A berlini külügyminisztérium válságstábjánál két, viszonylag kétes közvetítő jelentkezett, mindketten a mérnökök írásaival igazolták magukat, egyikük 20, másikuk 30 millió dollárt követelt.
Az amerikai hadsereg a túszdráma kezdetekor már felajánlotta, hogy egységei megkísérlik kiszabadítani a német mérnököket. A lap információi szerint akkor még a túszok egyikének mobilját azonosítani tudták. A kommandóakciót azonban végül lefújták.
Drámai fordulat következett be március végén. Egy március 26-ra, vasárnapra tervezett túszcsere - amikor német hivatalnokok már kezükben a pénzes bőröndökkel Bagdadban várakoztak - az utolsó pillanatban kudarcba fulladt.
Április 28-án Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter személyesen tájékoztatta Angela Merkelt a túszcsere időpontjáról és feltételeiről. A kancellár hozzájárult ahhoz is, hogy ebben a váltságdíj jelentősen meghaladja a Susanne Osthoff ügyben fizetett összeget.