A „háromoroszlánosok” 3–0-s előnyre tettek szert, ám a lüktető hangulatú este fordulatot vett, amikor a 63. percben Elliot Andersont kiállították, miután szabálytalankodott a tizenhatoson belül a gólhelyzetben lévő Lamine Yamallal.
Mikel Oyarzabal értékesítette a tizenegyest, majd Nico Williams góljával tovább csökkent a különbség, így Anglia kényszerhelyzetbe került, és a végsőkig küzdenie kellett az eredmény megtartásáért. Végül emlékezetes győzelmet aratott, ami nagyrészt James Trafford bravúros védéseinek volt köszönhető. A legfontosabb a ráadásban bemutatott dupla védése volt, amellyel előbb Fermín López, majd Aymeric Laporte próbálkozását hárította.
Anglia csoportgyőztesként jutott a Nemzetek Ligája negyeddöntőjébe, megelőzve Spanyolországot – egy olyan ellenfelet, amely az előző 43 mérkőzésén mindössze egyszer kapott ki: a 2025-ös Nemzetek Ligája-döntőben, Portugália ellen, tizenegyespárbajban.
Tuchelt arról kérdezték, vajon ez volt-e csapata eddigi legjobb teljesítménye, amióta ő irányítja az együttest. „Igen” – válaszolta. – „Tekintve a körülményeket, a nyomást, a minőséget, a helyszínt, valamint azt, hogy a regnáló világbajnok ellen játszottunk... Ez egy rendkívül komplex, teljesítmény volt, a legjobb, amit eddig láttam a csapattól.”
Hozzátette: „Fantasztikus teljesítményt nyújtottunk, amivel 60–65 perc elteltével teljesen megérdemelten vezettünk 3–0-ra. Persze a piros lap és a büntető megváltoztatta a mérkőzés dinamikáját és jellegét. Harminc percnyi védekezés Spanyolország ellen, spanyol földön – az olyan, mintha három óra lenne! Ez egy igazi erődemonstráció volt, amelynek legfontosabb üzenete és jelentősége az, hogy a győzelem teljesen megérdemelt volt. Az eredmény hűen tükrözte a nyújtott teljesítményt. A hit, a csapatszellem és az összetartás tekintetében is a legmagasabb szintet hoztuk, akárcsak szakmailag, a játék minden elemében. Közösen hajtottunk végre mindent, amit kellett: a mélyről induló építkezést, a magasan alkalmazott letámadást és a védekezésből támadásba való átmeneteket. Pontosan tudjuk, milyen lépéseket tettünk a világbajnokság óta. Csodálatos érzés. És nem fogunk letérni arról az útról, nem változtatunk azon a játékstíluson, amelyet a világbajnokság óta követünk.”
Igazolást nyert Tuchel döntése, hogy egy ilyen fontos mérkőzésen Jordan Pickford helyett Traffordot állította a kapuba; a Leeds United kapusa ezzel komoly esélyt teremtett magának arra, hogy ő legyen az angol válogatott első számú hálóőre.
„Az a dolga, hogy csökkentse a lemaradását [Pickforddal szemben]” – mondta Tuchel. „Minden poszton versenyt szeretnénk látni. Látnunk kellett, hogyan teljesít Trafford nagy nyomás alatt. Természetesen a mérkőzés végén bemutatott dupla védése – amiért teljes elismerés illeti – egészen zseniális volt. De a mélységi labdakihozataloknál is sok feladata volt, hogy átjátsszák az ellenfél első letámadási vonalát, amit remekül oldott meg. A többiekkel együtt ő is kivette a részét egy fantasztikus csapatteljesítményből”




