Tállai András hangsúlyozta, hogy Wekerle mindig az egészben és a teljességben gondolkodott, tetteit a közjó szolgálata, az ország fellendítése motiválta, szeme előtt a polgárok általános jóléte lebegett.

Szólt arról, az egykori kormányfő sohasem egyszerű körülmények között kapta meg a kormányrudat, mert "mindig helyzet volt": nehéz gazdasági vagy társadalmi helyzet, háború előtti vagy háborús idők. Wekerle Sándor azonban kiválóan értett hozzá, hiszen 1892 és 1918 között háromszor volt miniszterelnök - tette hozzá az államtitkár.

"Hálásak lehetünk és büszkék, mert nincs minden nemzetnek Wekerléje, nekünk van" - fogalmazott Tállai András.

Felidézte, hogy Wekerle Sándor - a jelenlegi kormányzathoz hasonlóan - előnyben részesítette a hazait.

A hazai termékek preferálása sokak nemtetszését kiváltotta az ő idejében is, ám ragaszkodott ehhez, és a hazait előrébb helyezte a külhoni gazdasági érdekeknél, így olyan márkák indultak világhódító útjukra, mint a Zwack, a Soproni Sörgyár vagy az Egyesült Izzó és Lámpa Rt., amely Tungsram néven vált híressé - fűzte hozzá.

Az államtitkár kiemelte, hogy Wekerle Sándor teljesítménye, munkabírása egyedülálló volt, gazdasági hozzáértését Európa-szerte elismerték.

Törő Gábor, a térség fideszes országgyűlési képviselője kiemelte, hogy Magyarország "háromszoros miniszterelnökének" élete összefonódik Mórral.

"Apja német, anyja magyar volt, s az államférfi tetteiben egyesítette a két nép legjobb erényeit" - fogalmazott.

Emlékeztetett arra, hogy

Wekerle Sándor a dualizmus híve volt, ugyanakkor a nemzeti érdekeket képviselte mindenkor, s ezért olykor Ferenc Józseffel is összetűzésbe került.

Intézkedéseiben a magyarság felemelkedését tartotta szem előtt - mondta Tállai András.

Wekerle Sándor, Magyarország első polgári származású miniszterelnöke 1848. november 14-én született a németországi Württembergből származó családban, apja Lamberg gróf móri gazdatisztje volt. Budapesten szerzett jogi diplomát, 1870-től dolgozott a Pénzügyminisztériumban, 1886-tól államtitkárként, egy évvel később a Szabadelvű Párt, a kormánypárt országgyűlési képviselőjévé választották.

1889-től Tisza Kálmán és Szapáry Gyula kormányában volt pénzügyminiszter, Szapáry lemondása után, 1892-ben I. Ferenc József az alig 44 éves Wekerle Sándort nevezte ki kormányfőnek. Hivatali ideje alatt megteremtette az államháztartás egyensúlyát, megszervezte az áttérést az aranyalapú koronára.

1906-ban lett újra miniszterelnök, ezzel egy időben pénzügyminiszter, és egy ideig a honvédelmi és az igazságügyi miniszteri pozíciót is betöltötte. 1910-ig tartott hivatali ideje, a külön osztrák és magyar jegybankra vonatkozó javaslata nem valósult meg, ezért újfent lemondott.

Magyarországon addig egyedülálló módon az első világháború idején, 1917. augusztus 20-án harmadszor is kormányfővé nevezték ki. A súlyos beteg politikus az utolsó magyar király, az 1916. december 31-én megkoronázott IV. Károly felkérésére vállalta el a tisztséget.

Wekerle Sándort a Tanácsköztársaság alatt először fogdában, majd szanatóriumban, túszként őrizték. 1921. augusztus 26-án, éppen 100 éve hunyt el.