"Abba a hibába esünk, hogy úgy gondoljuk, hogy ha én leteszem az asztalra azt a terméket, ami szerintem fontos, akkor bizonyára mindenki tapsolni fog. De tudjuk, hogy ez nem így van" - fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorában pénteken Barabási Albert-László Prima Primissima-díjas fizikus, hálózatkutató.

Szerinte

a művészetekben is mintha így lenne, hogy "én csak csinálom a dolgomat, és felfedeznek", és a tudományban is van egy ilyen gondolkodás.

"Persze nagyon inspiráló van Goghnak és Nietzschének az esete, de igazából ők egy nagyon kicsi kisebbséget képviselnek a teljesítmény terén. Igazából a legtöbb ember, akivel beszélünk, a 95-99 százalék úgy véli, hogy akit ma értékelünk a múltból, az a korában is elismert volt azért, amit csinált" - tette hozzá.

Példaként említette: Beethoven fontos volt Beethoven kortársainak, ugyanígy Raffaello is, "nem később fedeztük őket fel".

Ezért szükséges szerinte azt megérteni, hogy az a teljesítmény, ami maximális teljesítmény, hogyan jut el a közönséghez.

"Mi értelme annak, hogy én tényleg kidolgozom a következő orvosi eszközt, ha nem tudom eljuttatni a páciensekhez, mert nem ismerem azokat a mechanizmusokat, amelyekben eljutok az eszköztől a piacig?"

- tette fel a kérdést.

Szerinte nincs egyetlen kitaposott ösvény: néha beszélni kell a kollégákkal, de "akkor sem minden háló számít".

A networking, vagyis a hálózatépítés terén sem igaz az, hogy minél több embert kell megismerni, mert a fontos pillanatokban 2-3 ember lesz a kulcs.