Nemcsak ön jött el, hanem az újabb hőség is, és igazán nem akarom fölidegesíteni, de megint ránk borult egy hőkupola?

A hőkupola nagyon divatos kifejezés lett az idei évben. A korábbi években a magyar sajtó nem kapta fel ezt a kifejezést. Az idén egyszer csak hirtelen berobbant a meteorológiai szóhasználatba, köztudatba, talán leginkább a bulvárcsatornákon keresztül. Ennek apropóján utána is kellett néznem, hogy a meteorológiai szakkifejezések között létezik-e a hőkupola. Azt kell mondanom, hogy az Amerikai Meteorológiai Társaság felvette, azt hiszem, három évvel ezelőtt, a glosszáriumába, és rendesen le is írta a definícióját. Azért következett ez be, mert volt egy nagyon-nagyon, mondhatom talán ezt a kifejezést, durva hőhullám 2021 nyarán, amikor az Egyesült Államok nyugati partvidéke és Kanada nyugati része volt leginkább érintett az ominózus tipikus hőkupola jelenséggel, ami majdnem két hétig tartott abban a térségben. A hőkupola azért lett ott ennyire felkapott téma, mert az Egyesült Államoknak azon területe, illetve Kanada nyugati része egyértelműen a Csendes-óceán hatása alatt áll, az határozza meg a klímáját. Alapvetően hűvös, óceáni éghajlatú területről beszélünk. Ehhez képest 2021-ben minthogyha minden klimatológiai törvényszerűség felülíródott volna, amikor oda megérkezett az az anticiklon, amihez kialakult ez a tartós hőkupola. Kanadában, a Sziklás-hegység egy-egy pontján napról napra új nemzeti rekordok születtek, annyira durva új hőmérsékleti rekordok jelentek meg Kanadában, amire talán egyetlen meteorológus kollégám sem gondolt volna abban az időszakban. A hőmérsékleti maximum egy Lytton nevű településen 49 Celsius-fok fölött állt meg. A sorsnak volt egy nagyon fura fintora, fenyőerdők vannak a Sziklás-hegység azon részén. A korábbi kanadai nemzeti rekordhoz képest talán hatfokos emelkedést jelentett. Ha egy nemzeti rekord megdől valahol, általában arról is beszélünk, egy-két tized már nagy szó, hogyha esetleg fél-egy fokkal dől meg, az főleg, hiszen itt nagyon hosszú mérési sorozatról beszélhetünk. 2021-ben napról napra másfél-két fokkal dőltek meg a nemzeti rekordok, és olyan országokat utasított maga mögé Kanada, a sarkkör közelében fekvő ország, mint Törökország. Igaz, hogy az idén nyáron Törökország is belépett az ötvenesek táborába, ami az abszolút nemzeti rekordot illeti, de akkor, abban a pillanatban gyakorlatilag az összes dél-európai állam rekordját, sőt az egész európai rekordot felülírta ez a hőkupolához tartozó hőség. Nálunk is nagyon jól hangzik ez a kifejezés, és bejött a köztudatba, de azért mi, meteorológusok egy picit tiltakoztunk ellene, merthogy a fogalomban, a leírásban, szerepel egy kritérium, ezt szeretném hangsúlyozni, mégpedig a tartósság. Az, hogy egy anticiklon ráül egy adott térségre, és itt most nem a szubtrópusi területekre gondolok, mert az törvényszerű nyáron, hanem abszolút a mérsékelt szélességekre, nagyjából ez Európa, az Egyesült Államoknak az északi fele, részben Kanada, beleértve akár Európa északi területeit is. Ha kialakul egy nagyméretű anticiklon, amiben fokozatosan még tovább melegszik a levegő, ahogy süllyed és száll le, hiszen ilyenkor adiabatikus felmelegedésről beszélünk, és napról napra a napsugárzás is fokozza ezt a tényezőt pluszban. Ekkor beszélhetünk hőkupoláról. Nem arra találták ki ezt a kifejezést, amikor egy-két napra megérkezik valami nagyon forró levegő, márpedig az idén nyáron, ami eddig eltelt, igazából egy-két-három napos nagyon komoly hőhullámok alakultak ki Magyarországon, de maga a légtömeg mozgott. A hőkupola pedig egyfajta állandóságot feltételez. Tehát ez a nagy különbség egy adott forróság és hőhullám, illetve maga a hőkupola jelensége között, legalábbis az amerikai szakirodalomban leírtak szerint.

Attól mi még úgy érezzük magunkat, mint akiket bedugtak egy dunsztosüvegbe, és úgy is érezzük, hogy egyre hosszabbak és forróbbak ezek a nyári kánikulák. Tényleg egyre hosszabbak és forróbbak? A sok-sok adatsor, amiből ön dolgozik, azt mutatja, amit érzünk?

Igen, ezt mutatja. De azért hogyha hosszabb távú átlagokat nézünk, akkor az átlaghőmérséklet emelkedése, erről beszélnek most már széles körben, másfél fok körüli érték. Magyarországon tulajdonképpen két évtized alatt értük el ezt a másfél fokos hőmérsékletemelkedést. Ez nagyon kevésnek tűnik, a valóságban viszont óriási hatásai vannak. Mit értünk ez alatt? Gondoljunk vissza, mikor volt legutóbb hosszú, tartós hótakaró Magyarországon?

Nagyon régen. Az én kisfiam kilenc éves, és itthon még jelentős mennyiségű havat nem látott.

Igen. Vagy csak kisebb körzetekben volt jelentős mennyiségű hó. Emlékezzünk vissza, a 2010-es évek első felére, például 2012 februárjában volt egy nagyon komoly havas periódus, ami mediterrán ciklonhoz kötődött, akkor az ország déli felét összefüggő, 30 centi körüli hóréteg borította be nagyjából két hétig, ehhez kapcsolódóan volt egy nagyon hideg periódus is. 2013 márciusa is nagyon sokak emlékezetébe belevésődött, nagyon hideg volt és egyben havas volt az idő. Az autópályás élmények ilyenkor, szerintem, sokak eszébe jutnak. Ráadásul annak a hónapnak a végén volt egy újabb jelentős havazás, és egy korábban példátlan hideg periódus. 2017 januárja volt legutóbb nagyon hideg hónap, de kevés hóval. Ha akkor sok hó lett volna, akkor még sokkal hidegebbet éltünk volna meg, ezt is szeretném hangsúlyozni, de igazából a 2020-as években valami nagyon durván eltolódott. A nyarak nagyon forrók, szárazok lettek, talán a 2023-as évet leszámítva, akkor jóval több csapadék esett az országban, ugyanakkor emlékszünk a 2022-es történelmi aszályra. Az azt megelőző évben, 2021-ben is szárazabb volt a nyár. Jött a 2024, ami szintén minden rekordot megdöntött és nagyon száraz volt, és sajnos ez a tendencia nem szakadt meg, 2025 júniusa egyrészt meleget hozott, de ami a legmeglepőbb, hogy rendkívül száraz volt. Akadt hely Magyarországon, és ilyenre tényleg nem nagyon emlékszem, és a klimatológiai adatsorokban találtunk példát, hogy volt olyan pont Magyarországon, egészen pontosan a déli határon fekvő Hercegszántó, ahol egész hónapban nem volt mérhető csapadék! Tegyük hozzá: a statisztikusan legcsapadékosabb hónapunkban, mert a június egyértelműen a legcsapadékosabb, a medárdi esők időszaka, amikor helyben képződnek ezek a bizonyos zivatarok. Vártuk, de egész egyszerűen nem jött el, nem akart eljönni, és a hónap végén volt egy olyan hidegfront, amiből igazából mi, meteorológusok is alig vártunk csapadékot, aztán lett belőle, több helyen esett, igaz, nem túl nagy mennyiség. De az aszályt magát nem tudta megszüntetni.

Még mindig négy évszak van Magyarországon?

Megvan a négy évszak, bármennyire is hihetetlennek tűnik. Azért mondom ezt, mert hiába tolódott el magasabb irányba a hőmérsékleti görbe, azért a téli időszakban nem szűntek meg a negatív hőmérsékleti értékek, csak az elmúlt teleken nem voltak olyan komoly mínuszok, amikre a klasszikus, igazi nagy telek kapcsán visszagondolunk. Van egy egyre forróbb nyár, van egy átmeneti, enyhe, az elmúlt időszakban egy átlagosnál enyhébb ősz, és egy kissé hideg tavasz, ezt nevezzük mondjuk télnek. Érdekes, hogy van egy tavaszi időszakunk, mert azt azért nevezhetem bátran tavasznak, bár évről évre elég nagy szórást mutat a hőmérsékleti értékben. Az egyetlen olyan évszak, amelyben szignifikáns hőmérséklet-emelkedés nem mutatható ki, vagy ha ki is mutatható, csekély mértékű. A klimatológus kollégáim összesítették az adatokat, és amikor megnézték az utolsó klímaátlagot – a klímaátlagok egy 30 éves norma időszakra készülnek el, most az 1991-től 2020-ig terjedő klímanorma van érvényben, ehhez viszonyítunk – egyértelműen látszik az emelkedő hőmérséklet. Gyakorlatilag minden hónapban emelkedett, télen és nyáron sokkal intenzívebben, illetve az őszi időszakban, tavasszal kevésbé, a május az az egyetlen olyan hónap, amikor kismértékű hőmérsékletcsökkenés mutatható ki a magyarországi átlagban. Az összes többi hónapban viszont emelkedett a hőmérséklet az új klímanorma szerint.

Erre szokták mondani a laikusok, hogy emlékszem a tavaszra, idén keddre esett.

Igen, meg a télre is, az meg talán szerdára vagy fordítva.

Kicsit hosszabb távon nézve, ha most van is négy évszak, de ez így megy tovább, akkor két évszak lesz Magyarországon? Nem tudom, mennyi idő múlva, de annyi lesz?

Nem feltétlenül jelenteném ki, hogy két évszak lesz, hiszen maguk a csillagászati tényezők adottak. Mi sokkal magasabb földrajzi szélességen fekszünk, ahhoz képest, ahol állandóan megvan az az energiabevétel, nyilván, ami a Napból származik, az az energiabevétel, ami melegen tartja az adott térséget. Beszéljünk egyértelműen a trópusi területekről. Kimutatták, hogy a Földön nagyjából a mediterrán térségben van a választóvonal, hogy attól délebbre, illetve hogyha a déli féltekét nézzük, attól északabbra, a bolygónak vagy a légkörnek a hőbevétele több, mint amit kiad, délre pedig kevesebb. Maga a globális cirkuláció egyenlíti ki a különbségeket, ezért nem fordulhat elő az, hogy egy adott területen folyamatosan csak csökken a hőmérséklet, illetve mondjuk a trópusi területeken csak melegszik. A cirkuláció ezt a hatást kiegyenlíti, a globális szélkörzés vagy légkörzés, ami három fő cellára tagolódik, a mérsékelt szélességeken van az a bizonyos választóvonal, ahol a sarki hideg és maga a trópusi meleg levegő folyamatosan harcol egymással. Ez adja tulajdonképpen a terület vagy a térségünk változékonyságát, mindemellett nyugatias szelek dominálnak nálunk, tehát ez az intenzív hőcsere nemcsak észak-dél irányú, hanem az egyéb hatások, a nyugati szél hatása is érvényesül nálunk. Amíg ez a szélrendszer megvan, addig lesznek évszakos eltolódások, meglesz a klasszikus évszakos tagozódás, még akkor is, hogyha úgy érzékeljük, hogy valamelyik évszak eltűnt. Szélsőségesebbé vált a hőmérséklet Magyarországon, de nemcsak nálunk egyébként, hanem Európa-szerte, egyik pillanatban még nagyon meleg van az évszakos átlaghoz képest, aztán hirtelen visszaesik nagyon nagy mértékben. Nagyon nagyok lettek a kilengések, emiatt érzékeljük talán azt, hogy az évszakok eltűntek. Egyébként, hogyha nézzük a tényleges éghajlati adatsorokat az 1970-es, 1980-as évekből, a most idősödő generáció szokatlanul nyugodt klimatológiai periódusban élt akkor. Abban az időszakban tényleg nagyon kiegyenlített volt az időjárás. Korábban nagyobb szélsőségek jellemezték az ország éghajlatát, és most visszatértek a nagy szélsőségek, de úgy, hogy közben azért emelkedett egyértelműen a hőmérséklet, ezzel az ominózus másfél fokkal.

A Kárpát-medence gyorsabban melegszik, mint a kontinens többi része, vagy az egyéb tájak a Földön?

A világátlagnál gyorsabban melegszik a Kárpát-medence, de nem egész Európa. Másképpen: egész Európánál gyorsabban melegszik, merthogy a Föld leggyorsabban melegedő térsége egyértelműen az északi sarkvidék, sőt, hogyha még szűkebbre vesszük, akkor a részben Norvégiához, részben Oroszországhoz tartozó Spitzbergák szigetcsoport, ott mutatták ki a legnagyobb hőmérséklet-emelkedést. Ez 50 év átlagában közel 6 fok. Ehhez képest a mi, nagyjából másfél fokos melegedő tendenciánk, mondhatni, hogy elenyésző, de érzékeljük, hogy valami nagyon megváltozott. Eltűntek a klasszikus hosszú, hideg időszakok a nyáron, sokkal hosszabb, intenzívebb hőhullámok, forró és száraz periódusok alakultak ki, különösen a 2020-as évek mutatói emelkednek ki. A 2020-at megelőző évtizedben voltak szárazabb nyarak, de összességében egyáltalán nem nevezhetjük azt egy száraz évtizednek Magyarország klímatörténetében, sőt, ha nézzük az adatsorokat, még azt is mondhatnám, hogy nedvesebb volt az az időszak. Ezzel szemben 2020 után mintha valami történt volna, ott minthogyha ezt elvágták volna. A néhány bő esztendő, a Bibliában hét bő esztendő, hét szűk esztendő hasonlattal élnek, ha lehet ezt egy kicsit, talán nem is ennyire periodikusan, de lehet a légköri viszonyokra is vonatkoztatni, hiszen itt is vannak periodikus jelenségek. A néhány korábbi bő esztendő után most, hogyha a csapadékot nézzük, bizony a szűk esztendők korát éljük, csak az a kérdés, hogy mindez hol szakad meg.

Ez egy nagyon jó kérdés, meg is lehet figyelni egyébként a közbeszédben, hogyha régen azt mondták az emberek, hogy rossz az idő, főleg a városiak, akkor arra gondoltak, hogy esik. Néhány éve már nem ezt halljuk, hanem hogy akár városi ember, akár mezőgazdaságból élő vidéki ember imádkozik az esőért. Ön is több előrejelzésében várva várt esőről beszélt, és nem arról, hogy jaj, elromlik az idő, meg elázunk. Hol van a víz, hol van az eső? Gondolom, ott kell keresni valahol a választ, hogy hogyan keletkezik az eső, miből van az eső?

Igen, ez egy nagyon komplex kérdés, inkább csak néhány pontban szeretném tisztázni azt, hogy a melegedő légkörrel együtt maguk a csapadékesemények sokkal koncentráltabban jelentkeznek.

Leszakad az ég.

Erre nagyon tipikus példa az idei nyár. Néhány nappal ezelőtt, egészen pontosan hétfőn, hogyha visszaemlékszünk rá, a hivatalos HungaroMet-előrejelzésben is szerepelt, hogy az ország keleti, északkeleti részén még mindig előfordulnak akár intenzívebb záporok, zivatarok. Annyira intenzívek lettek a zivatarok, hogy nem nagyon mozdultak el, mert olyanok voltak a légkörben az áramlási feltételek, hogy nem nagyon tudtak elmozdulni. Ahol kialakultak, ott nagyon hosszú ideig szakadt, ömlött, felhőszakadás volt. Jó néhány településről több mint egyhavi csapadékátlagot jelentettek, csak erre az egy napra vonatkozólag. Ezek a települések, őszintén valljuk be, a mostani hőségperiódus előtt nagyon-nagyon jól jártak, a mezőgazdaságnak ez adott ott egy vagy több lélegzetvételnyi időt. Közben nagy területek, elsősorban az Alföld déli részén, különös tekintettel a Homokhátságra, még mindig rendkívül szárazok, nagyon-nagyon komoly és súlyos az aszályhelyzet. Ott, ahol nem tudnak öntözni, a növények túlélése, látva az előrejelzéseket, egyáltalán nem biztos, hogy garantált. Tényleg nagyon száraz levegő érkezik ismételten fölénk. Az eredeti kérdésre visszatérve, a melegedő légkörben ezeknek a csapadékeseményeknek a koncentráltsága, nemcsak a Kárpát-medencére vonatkoztatva, hanem az egész világra, jellemző tendencia. Minél hidegebb a légkör, annál kevésbé dominálnak azok az intenzív feláramlások, amelyek az úgynevezett konvektív csapadékot idézik elő. Nálunk ez nyáron jellemző, elkezd sütni a nap, hirtelen melegszik a földfelszín, a levegő is, elindulnak azok az úgynevezett légbuborékok, amelyek utána gomolyfelhőzet kialakításához vezetnek, és hogyha a hőmérsékleti viszonyok a légkörben egészen magas szintekig olyanok, hogy ezek a feláramlások tudnak fokozódni, akkor a gomolyfelhők nőnek, nőnek, zivatarfelhők kialakulnak, koncentráltan, hirtelen utána visszaesik a csapadék. Ha az egész világon emelkedik a hőmérséklet, merthogy a mérések ezt mutatják, akkor ezek a konvektív folyamatok előtérbe kerülnek a mi földrajzi szélességünkön is, szemben azokkal a klasszikus és nagytérségű csapadékképződési formákkal, amik a mérsékelt övi ciklonokhoz kapcsolódnak. Télen, amikor hidegebb van, nem ezek a hirtelen záporok vagy zivatarok jelennek meg Magyarországon, hanem tényleg jön egy front, vagy egy ciklon fölénk húzódik, szépen fokozatosan beborul, lassan elkezd esni, most már télen is jellemzően eső, egyre inkább a klasszikus őszi, vagy kora téli esők időszaka a jellemző, ahogy lassabban hűl a levegő a térségünkben. Ezeknek a konvektív folyamatoknak az előtérbe kerülésével együtt a csapadékesemények koncentráltsága sokkal erőteljesebbé válik, és igen, ilyen esetben történik meg az, amit aztán a közbeszéd a saját nyelvére úgy fordít le, hogy akkor igen, ott esett, lehúzta a Duna, a Tisza, egyéb folyó, egyéb vízfolyás. A valóságban pedig egész egyszerűen arról van szó, hogy valahol kialakul egy hirtelen heves feláramlás, gyakorlatilag véletlenszerűen, és az aztán zivatarfelhőket alakít ki, amiknek eleve kicsi a karakterisztikus mérete, tehát kis területen, de koncentráltan jelentkezik a csapadék.

Szupercella. Ez olyan, mint a hőkupola, de legalább annyira riasztó is, amikor jön. Mi az a szupercella?

Ez is divatos kifejezés lett. A konvekció királyaként is nevezhetjük ezt a jelenséget, amelyet szupercellának hívunk. Beszéltünk arról, hogy a hirtelen heves feláramlások zivatarfelhőket alakítanak ki, ennek speciális fajtája a szupercella. Annyiban speciális, hogy a magassági szélviszonyok megváltozásával – itt rendszerint jelentős erősödésről beszélünk, hogyha a légkörben haladunk felfelé – nagyon erős szelek jönnek létre, amelyek képesek ezeket a speciális zivatarfelhőket forgásba hozni, na ezeket hívjuk mi szupercellának a meteorológiában. A forgó vagy forgásba jövő zivatarfelhők azért speciálisak, mert maga a forgás biztosít egy olyan úgynevezett mezociklonális struktúrát a zivatarfelhőn belül – ezt nem feltétlenül kell értenie a hétköznapi embereknek, de ez az alapja mindennek –, és ez a struktúra stabilizálja és teszi tartósabbá a zivatarfelhőket. Mivel menet közben nagyon erősek az alulról jövő feláramlások, forgásba jön a zivatarfelhő, és ezzel a forgással együtt egyre több levegőt tud a környezetéből magába szipkázni. Egy nagyon erős szupercella akár negyed vagy közel fél Magyarországnyi területről képes a nedves, meleg levegőt összegyűjteni magában, ami aztán szintén koncentráltan megjelenik ezekben a szupercellákban. Hogyha olyanok a légköri viszonyok, akkor akár tizenegynéhány kilométeres magasságig is képes felhatolni. A legmagasabb szupercellák Magyarország légterében akár a 15 kilométert is elérhetik, ami átlagosan is olyan 13 kilométeres vastagságot feltételez. A 13 kilométerben nagyon-nagyon sok minden történik, nagyon hevesek például a jégképződési folyamatok. Általában a feláramlás annyira intenzív benne, hogy a töltésszétválasztódási folyamatok is rendkívül erőteljesek. Ez vezet ahhoz, hogy nagyon erőteljes villámlás kíséri. És ahogy forog a zivatarfelhő, az esetenként eredményezheti azt, hogy a mezociklonnak a közepében olyan kisebb területű és szűk forgási csatornát alakít ki, amit mi felhőtölcsérnek nevezünk. Ha a felhőtölcsér elindul a felszín irányába – ugyanolyan örvény jelenik meg kis területen, koncentráltan, mint amikor a vizet leeresztjük a fürdőkádban – és a felhőtölcsér talajt ér, akkor beszélünk tornádókról. A legerősebb tornádók éppen a szupercellákhoz kötődnek. Magyarországon évente több tucat szupercella előfordul, szárazabb években, mint például a mostani, nyilván kevesebb. Nedvesebb években általában többször megjelennek, akkor általában nagyobbak is az ezekhez kapcsolódó káresemények. Az elmúlt időszakban jellemzően az aszálykárok jelentették a tényleges káreseményeket, elsősorban a mezőgazdaságra vonatkozóan. Tehát a szupercella a zivataroknak a speciális fajtája, amely a legerőteljesebb vagy a leghevesebb, legveszélyesebb időjárási jelenségekkel jár, mint ahogy mondtam már, tornádóval vagy nagyobb méretű jéggel. Ahogy forog a levegő a zivatarfelhőben, úgy a jégszemek is híznak, és esetenként akár 10 centiméteres vagy azt meghaladó jégátmérőt is mérhetnek. Ha meleg a levegő, akkor még nagyobb a rendelkezésre álló potenciális energiamennyiség, ami fűti a szupercellákat, értelemszerűen, hogyha nagy területről szívja be magába a meleg és nedves légtömeget, akkor hevesebb időjárási események képesek kialakulni. Nyilván, ahogy hirtelen visszazúdul a nagy csapadék a szupercella egy részén, az hirtelen lehűti a levegőt, vagy hogyha szó szerint ilyen van benne, akkor speciális légzuhatagok jelentkeznek, ami nagyon komoly szélviharral jár, mint a július eleji egyik hétfői napon, amikor kiterjedt viharkárokkal járt, Magyarországon, sajnos, sokkal kevesebb csapadékkal járt, ellenben a szélkárok óriásiak voltak. Akkor is kialakultak szupercellák. Európában szupercellához kapcsolódóan néhány évvel ezelőtt, talán 2021-ben szinte világrekorder méretű jeget észleltek, 20 centiméteres jégátmérővel. Gondoljunk bele!

Az egy ágyúgolyó.

Annyira erős volt abban az a feláramlás, hogy képes volt a magasban tartani egy ilyen súlyú jégdarabot, képzeljük el, mekkora erők központosulnak benne. Ezekbe az erőkbe az ember egész egyszerűen képtelen belenyúlni. Nem lehet, bármennyire is lábra kélnek manapság az aszály kapcsán olyan elméletek, miszerint az időjárási folyamatokat vagy a zivatarokat nagyon komolyan lehetne befolyásolni. Ez nem így van. Sokkal-sokkal nagyobb energiák mozognak a légkörben, mint amit mi, hétköznapi emberek, el tudunk képzelni.

De legalább előre jelezhető a szupercella? Tudják, hogy jön?

Maga az időjárási helyzet, amihez kapcsolódik a szupercella, az jól látszik és előre jelezhető. Megvannak azok a paraméterek, amelyek alapján nagy bizonyossággal lehet valószínűségekről beszélni, de nem pontos útvonalról. A pontos útvonal már csak akkor látszik, hogyha kialakultak a szupercellák. Sőt, itt is van egy trükkje, egy csavarja a légkörnek, hogy csak azért is egy kicsit kifogjon még a meteorológusokon is. Maguk a szupercellák ahogy elkezdik saját magukba szívni a meleg és nedves levegőt, ami táplálja őket, akár órákon, esetenként 6-8 órán keresztül élnek, miközben nagyon gyorsan mozognak – érdekes, mert megfigyelhető mondjuk radarképek segítségével –, láthatjuk azt, hogy az egyéb zivatarok, hogyha kialakulnak, egy picit más irányba mozognak, mint a szupercellák. A szupercelláknál, éppen a forgómozgás miatt, eltérülés figyelhető meg az alapáramláshoz képest, de azért szépen lehet az útvonalukat követni. Az előrejelezhetőségük is adott, hiszen a kollégák tudják, hogy milyen magas légköri paraméterek együttállása szükséges, bizonyos szélerősség, a szélnyírási faktorok, az, hogy alulról milyen erőteljesen tud áramlani felfelé a levegő, ez az úgynevezett labilitás, ezeket meg lehet becsülni, és vannak olyan küszöbértékek, amely fölött lehet azt mondani, hogy szupercellás konvekció várható.

Az előrejelzésektől sokat várunk el.

Túl sokat is, én úgy gondolom.

Erről szeretnék éppen beszélni: az elvárásokhoz persze jogosak, hiszen nagyon erőteljes gazdasági érdekek is fűződnek ahhoz, hogy tudjuk, milyen lesz az időjárás, De az elvárásokhoz képest hol húzódik a tudomány jelenlegi állása szerint az előrejelzés határa? Mi az, amit elvárhatunk, mi az, amit nem várhatunk el a meteorológusoktól?

Nagyon jó és nagyon komplex kérdés. A technika és a technikai vívmányok előretörésével, fejlődésével együtt most már abban a kényelmes korszakban élünk, hogy egész egyszerűen előveszünk egy okoseszközt, és egy pillanat alatt elénk tárja hosszabb-rövidebb időtávon az adott területre a várható időjárást.

Olyan is van, amelyik 30 napra előre megmondja még.

Erre mi, meteorológusok nagyon haragszunk, mert az előrejelezhetőség időtartamának van egy nagyon szigorú határa. időjárási helyzet függvényében azt szoktuk mondani, hogy általában egy hét, de legfeljebb tíz nap. De ahhoz már olyan stabil időjárási helyzetnek kell lennie, mint a mostani. A jelenlegi helyzetben nagyon szépen látszik, hogy igazából tíz napon belül olyan eget rengető nagy változás nem történik a légkörben, illetve ha esetleg lesz is valami érintő hidegfront, az sem szól bele olyan mértékben az időjárás alakulásába, hogy mondjuk egy prognózist nagyon jelentősen elronthatna. Nem látszik olyan nagyobb légköri objektum, ami az előrejelzést pillanatnyilag megzavarná. Viszont vannak más helyzetek, ha a légköri tipikus mérettartományokban megyünk egyre inkább lefelé, és nézzük a már korábban említett konvekciót, ami kis területre összpontosul. Egy zivatarfelhőnek az előrejelezhetősége. Látszik az, tudjuk, hogy ebben az időjárási helyzetben képesek kialakulni zivatarok, hogy az ország mely részén alakulnak ki, hogy azok milyen irányban mozdulnak tovább, hogy ezek hogyan változtatják meg a hőmérsékleti viszonyokat. Mindehhez kapcsolódóan nagyjából jól becsülhetők a széllökés-rohamok, amelyek kialakulnak, vagy az, hogy egyáltalán kialakulhatnak-e. Nagyon sok tényező függvénye. De egy okostelefonos alkalmazás esetén, gondoljunk bele, hány meteorológusnak kellene egyszerre dolgoznia, hogy ezeket folyamatosan nézze és frissítse. Nem, itt színtiszta informatikáról beszélünk, az informatika ma lehetővé teszi azt, hogy egy-egy adott pontos földrajzi koordinátára tudjon előrejelzést adni, legyen szó hőmérsékletről, csapadékról. De ne felejtsük el, a csapadék sem úgy szerepel ezekben az időjárás-előrejelzésekben, mint direkt csapadék, az egy parametrizált információ. A fizikusok hosszú távú megfigyeléseket végeztek, méréseket felhőkben, hogy hogyan alakul ki. Ezeket kell beépíteni egy matematikai modellrendszerbe, különböző paraméterek együttállásából lehet következtetni arra, hogy képződhet csapadék. Mnél kisebb területre megyünk le, annál bonyolultabb a parametrizálás a zivatarfelhőknél. Mivel annyira durva jelenségek alakulhatnak ki bennük, nem tudunk egy zivatarfelhőt a mai napig, bármilyen modern technika van, normálisan, megfelelően kimérni, mert annyira heves események vannak fönt. Gondoljunk bele, az elmúlt időszakban hányszor hallottunk olyan hírt, hogy egy repülőgép nem várt turbulenciába került. Nyilván kikerülte a zivatarfelhőket, de ha belerepülnek, akkor még erőteljesebb a turbulencia. Gondoljunk bele, hogyha repülőgépekre érzékelőket szerelnénk…

Bocsánat, nincsenek rajtuk?

Vannak olyan kereskedelmi repülők, amelyeken vannak, és ezek bele is épülnek egyébként az időjárás-előrejelzésbe, de azért ez egy elég drága módszer. Ráadásul a magaslégköri mérések sem egyenlően oszlanak el a Földön, ami szintén problémás az előrejelzés kapcsán. Tőlünk nyugatra, a fejlett országokban megfelelő a magas légköri mérések sűrűsége, de hogyha keletre tekintünk, Ukrajna területén nincs magaslégköri mérés, teljesen más ott most a fókusz a háborús helyzetben, értelemszerűen nincs arra megfelelő forrás, pedig az időjárás-előrejelzés számára igencsak fontosak lennének olyan források, amelyek a magas légköri méréseket támogatják. Ilyeneken is múlhat az előrejelzés minősége. Ha van egy nagy vakfoltunk Európa keleti részén a magaslégkörben, amiről a műholdas érzékelők azért mutatnak valamit, de az nem olyan, minthogyha fogok egy meteorológiai, hivatalos, pontosan kalibrált szenzort, és azzal megmérem, hogy 8600 méteres magasságban milyen hőmérsékleti, szélviszonyok, nedvességi viszonyok uralkodnak. Ez visszahat az előrejelzések minőségére. Az is, hogy egy adott térségben hány olyan repülő megy, amelyik mér. Általában azt szokták mondani, hogy a fel-leszállás a kulcskérdés, hiszen akkor méri át tulajdonképpen az alsó 10-11 kilométert. Ennek a „forradalmasítása” a napjainkban is zajlik, hiszen a drónokkal nagyon sok mindent el lehet érni, nemcsak a harcászatban, hanem a meteorológiai mérések terén is. Ha egy drónra hivatalos meteorológiai érzékelőt szerelünk fel, akkor a planetáris határréteget szépen át tudjuk mérni, és ez nagyon-nagyon fontos bemeneti információt adhat a légköri viszonyokra, ami aztán visszahat az előrejelzési minőségre is. De ez még gyerekcipőben jár. S még ott van az AI! Vannak mesterséges intelligencia alapú időjárás-előrejelző modellek. Ezek most törnek előre. Egy-két éve jelentek meg, de már operatívan alkalmazzák. Számítógépes kapacitásokat spórolnak meg vele, hiszen egy időjárás-előrejelző rendszerhez nagyon fejlett számítástechnikai háttér kell, nem elég a „hétköznapi” asztali számítógép. Nagy termekben kell lefuttatni az egész világra azokat a fizikai paramétereket egy nagyon bonyolult egyenletrendszer segítségével, ami után majd az egyes földrajzi koordinátákra visszakapjuk azt az előrejelzést, ami megjelenik a telefonunkban. Kérdés, hogy tudjuk-e az adatok forrását? Most már képesek olyan számítógépes kapacitásokat kiépíteni informatikai cégek, amelyekről azt mondják, hogy tudnak az egész világra futtatni időjárás-előrejelzési modelleket. A skála végtelenné válik, a big data jelensége a meteorológiában különösen fontos és nagyon-nagyon előretört az elmúlt egy-másfél évtizedben. Minél több adatot kell feldolgozni, várhatóan annál pontosabb előrejelzések is születnek, de hogyha nem teljesen pontosak a mérési eredmények, amik ebből a nagy tömegű adatból belekerülnek az egész rendszerbe, zavart is okozhatnak. Van ennek egy ilyen hátulütője is, hogyha fogalmazhatok így. Nagyon érdekes és nagyon komplex az egész meteorológia.

Jó is, hogy említette a mesterséges intelligenciát, hiszen már jelennek meg statisztikák arról, hogyha az ember például egy AI chatprogramnak feltesz száz kérdést, azzal elhasznál egy liter édesvizet, hiszen hűtésre kell használni ezeknél. Kína éppen most jelentette be, hogy az óceánokba telepíti pont a hűtés, tehát a víz miatt a hatalmas szerverparkjait. Egyébként a nagy IT-cégeknél már vannak ilyenek. Ez melegítheti az óceánt?

Ha hűtésre használják, akkor értelemszerűen a hulladékhőnek valahol le kell csapódnia. Őszintén bevallom, hallottam már ilyet, de konkrétan ezt a kínai esetet még nem, szerintem ez nagyon friss hír, de valóban, minden ilyen, ami számítógépes kapacitásbővüléssel vagy kiépítéssel, energia-befektetéssel jár, az másutt valóban jelentkezik úgy, hogy igen, melegít. Nagy kérdés, hogy a hűtés pontosan hol zajlik le. Ha az óceán mélyebb rétegeiben, azok amúgy is nagyon hidegek, különösen, hogyha ezer, vagy több ezer méteres mélységről beszélünk. Akkor a kínai gigaprojekt során, hogy is mondjam, közvetlenül nem biztos, hogy a légkörbe visszajuthat a többlet energia, vagy csak rendkívül hosszú idő után. Az óceánok mélye ilyen szempontból jó tározó, szén-dioxidot is tárol az óceán, tehát nagyon sok minden mást is, ami a klímaváltozás szempontjából kulcskérdés. Viszont ha ez a felszínen történik, az a felszíni hőmérsékletre nyilván visszahathat, de leginkább még így is csak lokálisan, bármennyire is nagy energiabefektetésről beszélünk. Az óceán felszíne van nagyon szoros kölcsönhatásban a légkörrel. Minél mélyebbre nézünk az óceánon, annál több az ismeretlen tényező számunkra is. Annál sötétebb az a világ, minden értelemben, tudományosan is, vagy mérések szempontjából, amik a meteorológia számára is fontosak. Az a tapasztalat, hogy az elmúlt időszakban az óceánok, a tengerek hőmérséklete is jelentősen emelkedett, ha nem is annyira, mint a légköré, és még tizedfokokról beszélünk ebben az esetben, de a víztömegnek óriási hőkapacitása van, azt ne felejtsük el. Abban még a kisebb pozitív irányú változások is sokkal nagyobb hatást gyakorolhatnak a légkör energetikai viszonyaira, ezáltal az időjárási folyamatokra, a nagy térségi időjárási folyamatokra, amelyek a mi pillanatnyi és hosszú távú időjárási rendszereinket is befolyásolják.

Amivel kezdtük, azzal is zárjuk a beszélgetésünket, a média beszámol, címeket ad az önök előrejelzéseinek.

Brutális, döbbenetes, ezek a jelzők, ezek annyira tipikussá váltak a magyar médiában, azt szoktam mondani, hogy ezeket lehetőség szerint kerüljük el, mert ezek azok a szenzációhajhász tudósítások, amelyek, mondjuk úgy, hogy felfújják az időjárási folyamatokat. Sokkal többre megyünk azzal, hogyha egy meteorológus által írt szakszerű, bár nem ennyire felturbózott időjárás-előrejelzést olvasunk el, mintsem a nem meteorológusok által írt szenzációkat vesszük figyelembe. Már most megjelentek olyasmik, hogy ilyen telünk még soha nem volt. Az elmúlt 10-20 évben minden egyes nyár végén, ősz elején megjelentek már az első téli előrejelzések, amelyet szintén brutális jelzőkkel illetnek, illetve hozzáteszik gyorsan, hogy ilyet még a meteorológusok sem láttak, pedig mi már azért elég sok mindent láttunk, én azt gondolom, és látni is fogunk. Sokkal inkább azt mondanám, hogy ezektől a szalagcímektől nyílik csak igazán tágra a szemünk. Most például attól, hogy a téli előrejelzések, évről évre egyre korábbra kerülnek, a nyár közepén megjelentek már az első téli előrejelzések, és itt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek nem tőlünk, nem meteorológusoktól származnak, egész egyszerűen nem tudom pontosan ezeknek a forrását, és bár nagyon jól hangoznak, egészen biztosan kattintásvadászok.

A legvégére eldöntendő kérdés, csak hogy tisztázzuk, a levelibéka az tényleg felmegy a létrán, hogyha esni fog?

A válasz: nem tudom.

Így beszél egy tudós.