Az elmúlt 150 év döntően Budapest-központú politikájával már nem lehetséges Magyarország gazdasági felzárkózása Nyugat-Európához, vagy a sikeres kelet-ázsiai és közel-keleti országokhoz. Sőt, térbeli irányváltás nélkül térségünk gazdasági fejlődésével sem tarthatunk lépést. Ennek döntő oka, hogy Budapest belső, nem átléphető korlátai és az évtized megatrendjei miatt a magyar főváros globálisan összeszűkült, miközben lokálisan túl nagy maradt, tehát a világnak kicsi, nekünk pedig túl nagy - fejtette ki a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Magyar Nemzet online kiadásában megjelent véleménycikkében.

Budapest 1873 és 1918 között Matolcsy György értékelése szerint sikerrel pótolta több száz év főváros-hiányos magyar térszerkezetét és motorként gyorsította a Monarchia magyar részének iparosítását, infrastruktúra fejlesztését, polgárosodását és modernizálását. Ezt egy sugaras, vasútra épülő térszerkezettel érte el, ahol minden Kárpát-medencei település, közvetlenül vagy közvetve, a Budapest-magra került felfűzésre. A központosítást jól kiegészítette a Kárpát-medence nagyvárosainak decentralizált hálója.

A következő 70 évben Budapest megtartotta, sőt növelte központi szerepét, de ezt már nem volt képes kiegyenlíteni a határmenti sávokban megerősített új nagyvárosi háló, és hiába fejlődtek a vidéki nagyvárosok, ezek nem pótolhatták a Kárpát-medence korábbi rendszerét.

Az 1990 és 2010 közötti átmeneti két évtizedben a Budapest-központúság mellett több kiegyenlítő változás is elindult. Matolcsy György ide sorolta, hogy az önkormányzatok saját vagyont kaptak, a külföldi zöldmezős ipari beruházások az autópályák mellé érkeztek, megnőtt a Budapesten kívül működő nagy egyetemek és több vidéki nagyváros gazdasági jelentősége.

A jegybankelnök úgy látja, hogy a gazdaságpolitikai hibák mellett

az „egyensúlytalan” térszerkezet a döntő, ám rejtett oka annak, hogy 20 év alatt csak 9 százalékkal (57 százalékról 66 százalékra) közeledtünk az EU átlagos fejlettségi szintjéhez.

Mint írta, 2010-ben egy új, várhatóan 2030-ig tartó fejlődési szakaszt nyitott Magyarország. A pénzügyi egyensúlyok helyreállítása és a növekedési fordulat után a 2010 és 2019 közötti évtizedben elértük az EU-átlag 73 százalékos szintjét, ami a Trianon utáni 100 év legjobb évtizedét jelenti.

Ennél jobb eredményt is elérhettünk volna, ha az egyensúly helyreállítása utáni növekedési fordulatot egy teljes versenyképességi fordulattal egészítjük ki (az EU-átlag 86 százaléka körül lehetnénk meglátása szerint), ám a lemaradásnak van más oka is, mégpedig a térszerkezeti-patthelyzet.

Az 1949-1989 közötti diktatúra és tervgazdaság talán utolsó maradványa az országra ránehezedő főváros - értékelt.

Pozitív folyamatként említi, hogy

• a külföldi feldolgozóipari beruházások döntő többsége a Budapesten kívüli gazdasági térbe érkezik.
• Felemelkedik a második központi város, Debrecen, és vannak dinamikus középvárosok (Győr, Kecskemét, Gödöllő, Veszprém, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Zalaegerszeg).

Budapest viszont nem képes a felzárkózás gazdasági motorjaként működni.

• Nem alakult ki a város innovatív, vonzó start-up ökoszisztémát,
• nem hajtott végre fordulatot a minőségi turizmus irányába,
• nem lett európai egészségváros,
• néhány fővárosi egyetem kivételével (Semmelweis, ELTE, Műegyetem) nem lett európai tudás-központ, n
• em épített okosvárost és
• nem volt képes ingatlanállományának európai fővároshoz méltó megújítására sem.

Erősségeket is sorolt a fővárossal kapcsolatban:

• Vonzó kulturális központ, érdemes ezért mindent, ami kultúra fejleszteni.
• Turisztikai vonzereje erős, ezért a minőségi turizmust is érdemes fejleszteni. Felsőoktatási és középiskolai központ, ezért egyetemeinek és középiskoláinak megerősítése a felzárkózás kitörési pontja lehet.
• Lehet még részben európai, regionális egészség-központ és
• építhet még okosvárost is.

Matolcsy György szerint a tanulság az, hogy

• az 1920 után megerősödött határmenti nagyvárosok fejlesztését,
• az egységes Kárpát-medencei Gazdasági Tér megépítését,
• a hazai középvárosok felgyorsított fejlődését,
• a Budapestet körülvevő „patkó”- vagy „csapágy”-városok (Csizmadia Norbert nyomán) megerősítését és összekötését, valamint
• a „körkörös” közlekedési infrastruktúra megépítését érdemes a térszerkezeti irányváltás középpontjába állítani.