A délelőtti első forduló a konzervatív politikus csúfos kudarcát eredményezte. Az elmúlt évtizedekben egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a kancellárnak jelölt akár kereszténydemokrata, akár szociáldemokrata jelölt az első fordulóban ne szerezte volna meg a megválasztásához szükséges többséget.

A CDU-elnök Friedrich Merz azonban negatív rekordot döntött, a szavazás eredményeként ugyanis nem érte el a szóban forgó abszolút többséget. Nem csupán az ellenzéki pártok, mindenekelőtt a radikális jobboldali AfD képviselői szavaztak ellene, de a nagykoalícióra készülő CDU/CSU-ban és a kisebbik partner SPD-ben is lehettek - feltételezések szerint voltak is - elhajlók.

A német belpolitika ezt követően órákon keresztül a feje tetejére állt, és a továbblépés lehetőségét találgatta.

Végül az alkotmányban rögzítetteknek megfelelően arról döntöttek, hogy a délután folyamán újabb választási fordulót tartanak, amelyen az elsőhöz hasonlóan a győzelem érdekében elengedhetetlen abszolút többséget.

Közben a frakciók szinte megszakítás nélkül konzultációkat folytattak. Külön érdekesség, hogy a első ízben tárgyaltak egymással a CDU és a a februári előrehozott parlamenti választások eredményeként jelentősen megerősödött, egykori NDK-s hagyományokkal rendelkező Baloldali Párt (Die Linke) magas rangú képviselői. Értesülések szerint a konzervívtok a baloldal és a Zöldek Pártja képviselői közül is igyekeztek támogatókat szerezni.

Ezt azonban mindkét párt vezetői később cáfolták.

A második forduló végül Merz számára az abszolút többséget összesen kilenc vokssal meghaladó győzelmet hozott. A kancellárjelölt ugyanis 325 szavazatot kapott, a győzelemhez 316 voks elegendő lett volna. Mivel a délelőtti első fordulóban mindössze 310 szavazattal ez sem sikerült, az azonnali második forduló kockázatosnak tűnt.

Az elért eredmény ugyanakkor arra utal, hogy a délelőtti szavazás során mind konzervatívok, mind a szociáldemokraták szavazói között "elhajlók", azaz Merz ellen szavazók voltak. Elemzők szerint az elutasítást mindenekelőtt figyelmeztetésnek szánták, különös tekintettel az immár kancellár eddigi politikájára, illetve az általa vázolt kormányzati ígéretekkel kapcsolatos elégedetlenségükre.

Az már korábban is ismert volt, hogy elsősorban a szociáldemokráciák táborában nagy számban utasították el Friedrich Merz gazdaságpolitikai törekvéseit, valamint az illegális bevándorlás elleni fellépés általuk túlzottnak tartott szigorítását.

Mindez azonban nem változtat azon, hogy a 69 éves Friedrich Merzet a második szavazási fordulóban Németország új kancellárjává választották. A szavazást követően az újdonsült kancellár a Bellevue elnöki palotába ment, hogy Frank-Walter Steinmeier államfőtől átvegye a győzelmét megpecsételő kancellári kinevezést.

Ezt követően a délelőtti kudarc után órákat csúszó menetrend a Bundestagban irányozta élő a kancellári eskütételt, továbbá azt, hogy az újdonsült kancellár ismertesse a CDU és a CSU, valamint az SPD összesen 17 miniszterének névsorát. A miniszterek ezután szintén az államfőtől kapták meg kinevezésüket, majd a kancellárhoz hasonlóan a parlamentben várt rájuk az eskütétel.

A második szavazási forduló sikere elemzők szerint Merz számára lehetővé teszi, hogy az előzetes menetrend szerint már szerdán hivatalosan bemutatkozó látogatásnak nevezett vizitet tegyen Németország két legfontosabbnak tartott európai szomszédjában, Franciaországban és Lengyelországban. Az esetleges parlamenti kudarc Merz szempontjából az európai partnerek körében is jelentős hitelvesztést eredményezett volna.

A hitelvesztés azonban azonban a délelőtti Bundestag-beli történések, illetve az előzmények urán immár elkerülhetetlen. Erre utal, hogy Friedrich Merz országos támogatottsága az elmúlt hetekben folyamatosan romlott, felmérések szerint a megkérdezettek jelentős többsége alkalmatlannak tartotta őt a kancellári tisztség betöltésére.

Nem véletlen, hogy a parlamenti szavazás után az AfD társelnöke, Aliice Weidel új választásokat sürgetett, hangsúlyozva, hogy csakis ez biztosíthatná az ország hosszú távú stabilitását. Ha nem is ennyire radikálisan, de hasonlóan fogalmaztak a másik két ellenzéki párrt, a Zöldek Párja és a Die Linke vezetői is.

A keddi események után a kancellár és az általa vezetett újdonsült koalíció startja mindenképp nehéznek ígérkezik. Ezt valószínűsítik a gazdaság élénkítésével, az illegális bevándorlás elleni fellépéssel és a biztonság erősítésével kapcsolatos, a Felelősség Németországért hangzatos címet viselő koalíciós megállapodásban vállalt, rendkívüli hitelfelvételekkel egybekötött hatalmas feladatok.