Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője két évben határozta meg azt az időt, ami az iráni háború vége utáni pillanattól kelleni fog az energiahelyzet globális rendezésére.
Mint Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta, több probléma is van, nem egyszerűen egy szállítási útvonal lezárása:
- a forgalom csak lassan áll helyre
- az irániak felmérhetetlen mennyiségű helyszínt és eszközt támadtak meg drónokkal, rakétákkal, beleértve kőolaj- és földgázkitermelő egységeket, logisztikai bázisokat, feldolgozókat, finomítókat
- nem tudni, mekkora a háború kára.
Egy példával is illusztrálta a probléma nagyságrendjét, összetettségét.
„Van Katarban egy nagyon nagy LNG-terminál, ami a világ cseppfolyós földgázkínálatának közel 20 százalékát adja. Itt 14 train, vagyis egység van, ebből 2 megsemmisült, a helyreállításuk 3-5 éves munka, csak ez maga a világ LNG-készlete 4 százalékának kiesését jelenti.”
Az iráni katonai akció előtt volt még egy olyan számítás, hogy az LNG-kapacitások jelentősen felfutnak a következő években. Ezzel kapcsolatban tisztázta: LNG-ből rövidtávon most tényleg keletkezett.
„Megbecsültem, hogy az amerikai, ausztrál, kanadai, illetve egyéb LNG-felfutás mikor tudja pótolni a katarit, és az jön ki, hogy körülbelül 40 milliárd köbméterrel nő a visszagázosítás után az LNG-kínálat 2026-ban, és körülbelül ennyivel nő 2027-ben. Tehát
2027 végén sem leszünk azon a ponton, ami tudja teljesen pótolni a kieső katari kapacitást.
Addig persze lehet, hogy Katar vissza tud jönni a piacra.”
Ami viszont szerinte tartós kár, hogy mind Katar, mind pedig az Egyesült Arab Emirátusok nagyon komoly bővítési programmal rendelkeztek,
- Katar is 77 millió tonnáról 112 milliárd köbméter visszagázosítás után olyan 110 millió tonnára akarta növelni 2027-re az LNG-kapacitásait az északi mező többletkitermelésével, illetve az új LNG-egységek beléptetésével; ezek a projektek most legalább egy éves késleltetést szenvedtek el
- az Egyesült Arab Emirátus oldaláról pedig '28-'29-ben lettek volna új kapacitások; Pletser Tamás most azt gyanítja, egy ilyen projektre most a régióban nem szívesen adnak kölcsönt, tehát ezek a projektek most aligha valósulnak meg.
A régió próbál más útvonalakat találni, hogy ne csak a Hormuzi-szoros legyen az egyetlen átengedőpont. Az East West, tehát Kelet-Nyugat kőolajvezetéket most teljes üzemben használják a szaúdiak, ennek nagyjából – maximum – napi 7 millió hordós kapacitása van.
„A probléma az, hogy ha a másik oldalra, a Vörös-tengerre átkerül a kőolaj, és onnan Ázsiába akarják vinni, akkor meg a Báb el-Mandeb szoroson kell keresztülmenni, ahol
a húti lázadók szintén akadályozhatják a forgalmat. Ráadásul nem csak a kőolajról van szó.
A régió nagyon fontos globális ellátó kőolajtermékben, petrolkémiai termékben, nitrogén- és kénalapú műtrágyában, héliumban és cseppfolyós földgázban is, miközben a régió pedig a Hormuzi-szoroson keresztül hozza be például az élelmiszert. Az Arab-öbölnek az arab oldalán 40 millió ember él, ott nincs élelmiszertermelés, teljesen importra szorulnak. Egy ismerősöm mondta, ő Katarban élt, hogy hetente kétszer volt friss zöldség, hétfőn és csütörtökön, mert akkor jött a hajó. Tehát hogyha még meg is lennének az alternatív útvonalak, mondjuk kőolajban, a többi probléma továbbra is megoldásra szorul” – emelte ki az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője az InfoRádió Aréna című műsorában.
Király István Dániel teljes beszélgetését Pletser Tamással alább megtekintheti.
