ez lesz az utolsó versenyem, ezáltal így tervezetten hagyhattam abba” – rögzítette.

Természetesen nehézséget okozott számára, hogy azért mégiscsak az élete teljes egészében az úszás körül forgott addig, egyből nem is sikerült elengedni, de mára nagyjából sikerült. Néha-néha azért visszavágyik az uszodába, de azt is megértette, hogy az ő ideje mint profi úszóversenyző már lejárt.

„Menet közben azért felismertem, hogy most már valahogy nem úgy megy az úszás, ahogy régebben ment, és ott az olimpiai döntőben értettem meg, hogy csinálhatok bármit, már nagyon jobb nem leszek, inkább már csak rosszabb” – vallott.

Álmodni azért szokott az úszással.

„A hosszú kihagyás után újra elmegyek, és elkezdek versenyezni, edzeni, de emlékszem, hogy álmomban sem működött.

Úgyhogy persze, ott van a fejemben, soha nem fogom örökre elengedni, nem is kell talán, de azt megértettem már, hogy az úszóéletemnek az a szakasza az már lezárult.”

A héten 40. születésnapját ünnepelt Cseh Lászlóval az InfoRádió Vegyesúszás című magazinműsora számára készült teljes interjút alább meghallgathatja!