Necla Camuz január 27-én szülte meg második gyermekét, Yagizt, akinek neve bátort jelent törökül. Éppen etette gyermekét, amikor hajnali 4 óra 17 perckor egyik pillanatról a másikra maga alá temette őt a ház, amelyben éltek.

Egy modern, ötemeletes épület második szintjén élt a nő és családja Samandag városában: egészen eddig biztonságosnak hitték otthonukat - írja a BBC.

Egy szekrény mentette meg életét

"Amikor a földrengés elkezdődött, a másik szobában levő férjemhez akartam menni, és ő is ezt akarta tenni. De amikor elindult a másik fiammal, egy szekrény maga alá temette őket, így nem tudtak mozdulni sem. Ahogyan erősödött a földrengés, a falak leomlottak, a szoba remegett, a ház összedőlt. Nem tűt fel az sem, hogy egy emelettel mélyebbre zuhantam. A nevüket kiabáltam, de nem jött válasz" - emlékszik vissza Necla Camuz.

A 33 éves nő újszülöttje mellkasán feküdt: egy szekrény mentette meg életüket, a következő négy napban pedig így is maradtak. Necla a sötétben semmit nem látott, így további érzékszerveire kellett hagyatkoznia.

Azt érezte, hogy fia lélegzik, és bár eleinte a por miatt nehezen kapott levegőt, később ez rendeződött.

Úgy érezte, hogy gyermekjátékokon fekszik, de arra nem volt elég helye, hogy megmozdulhasson és kényelmesebb helyzetbe kerüljön. Maguk körül csak port és törmeléket érzett.

Félt, hogy nem találnak rájuk

A távolból hangok szűrődtek hozzá: kiabált nekik és a szekrény falát ütötte, hogy felhívja magukra a figyelmet, majd később törmelékdarabokkal ütötte a bútort, hátha az hangosabb lesz. Mindeközben rettegett attól, hogy beszakad a nekik menedéket nyújtó szekrény. Mivel azonban senki sem jött megmentésükre, Necla rájött arra, hogy az is lehet, senki sem jön megmenteni őket.

A sötétségben a nő elvesztette időérzékét: miközben azt érezte, ennek nem kellene megtörténnie vele, tudta, hogy kisfiáról még így is gondoskodnia kell. Bár saját maga nem jutott vízhez, szoptatni tudta gyermekét, és sikertelenül megpróbálta saját anyatejét inni. Közben hallotta fentről a fúrások és a mentőcsapatok zaját, de mindez nagyon távolinak tűnt. Úgy döntött, megspórolja az energiát és

addig csendben marad, amíg nem jönnek közelebbről a zajok.

Közben folyamatosan családjára gondolt és arra, vajon mi történt férjével és másik fiával. Egy idő után azt gondolta, nem fog kijutni a romok alól, de kisfia tartotta benne a lelket. Yagiz a négy romok alatt töltött napok nagy részét végigaludta, amikor pedig sírni kezdett, édesanyja szoptatni kezdte, míg el nem aludt.

Férje és másik fia is túlélte

90 óra elteltével aztán kutyaugatást hallott a közelből: ezt emberi hangok követték, azt kérdezték tőle, jól van-e. A mentőcsapatok óvatosan körbeásták a helyet, amely megvédte: egy zseblámpa fénye volt az első, amit napok után megpillantott. Hamar kórházba vitték mentővel, ahol azt is megtudta, hogy férje és másik fia is túlélték a földrengést, de egy másik kórházban vannak, mivel mindkettejük lába súlyosan megsérült. Az anya és újszülöttje ugyanakkor szinte sértetlenül megúszták az esetet.

Hazatérnie nem volt hova, de egy családtagjuk sátrat emelt, jelenleg itt laknak 13-an, mindannyian elvesztették otthonukat.

Necla azt mondja, fiának köszönheti a túlélést.

"Ha ő nem lett volna elég erős ahhoz, hogy ezt elviselje, azt hiszem, én sem. Boldog vagyok, hogy újszülöttként nem fog emlékezni erre.