A miniszterek és a parlamenti képviselők tárgyalásaival egybekötött csúcstalálkozóra történelmi évforduló alkalmából kerül sor. Pontosan hatvan évvel korábban, 1963. január 22-én írta alá a francia elnöki palotában a két ország közötti közötti megbékélés alapját jelentő Élysée-szerződést Konrad Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja és Charles de Gaulle akkori francia elnök.

A megállapodás megerősítésének jegyében 1988-ban az akkor vezetők, Helmut Kohl kancellár és Francois Mitterrand elnök a biztonság, valamint a gazdasági és monetáris politika érdekében közös kormányüléseket indítottak. Ez utóbbi azonban tavaly októberben francia kérésre elmaradt, miután az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború nyomán elsősorban gazdasági és katonai kérdésekben felerősödtek a két ország közötti nézeteltérések.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő szerint a hét végén Párizsban ténylegesen csak a szimbólumok terén sikerült áttörést elérni. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa utalt arra, hogy a találkozó kapcsán

a francia sajtó három "nagy" bejelentést emelt ki.

Így azt, hogy Németországig kiterjesztik az évtized végére felépülő H2Med nevű vezetéket, amelyen az Ibériai-félszigetről érkezhet zöld hidrogén az európai kontinensre. Továbbá a német külügyminiszter, Annalena Baerbock a francia televízióban elhangzott nyilatkozata szerint Németország nem áll az útjába annak, hogy Lengyelország német gyártmányú, korszerű Leopard-2 típusú harci járműveket küldjön Ukrajnának. Harmadikként pedig azt, hogy az európai ipar védelmében a két ország közösen lépne fel.

A szakértő szerint ezek a bejelentések a francia–német kapcsolatok fontosságát tekintve nem jelentenek "elképesztően nagy fordulatot". Áttörésről nincs szó, sokkal inkább arról, hogy a felek igyekeztek pozitív üzenetet küldeni, amit jeleztek a hangzatos beszédek, illetve a közös kormányülés – fogalmazott.

Soós Eszter Petronella szerint sem Ukrajna támogatása terén, sem az európai védelmi kérdésekben különösebb fordulat nem történt, eltekintve a német külügyminiszternek a Leopard páncélosokkal kapcsolatos kijelentésétől.

A német és a francia álláspont sok mindenben különbözik ugyan, de az óvatosságban közös. Az igazán nagy különbség az atlantizmus megítélésében jelentkezik – vélekedett.

Francia részről tartanak attól, hogy geopolitikai értelemben, elsősorban keleti irányban Németország jelentősége tovább nő.

Ebből kiindulva Franciaország a történelmi hagyományokhoz hűen más irányban, elsősorban a déli, illetve mediterrán térséggel erősíti kapcsolatait. A szakértő szerint ebből a szempontból Párizs számára meghatározó volt az elmúlt közepén aláírt francia–spanyol alapszerződés. Francia részről pontosan érzékelik, hogy a német befolyás növekszik. Ezért döntött úgy Párizs, hogy felerősíti mediterrán kapcsolatait, és a Spanyolországgal aláírt szerződés is ebbe a körbe illeszkedik.

Franciaország – mint emlékeztetett – hagyományosan az Egyesült Államok szoros szövetségese, de önálló mozgásterének fenntartására mindig is nagy súlyt helyezett, aminek része a francia atomütőerő fenntartása is.

Emmanuel Macron Európa-politikájának alapkoncepciója a szuverén Európa, Németország beszél ugyan a szuverén Európáról, de messze nem olyan hangsúllyal, mint Franciaország. Az ukrajnai orosz háború kitörése után Németország olyan lépéseket tett, amelyek nem elsősorban a közös Európát, hanem az Egyesült Államokhoz való közeledést szolgálták. Ennek kapcsán említette a szakértő a német hadsereg, a Bundeswehr fejlesztésére előirányzott 100 milliárd eurós csomagot, amelynek jelentős részét amerikai fegyverekre költhetik.

Ugyanakkor Németország reagált a háborúval kapcsolatos keleti, illetve balti aggodalmakra is, ami a franciákénál jobban megnövelte jelentőségét. Ebből kiindulva

Franciaország számára az aatlantizmus áttételesen a német befolyás növelését célzó törekvést is jelent.

Mindennek ellenére Soós Eszter Petronella úgy vélekedett, hogy a közös kormányüléssel egybekötött csúcstalálkozó a jövő szempontjából mindenképp hasznos volt. Utalt arra, hogy az európai döntéshozatalban Franciaország és Németország nélkül rendkívül nehéz döntéseket hozni. Ha a két ország egyetért, mindenképp nagyobb az esély arra, hogy döntések szülessenek. Ebből kiindulva mindkét ország, de különösen Franciaország számára rendkívül fontos volt a hétvégi találkozó.

Arról azonban nem szabad ennek ellenére megfeledkezni, hogy továbbra is vannak jelentős feszültségek a két ország közötti kapcsolatokban. Ezek pedig nem szűnnek meg egyik napról a másikra – hangsúlyozta az Infostartnak Soós Eszter Petronella.