"A pedagógusképzésről ma már úgy gondolkodunk, hogy ez egy folyamat, amelybe beletartozik a kezdő pedagógusképzés –, melyet döntően felsőoktatási intézmények végeznek –, a munkába állás utáni betanulás – mely egy 2-3 éves időszak –, és az egész életen át tartó folyamatos szakmai fejlesztés" – mondta az InfoRádiónak Halász Gábor, a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója, az ELTE-BTK Pedagógiai és Pszichológiai Karának professor emeritusa.

Közben egyre nagyobb jelentősége van a munkavégzés közbeni tanulásnak, ami azzal jár együtt, hogy meg kell osztani a pedagógusok tanulásáért való felelősséget a felsőoktatás és az iskola között.

Az ELTE-n egyébként épp zajlik egy, a pedagógusok tanulásával foglalkozó kutatás, és az is azt mutatja, hogy óriási jelentősége van annak a tanulásnak, amit a munkavégzés közben végeznek a pedagógusok.

Halász Gábor szerint a pedagógusok képzését egyre inkább orientálják az úgynevezett kompetencialeírások, amelyek felsorolják a tudás-, képesség- és attitűdelemeket, amelyekkel a pedagógusoknak rendelkezniük kell az eredményes munkához az iskolában.

Kérdésünkre, miszerint miként lehet egy pedagógus eredményességét mérni, Halász Gábor egy hollandiai példát hozott fel. Néhány éve ott vizsgálták az értékelési rendszert, és kiderült, hogy az ottaniaknak alaposan kidolgozott feltételrendszerük van, de az nem országos hatáskörű.

Nem gondolják ugyanis, hogy egy országos szinten dolgozó felügyelő tudná értékelni egy tanár munkáját, ezért azt az egyes iskolákban végzik.

Az értékelési rendszerükben részben a fent említett pedagógus-kompetenciáikat veszik alapul, vizsgálják, hogy ezekkel rendelkezik-e az adott tanár. És ehhez számba veszik az adott pedagógus portfolióját, amely fényképekkel, adott esetben videókkal nagyon gazdag képet ad a pedagógus munkájáról - mondta a szakember. Az iskolavezetőkkel való beszélgetés során pedig fény derülhet a pedagógusok gyenge pontjaira, a fejlesztendő területekre.