Putyin elnök elrendelte a mariupoli acélmű tervezett ostromának leállítását, egyúttal parancsot adott az üzemben bekerített ukrán erők blokkolására. Ennek katonai vagy más oka lehet?

Úgy gondoljuk, hogy ez politikai és diplomáciai döntés, mert előző nap az Azov ezrednek a még élő parancsnoka egy elég drámai bejelentést tett, hogy óráik vannak hátra, civilek, illetve gyerekek vannak a létesítményben. Magához a Szentszékhez, Ferenc pápához fordult, hogy segítse őket, hogy ne pusztuljanak el. Valószínűleg a Szentszék diplomáciai úton lépett fel, de német vagy francia gazdasági szereplőkről – akik rengeteg acélt szállítanak ebből a régióból – is el tudjuk képzelni, hogy szóltak a civilek és a védők érdekében. Ennek az üzemnek a lerombolása jelentősen befolyásolná az európai autógyárak működését, de ezenkívül is nagyon sokféle oka lehet a döntésnek. Egy biztos, katonai szempontból nem szerencsés dolog a katonákat megállítani, de ha most az a feladat, hogy lezárják, akkor nyilván, ahogy az orosz elnök kérte, egy légy sem fog onnan kirepülni. Ennek a gyárnak nagy létesítményei vannak, négy acélüzeme, vasúti rendezője is van. A terület északi részét sokszor bombázták, sőt, ez volt az a célpont, amely ellen stratégiai bombázókat vetett már be Oroszország, hiszen ott van 1500-2000 Azov ezredbeli katona, illetve a 36. tengerészgyalogos ezred emberei is.

Működő acélgyárról van szó? Ha stratégiai bombázók bombáznak valamit, akkor az porrá lesz, én úgy képzelem.

Ha többször csaptak volna le, akkor igen, de ezek inkább figyelmeztető jellegű bombázások voltak. Az egész területet elég nehéz lenne lerombolni, mert az oroszoknak nincsenek szőnyegbombázóik. Amúgy pedig, ha most éppen nem is működik gyár, de szeretnék fenntartani majd a működőképességét, akkor nem az a cél, hogy por és hamu legyen, hanem inkább az, hogy majd helyre lehessen állítani.

Van erre bármelyik félnek garanciája, hogy egy háborúban egy gyár működőképességét fenn lehet tartani? Olyan van a történelemben, hogy a visszavonuló csapatok felrobbantanak mindent, olyan is van a történelemben, hogy a támadó pusztít el mindent.

Az a jellemző, hogy a felégetett föld taktikáját alkalmazza a védő fél. Nyilván meg lehet nehezíteni egy ilyen üzemnek az újraindítását, de bízzunk benne, hogy mind a két fél betartja a hadviselés szabályait, el tudják látni a sebesülteket és humanitárius folyosóról is egyeztetnek majd.

Hogy kell elképzelni egy körbezárt acélmű területén az életet?

Az Azov ezrednek a helyzete azért nagyon problémás, mert olyan területre szorult vissza, ahol hiányzik, a víz, a villany, az áram, a logisztikai ellátás. Az a szerencséjük, ami megóvhatja az életüket, hogy a gyár alatt egy hétszintes pincerendszer van, tehát nagyon mélyen el tudnak barikádozni embereket, el tudják bújtatni a civileket, viszont valószínűleg nagyon sok a sebesültjük már, hiszen az egyik legvéresebb dolog a beépített területen, lakott területen folytatott harc. Ajtóról ajtóra haladnak a csecsen harcosok, és nagyon sokszor kézigránátot, kézi páncéltörő fegyvereket alkalmaznak, majd továbbhaladnak a folyosókon. Most ezt a folyamatot állították meg, így reméljük, nem hal meg annyi ember ebben a térségben.

Katonai értelme van tartani egy ilyen acélgyárszerű, jól védhető építményt?

Szerintem ezt a kényszerűség hozta, erre a területre tudtak visszavonulni, hiszen védelmi objektumként jobban szolgálnak a nagy vas-, acél- és betonépítmények, tehát a védőknek ez jobban kedvezhet.

Az ukrajnai háborúban van annak jelentősége, hogy a Mariupolban lévő gyárat éppen ki uralja, ha minden mást a másik harcoló fél ural?

Az már csak pszichológia és médiahatás szempontjából jó, hogy az ukránok be tudják mutatni, hogy ötven napja ostromolják az oroszok Mariupolt, és lám, még mindig nem esett el. A másik fél viszont azt kommunikálja, hogy most már jelentős ellenállás nincs, mindent ural, és május 9-re szeretné a főutat megtakarítani, hogy ott tartsák meg a győzelmi felvonulást az orosz csapatok.

Az a Győzelem Napja Oroszországban.

Igen, meglátjuk, hogy ez bekövetkezik-e.

A terület blokádjához más típusú erők kellenek, mint a folyamatos támadásához?

Igen, különleges rendeltetésű erőket, különlegesen felkészített csapatokat szoktak a helyiségharcban bevetni, ezek az úgynevezett rohamosztagok. Ebben vannak lövész és műveleti katonák és rengeteg műszaki egység, hiszen sokszor robbantani kell, hogy előre tudjanak haladni. De az adott területen vannak még egészségügyi katonák, harckocsizók, tüzérségiek, illetve a légierő támogatása is. A gyár körülzárása egyszerűbb, hiszen a déli részen a tengerhez csatlakozik, tehát csak három oldalról kell körbefogni, a negyediknél elég csak megfigyelést végezni, illetve néhány tüzéreszközt ott tartani. Ez azt jelenti, hogy jóval kevesebb erőre van szükség, mint ha be kellene venni a területet.

Az látszik-e, hogy a gyárba szorult ukrán védők milyen aktivitásra lehetnek egyáltalán képesek ennyi idő után?

Kevés ellenállásra lehetnek képesek. Bár a gerillahadviselés egyik alapelvét, hogy üss rajta és fuss el, jól alkalmazzák, hiszen a pincerendszerhez egy csatornarendszer is tartozik, tehát még a városba bemehetnek, rajtaüthetnek orosz ellenőrző pontokon, ahol katonák vannak, de mivel élelem híján vannak, egyre nehezebb lesz kivitelezni ezeket.

Semmilyen módon nem kaphatnak utánpótlást? A történelemből ismerjük a légi híd fogalmát.

Igen, de ebben a térségben orosz légifölény van, illetve közel van a Krím, ahol az S400-as légvédelmi rakétarendszerek működnek, ide nagyon nehéz bevinni bármit is. Próbálták már kimenekíteni az Azov vezetését is két Mi-17-es szállító helikopterrel, de ezeket le is lőtték az oroszok.

Az orosz elnök azt mondta, hogy életben maradást és a konvenciók szerinti bánásmódot garantál minden védőnek, ha megadja magát. Milyen bánásmódra számíthat az Azov ezred? Ők benne voltak a háború orosz oldalról megfogalmazott eredeti céljában, a nácítlanításban.

Szerintem az is egy győzelem lesz az oroszoknak, ha ők leteszik a fegyvert, megadják magukat, mert nem lesz muníciójuk, élelmük. A nemzetközi hadijog szerint ezek a katonák, akik nyíltan viselik a fegyverüket, részt vettek a fegyveres konfliktusban, harcosnak minősülnek, így hadifogolyként kell bánni velük. Nyilván, ha valaki elkövetett valami háborús bűncselekményt és ez bizonyítható, akkor bíróság előtt kell felelnie a tetteiért.

Az ukránok nyilván ismerik az acélgyár minden négyzetcentiméterét, az oroszok is ismerik? Vagy ismerhetik?

Igen, 2014-ig ez egy orosz terület volt, de azt a rendszert azért is ismerik, mert közösen dolgoztak itt oroszok, illetve ukránok és azt se felejtsük el, hogy egy drónnal nagyon szépen fel lehet deríteni a felszíni területeket. Ez egy nagy terület, 11 négyzetkilométer, de pontosan fel lehet mérni, hogy hol, mi lehet. Komolyabb ostromoknál már három dimenzióban is végignézik, hogy hol, milyen falak vannak, hol kell robbantani, hol lehet bejutni, de látják a menekülő útvonalakat is.

Egy katonának a vele egy területre szorult civilekkel szemben milyen kötelezettségei vannak? Hogyan kell viselkednie egy katonának?

Egyértelműen leírja a nemzetközi hadijog, hogy a katona csak azokat támadhatja, akik fenyegetik az életét, akik fegyverrel vannak, a nem harcos személyeket nem. De a fegyvereseket is csak addig támadhatja, amíg azok meg nem sérülnek. Ha megsérülnek, akkor már nem támadhatók, sőt, elsősegélyben kell részesíteni őket, amikor a harc ezt lehetővé teszi. Ami teljesen egyértelmű: civileket, gyerekeket nem lehet támadni, ezt tiltja a hadijog.

Mond a hadijog arról valamit, hogy a támadott fél vonhat-e maga köré pajzsot civilekből? Látjuk ezt a világ különböző hadszínterein.

Igen látjuk és már láttuk sajnos itt Mariupolnál is. Úgy próbált meg kijutni egy-két Azov-ezredbeli ember, hogy gyerekek voltak körülötte. Ez hitszegésnek minősül a nemzetközi hadijog szerint, tehát mentőautót, gyerekeket, civileket nem lehet felhasználni arra, hogy saját védelmemet fokozzam, mert így is támadható leszek.

Meddig tarthat a mariupoli ostrom vagy ostromgyűrű? Ameddig éhen nem halnak bent a katonák?

Nem hinném, a civileket mindenképp ki fogják engedni nemzetközi nyomásra az oroszok. A katonákon múlik, hogy ők meddig akarják ezt folytatni. Lehet pincerendszerben élni, de sok értelme már nincs, hiszen a város 95 százaléka orosz kézen van. Kadirov, a csecsenek vezére azt mondta, hogy vacsorára vagy reggelire beveszi a létesítményt, persze azért ő is szeret nagyokat mondani. Azt gondolom, hogy egy hete még biztos van az ott lévőknek a katonai ellenállásra.

Az világos, hogy miért Kadirov és alakulatai dolgoznak ezen a területen?

Ezen a területen a csecsenek rendelkeznek a legnagyobb tapasztalattal, akár Szíriában, akár Csecsenföldön, akár Afganisztánban is megfordulhattak ezek a harcosok. Sőt, ukrán felderítők Szíriából toborzott harcosokat is látnak kis létszámban, akit a Wagner-csoport hozott magával.

Az ukrán tengerészgyalogos dandár, amely ott van az Azov-ezred mellett, milyen erőt képvisel?

Sajnos már nagyon keveset, mert ebből a dandárból nagyon sokan megadták magukat vagy meghaltak. Ők viselték el a legnehezebb támadást, egy harckocsizászlóalj harccsoportot kellett volna feltartóztatniuk, plusz az orosz tengerészgyalogosokat.

Azért csatlakoztak az acélgyár védőihez, mert az volt a legvédhetőbb terület, vagy nem maradt már más, mert minden más orosz kézen volt?

Északról, délről és keletről indult meg a támadás, csak déli irányba tudtak menekülni, és így tudtak összecsatlakozni az Azov ezred erőivel ezen a területen.

Az ukrán tengerészgyalogosok meg az Azov ezred erői egy parancsnokság alatt vannak? Az Azov ezredet mindig valami külön entitásként szoktuk innen kezelni.

Igen, de most szinte egy területre szorultak be, a pincerendszerbe. A tengerészgyalogos erőknek talán egy vagy két százada van még ezen a területen a hírszerzési adatok szerint és körülbelül másfél zászlóaljnyi, ezer-ezerötszáz fő az Azov még életben lévő katonáinak száma.

Mi történik, ha Mariupol végleg orosz kézre kerül, az a háborúban egy fordulópont? Mi a jelentősége?

Mindig az a kérdés, mennyire akarnak valamit a médiában győzelemként, pszichológiai hatásként beállítani. Nyilván az oroszok, ha ezt elfoglalják, uralni fogják az utolsó centiméterig az Azovi-tenger teljes partszakaszát. Ez azt jelenti, hogy az ukránoknak megszűnik itt a nehézipari és könnyűipari szállítása, hiszen ez egy kikötőváros. Odesszából ment mindig a mezőgazdasági szállítás, ebből a kikötőből és Bergyanszkból pedig a nehézipar szállítása. Így Ukrajna elesik egy kikötőtől, exporttól, illetve importtól is, az oroszoknak pedig óriási jelentőségű, hogy megvan a Donyeck, Luhanszk medencével a szárazföld egészen a Krímig.

Ez elég ahhoz, hogy azt mondhassa Vlagyimir Putyin katonai szempontból, hogy győztünk?

Mondhatja, de mi azt látjuk a front többi részen, készül egy nagyobb offenzíva is. A Donyeck, Luhanszk térség körülbelül 53 ezer négyzetkilométer, egy fél magyarországnyi terület. A luhanszkiból az oroszok 93 százalékot már elfoglaltak, illetve most jelentősen haladnak előre a donyecki részben is, aminek már az 54 százalékát uralják, azaz még körülbelül 15 ezer négyzetkilométer van, amit el kell foglalniuk az oroszoknak. Jelenleg az erőviszonyok azt mutatják, hogy körülbelül nyolc dandára van ott az ukránoknak. Nyolc dandár, egy ezred, három zászlóalj és körülbelül két rendőri zászlóalj, ez hatvanezer ember. Ha ezt be tudják keríteni az oroszok és tanultak a hibáikból, amit Kijevnél elkövettek, akkor igazi nagy győzelmet tudnak felmutatni. Az oroszok ide körülbelül 76 zászlóalj harccsoportot vittek át. Ez olyan 110 ezer ember körül van, 700 harckocsival és közel 2000 páncélozott szállítóeszközzel, tehát elég véres ütközet elé nézünk, hiszen az ukránok a páncéltörő fegyvereket fogják alkalmazni, amivel egymást tudják pusztítani.

Miért nem sikerült itt a három-egyes tankönyvi erőfölényt kialakítaniuk az oroszoknak?

Nyilván nagyon sok veszteséget szenvedtek. Most már az oroszok is közzétették, hogy közel húszezer emberük halt meg, közel kétezernyi technikai eszköz hiányzik a rendszerből, tehát az eredeti zászlóaljakból ennyit tudtak átcsoportosítani Kijevtől, Szumitól és Csernyihivből kivont erőkkel. A másik, hogy a déli területeken, Krímtől nyugati irányba, Odessza irányába is vannak erőik, de mindenkit nem tudnak átcsoportosítani ide. Ami szintén fontos, hogy új parancsnokot neveztek ki a hadszíntérre, ő Alekszandr Dvornyikov hadseregtábornok, 60 éves, korábban járt Csecsenföldön és Szíriában, örökölt is egy nevet: Szíria mészárosa vagy hentese. Aleppót lehet felemlíteni, amit elég durva módszerekkel pusztított el. Az ő személye is egyfajta modellváltást mutat az oroszoknál, hogy mindenképpen valami sikert kell elérni ezen a területen.

Dvornyikov tábornok fejében nem fordul meg az a gondolat, hogy most olyan területek ellen kellene az Aleppóban megszokott csapást mérni, ahol az ő nyelvét is beszélik?

Nagyon érdekes kérdés, hogy az oroszok miért nem számítottak nagy ellenállásra, és miért gondolták azt, hogy a lakosság rögtön melléjük áll. Sőt, érdekes módon sokszor még a herszoni megyében, ahol többségében oroszok élnek, ők is tüntetnek a megszállás ellen. Tehát nagyon sokszor kell az orosz katonáknak éppen egy tömegtüntetést feloszlatni, és még azt is hozzá kell adni, hogy nagyon sok vegyes házasság van ezeken a területeken. Ki tudja kiválasztani azt, hogy ki az ukrán, ki az orosz? Ez egy család. Nagyon nehéz helyzetben vannak az ott lévő katonák is, hiszen saját honfitársaikra is lőniük kell. Egy 2017-es felmérésre tudnék még utalni, amiben az oroszok és az ukránok nyilatkoztak egymásról: családi és baráti nemzetnek tartják magukat – Oroszország a nagybácsi, akinek a kisöccse Ukrajna.

Milyen az orosz katonai morál? Van-e erről valamilyen megbízható adat?

Azt láttuk, hogy az oroszok a háború megkezdésekor egy hosszú gyakorlatsorozat után bevonultak Ukrajnába. Azt gondolták, hogy „olyan könnyű lesz”, mint Kazahsztánban, de nagyon nagy ellenállásba ütköztek, nagyon nagy veszteségeket szenvedtek, nem erre készültek. Ilyenkor a katonának még a kedve is elmegy attól, hogy lőni kell, támadni kell. Aztán ezeket az erőket kivonták, újjászervezték. Kicsit átgondolták azoknak a zászlóaljharccsoportoknak a logisztikáját, sokkal jobban megerősítették őket és átgondolták a kommunikációt is. A katonai morál azonban nagyon visszaesett. Nem tömegesen, de nagyon sokan tagadják meg a parancsot és nem hajlandók Ukrajnába menni, még a bírósági eljárást is vállalva. A morál tehát nem olyan, mint az ukránoké, akik a hazájukat védik, ők sikeresnek tartják magukat Kijev megvédése után és itt is szeretnék megmutatni, hogy jól fognak harcolni.

Kijevben az ukránok egyértelmű hadi sikert értek el?

Sikerült feltartóztatni egy nagy erejű támadást, bár nem volt meg itt sem a megfelelő erőfölény. Főleg ahhoz nem, hogy egy 2,9 milliós várost körbezárjanak, illetve megostromoljanak. Az oroszok olyan erőket vittek csak oda, amikkel fel lehetett ugyan vonulni, de az igazi harcokhoz már kevés volt. Kijev városa és a Moszkva cirkáló elsüllyesztése vereség volt, ezért most már valamit fel kellene mutatni az oroszoknak.

A Moszkva cirkáló volt a zászlóshajó, amit azonnal pótolni kell, mert ez a vezetési pont. Pótolták?

Nyilván ilyenkor áttelepül egy másik hajóra, de nem olyan erősségű és képességű hajóra. Ennek a zászlóshajónak a fő feladata a szárazföldi csapatok, a légierő, a légvédelmi csapatok, a hajóegységek vezetése, irányítása. Ha egy ilyen kiesik, ezt nagyon nehéz pótolni, hiszen a magasabb parancsnoknak, mint a zászlóshajónak sokkal jobb kommunikációs összeköttetései voltak. Ennek a helyreállítása szerintünk még folyik, hiszen a hajónak óriási feladatai lehetnek még mind az Azovi-tengeren, mind a Fekete-tengeren.

Két forgatókönyvet közöltek eddig. Az orosz oldalról a balesetet, az ukrán oldalról pedig egy hadi sikert, hogy ők süllyesztették el a hajót. Kiderülhet valaha, hogy mi történt? A hajó elsüllyedt.

Igen, elsüllyedt a hajó, ezekről már voltak felvételek. Megállapítható, hogy nem belső tűz, hanem rakétacsapás érte, méghozzá két Neptun-rendszerű hajó elleni rakétát indítottak az ukránok, ennek a hatótávolsága közel 300 kilométer. Mindegyik rakéta 150 kiló robbanóanyagot visz magával, amelyektől nem kellett volna elsüllyednie, de egy ilyen hajó általában tele van üzemanyaggal, lőszerrel, robbanóanyaggal. Közel 500 tengerész tartózkodott a Moszkván, körülbelül 150-en menekültek meg, akik teljesen épek, legalábbis az orosz közlések szerint, illetve közel 200-an még kórházban vannak. El lehet képzelni, egy hajótűznél milyen helyzet van, és nagyon sokan meghaltak.

Az hogyan fordulhat elő, hogy a flotta zászlóshajója közel megy olyan fegyverekhez, amelyről tudja, hogy kárt okozhatnak benne?

2020 óta fejlesztették az ukránok ezt a rakétát, az oroszoknak pedig nem volt pontos információjuk arról, hogy hol tárolták. Az ukránok nagyon sokszor azt csinálják, hogy fedett helyen, például pláza parkolójában tartanak olyan fegyvereket, amit nagyon rövid időre kivisznek, csapást mérnek vele, majd gyorsan elrejtik a fegyvereket. Abból is lehet következtetni arra, hogy biztosan rakétacsapás volt, hogy az egész fekete-tengeri flottilla őrült gyors ütemben elhagyta a partokat, hiszen ez a Neptun-rendszer 11 rakéta indítására képes, tehát nagyon gyorsan kivonták magukat a lőtávolból.

Nem volt róla felderítési adat? Az elképzelhető ma az orosz felderítéstől, hogy egy halálos fegyverrendszerről nincs adata?

Voltak adataik, csak 24 órás helyzetképük nem volt.

Az ukrán flottából maradt még valami? Mert a hírek szerint a saját zászlóshajójukat biztos, ami biztos, el is süllyesztették már az elején.

Pontosan, ezt a britektől kapták. Inkább elsüllyesztették, minthogy orosz kézre kerüljön, illetve azt a pár tengeralattjárót és hajót pedig az oroszok elfogták és kapituláltatták.

Nyilván háború utánra való kérdés, de egy elsüllyesztett zászlóshajóval lehet még valamit kezdeni, vagy annak végleg vége?

Attól függ, hogy az elsüllyesztés robbantással vagy a különböző szelepek kinyitásával történt meg. Elvileg ki lehet emelni, és ha a nagyobb rendszerei nem sérültek, akkor még használható lehet.

A folyamatosan érkező, de inkább csak az értékükkel meghatározott nyugati fegyvereket nem mondják meg, hogy pontosan miért és hova visznek, illetve mire használják az ukránok. Erről van-e valamilyen adat?

Az elsődleges fegyverrendszerek a kézi páncéltörő fegyverek voltak, a kézi légvédelmi rakéták, amelyekkel lehet elérni sikereket, de ezek nem nagy hatótávolságúak, ezekkel főleg a fel-leszálló repülőket, helikoptereket tudták támadni, illetve a saját csapataikat oltalmazni egy két és fél kilométeres körben. A páncéltörő fegyvereket jól alkalmazták, nagyon sokszor rajtaütéseket hajtottak végre, a harckocsioszlopok oldalába kerültek és onnan lőtték ki őket. Ezeknek is pont az a problémájuk, hogy 300-600 méterre meg kell közelíteni az ellenséget. A Javelin páncéltörő hatásosabb, két kilométerig bármilyen harckocsi páncélzata ellen jó. Ezekkel szép sikereket értek el, 200-300 harckocsit és 400-500 páncélozott járművet pusztítottak el. Ukrajna területére folyamatosan érkeznek fegyverszállítmányok, ezek mind halálosak. Nem véletlen, hogy Oroszország tegnapelőtt figyelmeztette Amerikát is, illetve a NATO-t is, hogy ez már beavatkozásnak minősül szerintük és célpontnak fogják tekinteni a szállítókat. Be is jelentettek egy támadást Lembergben, ahol különböző kiképzőhelyet, lőszer- és egyéb raktárat pusztítottak el. Nem tudjuk megerősíteni, de nagy valószínűséggel oda érkeznek be a fegyverszállítmányok. Nem véletlen, hogy most Zelenszkij erősebb fegyvereket kér, hiszen javarészt nagyon nagy veszteségeket szenvedtek az ukránok dandárjai a Donbaszban. Ezeknek a pótlását próbálják Csehországból, Szlovákiából, Lengyelországból beszerezni. Az is egy probléma, hogy olyan eszközt lehet csak küldeni, amire van kiképzése a katonáknak. Hiába küldenének be, mondjuk, egy Leopard II legújabb típusú harckocsit, azért azt nem olyan egyszerű vezetni sem.

Arról van adat, hogy a beküldött fegyvereknek mekkora hányada jut el a címzetthez? Mert Oroszország mondta, hogy azonnal támadni fogja őket. Nyilván ehhez először föl kell deríteni és úgy kell rá csapást mérni.

Mi úgy gondoljuk, hogy a 70 százaléka elér oda. Gondoljunk bele, egy harckocsit nem lehet csak úgy eldugni, tehát vasúton vagy tréleren lehet szállítani. Ezeket általában egyesével vagy kettesével indítják útba, hogy ne egy egész harckocsizászlóaljnyi erőt tudjanak az oroszok megsemmisíteni. Egy légvédelmi rakéta is iszonyú nagy teherautón, teherjárművön van, ezeket nagyon nehéz álcázni.

Ha Dombaszban sikerül megakadályozni a bekerítést, akkor az egy ukrán siker és olyan, hogy eldönti a háborút, vagy csak egy csata?

Az még nem dönti el, hiszen attól még ott lesz körülbelül 150 ezer katona Ukrajna területén, akik jelentős területet szálltak meg. A tárgyalásoknál is az lesz az alap nyilván, amit most átküldtek az oroszok Zelenszkijéknek, hogy tanulmányozzák, Moszkva mit szeretne.

Lehet tudni, hogy ezekben a tárgyalási ajánlatokban mi van?

Amit tudunk Putyinról, hogy ő vinné a két köztársaságot teljes területtel, szeretné vinni a Krím-félszigetet mindenképpen. Szüksége van a Krím vízellátására, tehát minimum nemzetközi szerződésbe tenné, hogy a Dnyeperből az északi csatornán eljusson a víz a Krímbe, illetve katonai téren szó van a NATO-tagságról való lemondatásról, a támadó fegyverek leszereléséről és Ukrajna semleges státuszáról.

Az megítélhető, hogy ezek közül a tárgyalási követelések közül mi az, ami túlzás, csak tárgyalási technika, amiből vissza lehet jönni és mi az, ami a vörös vonal, amit mindenképpen meg akar tartani?

Azt mondjuk, hogy a döntő csata Donbaszban lesz. Ha ott nyernek az oroszok, akkor vége az ő hódításuknak, akkor lehet nekik arcvesztés nélkül tárgyalóasztalhoz ülni és még diktálni is. Ha sikertelen lesz a donbaszi ütközet, akkor csak a két tagköztársaság maradhat, és nagy valószínűséggel a Krím, illetve meg kell állapodni a vízellátásról és ki kell vonni a csapatokat, mert akkor további veszteségeik lesznek és tovább csökken a morál, és az orosz haderő presztízse is rettenetesen visszaesik.

Ukrán részről az álláspont ennek a tükörképe körülbelül?

A kérdés nekik is pont Donbaszban fog eldőlni. Az oroszok most minden eszközt, repülőt, helikoptert, Iszkander rakétát az ukránokra fognak ott zúdítani. Korábban volt Zelenszkijnek egy vörös vonala, hogy ők semmit nem fognak elismerni a teljes győzelemig, de a realitás más. Gazdaságilag nagyon fontos, hogy Ukrajna napokon belül összeomolhat, nincs termelés, nincs gyár, háborúznak, ez finanszírozhatatlan az ő részükről is. Arról már nem is szólva, hogy tízmillió ember elhagyta a lakhelyét Ukrajnán belül, illetve az Európai Unióba ment közel hatmillió. Az is egy nagyon nagy kérdés, hogy egyesítik az országot, a családokat, mi az, amit el lehet viselni. Azt tudjuk, hogy Putyin nem lesz örökké, tehát Zelenszkijéknek is tárgyalóasztalhoz kell ülni.

Mi az, amit katonailag egy ilyen távoli csapásokból, mint a rakétázás, a nehézfegyverek, az ágyúzás el lehet viselni? Hogy beássa magát az ember?

A modern háborús részei az orosz haderőnek nagyon nagy csapásokat tudnak mérni. Gondoljunk bele, egy Iszkander rakétát ötszáz kilométerről indítanak, és 800 kiló robbanóanyagot visz. A Kalibr rakéta 2500 kilométerről indítható, ez is 400 kiló robbanóanyaggal csapódik be. Ha ez folyamatos, plusz a légierő bombázása, a harci helikopterek csapása, akkor az elég borzalmas egy beásott katonának is. Amiben jobbak viszont az ukránok, a harckocsi és egyéb támadások elhárításában, de az már közelharc, akkor nincs rakétacsapás. Tehát az a kérdés, hogy mennyi logisztikai tartaléka van Oroszországnak a rakétákból, a csapásokból, mert itt mélyen kiépített állások vannak, bunkerek vannak, ezeknek a felszámolása is sok idő.

Azt számítják-e a katonai tervezők, hogy egy terület megtartása mennyi energiába, mennyi katonába, mennyi ráfordításba kerül, és hogy ez, ha vége van a háborúnak, vajon megéri-e?

Kiszámoltuk, Ukrajna teljes megszállásához 2,6 millió katona kellene, 900 ezer van jelen pillanatban az oroszoknak. A békeidőben úgy számolnak, hogy általában 250 lakosra adunk egy katonát vagy rendőrt, aki ellátja ezt a feladatot. Háborús helyzetre 50-re kell biztosítani. Tehát elég sok katonára van szükség, főleg, ha nem baráti a közeg, hiszen most is van a térképen olyan jelzés, hogy Melitopol város körül partizánharc zajlik az oroszok ellen, ezt kell felszámolniuk. Tehát jönnek az ukránok, rajtaütnek, bemennek az erdőségekbe, a lakott településekbe, meg kellene őket találni. Ha ilyen típusú ellenállást kapnak, akkor nem tudnak népköztársaságokat kikiáltani.

Az ukrán lakosság alkalmas partizánháborúra? Oroszországban a második világháború idején volt partizánháború és rengeteg fegyver van kint az ukrán lakosságnál.

Igen, alkalmas rá, hiszen már a támadás elején egyfajta halogató harcot folytatott, szépen jött vissza Kijev felé, minden terepszakaszon megállt, tüzet vezetett, lőtte az orosz harckocsikat, veszteséget okozott, majd amikor már Kijev környékén folytak a harcok, akkor próbáltak az orosz erők oldalába jutni, illetve kisebb, különleges rendeltetésű katonákkal bemenni ezekre a területekre. Ez délen, a Krím-félsziget részén nagyon nehéz, mert az sík terület, ezeket gyorsan elfoglalták az oroszok, de a kijevi részen, a csernobili részen, a Donyeck, luhanszki régióban más a helyzet, az az egyik legsűrűbben lakott vidék, ott van a legtöbb település, tehát itt is mindenből erődítményt lehet csinálni és lehet folytatni gerilla- vagy partizántevékenységet.

Látják annak a jelét, hogy az erre való felkészülés megkezdődött?

Nem látunk bele az ukrán emberek fejébe, mert nagyon sokan menekülnek vagy éppen a hadseregben szolgálnak. A haderő felkészítette az erejét arra, hogy halogató harcot vívjon, megpróbálja lakott területeken feltartóztatni az oroszokat, kisebb ellenlökéseket végrehajtani, ez az úgynevezett ezer tűszúrás elv. Vagy folyamatosan zaklatom az oroszokat, éppen a logisztikát, éppen a vezetési pontot vagy valami zászlóaljat, tehát erre nagyon szépen felkészültek, ez látható is, hogy főleg az oroszok logisztikai részét szépen lebontották.

Az látszik, hogy mikor kezdtek felkészülni erre a fajta harcmodorra? Ki tanította meg őket erre?

Az ukránok felkészítésében NATO-kiképzők, britek, amerikaiak vettek részt főleg, illetve az ukrán haderőnek a fiatalabb generációját nagyon sokszor külföldön készítették fel. Át is vették például a NATO értékelési rendszerét, amiben van a harcra alkalmas vagy éppen felkészülés alatt lévő zászlóalj, tehát ezeket a rendszereket is alkalmazták, illetve a vezetésben látjuk, hogy ezt az úgynevezett feladatcentrikus típusú vezetést tanították meg nekik.

Jól csinálják?

Jól teszik. Azt szoktuk mondani, hogy a sikert nem kell magyarázni, Kijev alatt nincsenek oroszok. Szuminál nincsenek oroszok, illetve a Csernyihiv térségéből is kivonták őket. A nagy kérdés az, hogy a nagy ütközetben ez elég lesz-e.

A nagy ütközet az erőfölény dolga? Az dönti el?

Egyrészt számolunk mindig mennyiséggel, hogy van 76 zászlóalja az oroszoknak, 43 az ukránoknak, ez mennyiségi. Számolunk minőségi mutatókkal. Itt a tüzérségben, a légierőben, a harci helikopterekben nemcsak mennyiségi fölény van, hanem iszonyatos minőségi fölény is. Tehát a háború nemcsak attól függ, hogy hány bábum van meg a másiknak hány bábuja van, hanem hogy ezt hogyan tudom alkalmazni és hogyan tudom az akaratomat rákényszeríteni a másik félre.

Amikor arról hallunk, hogy az ukránok harci repülőgépeket fognak kapni, akkor az csak olyan lehet, amire ki vannak képezve? Honnan kaphatnak olyan gépet, amire ki vannak képezve?

Nyilván csakis olyan országokból, ahol hasonló technika van, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, esetleg Románia lehet. De sok ország mondta, hogy nem tud átadni nagy fegyverzetet, például a németek is, mert már nincs gyártókapacitásuk, illetve a saját haderő részére kell biztosítani azokat a harci járműveket, tüzérségi eszközöket, harckocsikat, amit szívesen látnának az ukránok a hadszíntéren.

Az afganisztáni kivonulásnál azt mondták a kivonuló NATO-erők, hogy nincs ott működőképes berendezés, legfeljebb fotózkodni tudnak majd a tálibok rajta. Aztán néhány nap múlva láttunk repülni ilyen eszközöket.

Nyilván, mivel az afgán nemzeti haderőnek a katonái is nagyon sokan tanultak az orosz tagköztársaságokban repülni, ezért helyre tudják hozni ezeket. Az alkatrész-ellátása nagy kérdés, hiszen gondoljuk el, hogy repülőt darabokban nem lehet bejuttatni csak úgy Ukrajnába.

A háború első szakaszában a logisztikai problémákra hívta fel a figyelmet nagyon sok szakértő. Hosszú oszlopok, elöl elfogy az üzemanyag, nem tudják pótolni, áll minden, nagyon jó célpont. A logisztikai problémákat megoldotta az orosz támadó erő?

Nyilván újra elő fognak jönni ezek a problémák. Én még olyan haderőt nem láttam, amely a logisztikára ne panaszkodott volna, hogy éppen nem volt jó a reggeli vagy az ebéd vagy lejárt a konzerv vagy elfogyott valami. Azt próbálták meg észszerűsíteni, hogy egy zászlóalj harccsoportban náluk van negyven darab harci eszköz, harckocsik vagy páncélozott szállító harcjárművek és körülbelül 100-120 egyéb eszköz. Ha ezekből egyet kilőnek, ha nagyon sokfajta eszköz van, akkor azt nagyon nehéz pótolni. Most próbálták egyszerűsíteni ezeket a zászlóalj harccsoportokat, hogy azonos eszközök legyenek benne. Normál esetben egy zászlóaljnak hét napig el kell tudni harcolni, annyi üzemanyag van nála, annyi lőszer. Egy dandárnak, ami már négy-öt ilyen zászlóalj harccsoport, harmincnapos készlettel kell rendelkeznie. Hogy ez a mennyiség megvan-e ehhez a művelethez, az egy kérdés. Egy biztos: azért volt ez az öt-hét napos hadműveleti szünet, hogy ezt megoldják.

Szerdán jelentette be az orosz védelmi minisztérium, hogy egy új eszközt, a Szarmat nevű interkontinentális ballisztikus rakétájukat tesztelték. A teszteléstől a harci alkalmazásig mennyi idő kell, hogy elteljen?

2020-ra ígérték, hogy az orosz haderő egy nagyon jelentős átalakításon megy át, most 2022-ben vagyunk, ennek a Szarmat típusú interkontinentális, ballisztikus rakéta is a része. Kétéves késésben van, hiszen az a nagy átalakítás, hogy közel száz dandárát, kétezer harckocsiját, hatszáz repülőjét alakították át az oroszok, egy hosszú folyamat, körülbelül 2030-ig fog eltartani a haderőreform. Ez 16 ezer kilométeres hatótávolságú, nagy sebességű, közel tíz darab nukleáris fejet visz magával, tíz célpontra irányítható. Nagy sebességgel működik, nyilván csodafegyvernek állítják be, de ez is egy olyanfajta eszköz, mint az atomfegyvert hordozó, hogy a legalkalmazhatatlanabb a világban, hiszen aki ezt alkalmazza, hasonlót kap.

Kell legyen a NATO-nak is meg az orosz félnek is nagyjából ugyanolyan képességű fegyver, akkor van biztonságban mindenki? Ha mind a két oldal azt gondolja, hogy a másiknak is ugyanilyenje van?

Igen, úgy gondoljuk, hogy a biztonság egy és oszthatatlan. Folyamatosan csökkentik a nagyhatalmak az atomfegyverek számát. Ez három éve még 18 ezer volt, két éve 17, most 13 ezer. Ennek a 90 százalékát az Amerikai Egyesült Államok és az oroszok, közel 6-6 ezret birtokolnak, tehát kölcsönösen el tudják pusztítani egymást is meg a Földet is sajnos.