Iránban házasságtörés vádjával ítéltek megkövezésre egy Astiani nevű fiatal nőt, akinek megmentésére nemzetközi kampány bontakozott ki. A szexuális szabadság nyugati megítélése és az iszlám világ egyes részeinek brutális gyakorlata között mély szakadék tátong; léteznek olyan radikális muzulmán mozgalmak, amelyek éppen vallási buzgalmuk és hitelességük bizonyítására folyamodnak a drákói büntetésekhez.

Csakhogy ezeket ma olyan világban alkalmazzák, amelyben mind több nő követeli, hogy maga dönthessen a sorsáról, illetve a férfiakéval egyenlő bérre és társadalmi státusra tart igényt.

A felfogások ütközését mutatja - emeli ki riportjában a The New York Times -, hogy a múlt hónapban Lula da Silva brazil elnök menedékjogot ajánlott fel Astianinak. Brazíliában ugyanis nem bűn a házasságon kívüli szex. Százezrek írták alá a petíciót, amely az asszony szabadon bocsátását sürgette. A teheráni hatóságok, amelyek fontosnak tartják a Brazíliával kialakított jó viszonyt, válaszul gyilkossággá minősítették át a nő tettét, így próbálva legitimnek feltüntetni a verdiktet.

A tálibokat nem zavarja a közvélemény felháborodása, hiszen az 1990-es években éppen az iszlám vallási törvény, a saría egy igen durva és hevesen vitatott változatát tették önazonosságuk meghatározó jegyévé. A Kunduz tartományban nemrég több száz ember részvételével végrehajtott megkövezés félelmes jelzés arra vonatkozólag, hogy mi várhat Afganisztánra.

A szexuális bűnök

"Nem tudni, pontosan hány embert köveztek meg a tálibok uralma idején, de a módszer igen elterjedt volt - mondta az amerikai lapnak Nader Naderi, egy afgán emberjogi szervezet illetékese. - A férfi gyakran megúszta a házasságtörést, különösen ha jó kapcsolatokkal rendelkezett, sokszor csak a nőt büntették".

A szexuális bűnök más fajtáit is megtorolták: a homoszexualitásban vétkesnek talált elítéltre például rádöntöttek egy téglafalat.

A megkövezést nem csupán a muzulmánok alkalmazzák. 2007-ben az iraki Kurdisztánban egy fiatal nőt végeztek ki így a Jazidi közösség tagjai, amely egy ősi kurd vallást követ. A judaizmusban is van példa rá: a Tóra egyik epizódja szerint Mózes megköveztetett egy férfit, aki megsértette a szabbat ünnepének szentségét. Vagyis az ókorban előfordult ilyen büntetés a közel-keleti zsidó közösségekben, igaz, nem tudni, hogy milyen gyakorisággal.

A megkövezés ma csak maroknyi muzulmán országban hivatalosan elismert kivégzési mód. Irán mellett Szaúdi-Arábiában, Szomáliában, Szudánban, Pakisztánban és Nigériában, de ezekben is csak ritkán alkalmazzák.

Miért elfogadhatatlan a házasságtörés?

Maga a Korán nem említi, csak a hadith néven ismert iszlám joghagyományban szerepel a házasságtörés büntetéseként. Kutatók szerint a megkövezés a vallásalapító Mohamed próféta idején fennállt arab társadalom hagyományainak felel meg. Kristen Stilt, az amerikai Északnyugat Egyetem tanára, aki könyvet írt az iszlám törvényről, azt hangsúlyozza, hogy a házasságtörés azért számított elfogadhatatlannak, mert sértette az iszlám törvény néhány alapvető célját.

"A saría a vérvonal, a család, a becsület és a tulajdon védelmére szolgál. A törzsi társadalomban fontos volt tudni, hogy ki kinek a leszármazottja - magyarázza Stilt, hozzáfűzve: ez az indítéka a szexuális bűntettek megkövezéssel történő megtorlásának. - Olyan bűntettekről van szó, amelyek a közfelfogás szerint az egész közösség identitását sértették, tehát közösségi választ követeltek. A megkövezés különleges borzalmát éppen annak a lehetősége adja, hogy a vétkest saját rokonai és barátai ölik meg".

Szigorú feltételek és előírások

Az iszlám törvény egyébként szigorú feltételekhez köti e büntetés kiszabását. Négy férfi szemtanúnak kell egybehangzóan megerősítenie, hogy látta az aktust, és ha beszámolóik nem egyeznek meg mindenben, őket is büntetéssel sújthatják - hangoztatta Aron Zysow, a Princeton Egyetem kutatója.

A társadalom azonban fejlődik. A megkövezéshez hasonló szélsőséges büntetések - amelyeket a határt jelentő hud szó foglal össze az arab nyelvben - végső soron nem a vallásból, hanem politikai döntésekből következnek. Még a vallási és a világi törvénykezést vegyesen alkalmazó ottomán birodalomban is a múlt kegyetlen örökségének tekintették a brutális kivégzési formákat.

Iránban az 1979-ben hatalomra jutott iszlám vezetés vezette be a megkövezést visszaállító és azt részletesen szabályozó új büntető törvénykönyvet. Ez előírja, hogy a férfit álló helyzetben, derékmagasságig kell földbe ásni, a nőt pedig mellmagasságig; kezüket hátrakötik. A kövek nem lehetnek olyan nagyok, hogy egy-két találat már megölhesse az elítéltet, de olyan kicsik sem, hogy kavicsoknak tűnhessenek. Ha valaki túléli a büntetést, szabadon bocsátják - erre azonban csekély az esély.

Az iráni vezetőket zavarja, hogy ez a gyakorlat rossz fényt vet az országra. Mahmúd Ahmadinezsád elnök nemrég azt mondta, hogy "nagyon kevés" embert végeztek ki megkövezéssel. Az ilyen ügyekkel foglalkozó iráni ügyvédek szerint az 1979-es iszlám forradalom óta azonban mintegy százra tehető az esetek száma.

Kampány a megkövezés ellen

Az iráni emberi jogokért küzdő kampány igazgatója, Hadi Gaemi szerint 2006 és 2008 között legalább hat embert köveztek meg, és jelenleg tíz személy - hét nő és három férfi - senyved az iráni börtönökben az ítélet végrehajtására várva.

Az országban erőteljes kampány folyik a megkövezés ellen, főleg nők részvételével. Egy parlamenti bizottság is javasolta a büntetés törlését a törvénykönyvből, de az indítványról nem szavaztak.

Afganisztánban viszont nincsenek hasonló kezdeményezések, és úgy tűnik, hogy a megkövezés - bár nem népszerű - mind gyakoribb. Nader Naderi szerint egyre több az "igazságszolgáltatás" erkölcsi ügyekben: az utóbbi hét hónapban 200 személyt öltek meg azért, mert helytelenítette vagy bírálta a tálibok tetteit.