A brit miniszterelnök azzal indokolta a palesztin állam elismerését, hogy „fel akarják ébreszteni a béke és a kétállami megoldás” reményét. Keir Starmer erről vasárnapi délutáni videóüzenetében beszélt részletesen. Szakértők és bennfentesek szerint azonban elúszott a lehetőség. Pedig 2000-ben Jasszer Arafat palesztin vezetőnek felajánlották Ciszjordánia több, mint 90 százalékát és Kelet-Jeruzsálemet a Camp-David-i tervezetben, majd 2008-ban következett Ehud Olmert akkori izraeli kormányfő hasonló titkos ajánlata.

Ezekről a tervezetekről akkoriban nem sikerült megegyezniük a feleknek. Mostanra pedig a Netanjahu-kormánynak a zsidó telepeket kiterjesztő politikája miatt a Palesztin Hatóság által irányított földek össze nem függő foltokká zsugorodtak Ciszjordánia térképén.

A brit döntés nem a tényleges helyzet alapján, hanem az 1967-ben indult izraeli megszállás előtti Ciszjordánia és a vele össze nem függő, mostani Gáza határai között ismeri el a palesztin államot. A brit külügyminisztérium honlapján már frissítették is a vonatkozó térképet, amelyen

a „megszállt területek” szavak helyén immár a Palesztina szó olvasható.

A megfogalmazás szerint az államot „a megreformált Palesztin Hatóság vezetné”. Az a szervezet, amelynek élén az elméletileg négy év után választások elé néző, de 25 éve hatalmon lévő Mahmúd Abbász áll – miközben a másik palesztin területet, a Gázai övezetet a rivális Hamász irányította.

A londoni döntés azt is jelenti, hogy teljes körű diplomáciai kapcsolatokat létesítenek Palesztinával, amelynek londoni képviselője nagykövetté lép elő. Nagy-Britannia jelentős szerepet játszott a térségben a XX. században és az 1917-es úgynevezett Balfour-nyilatkozattal alapozta meg Izrael létét, majd 1948-ig, a Nemzetek Ligája mandátuma után készítette elő a „zsidó nép nemzeti otthonának” nevezett Izrael létrejöttét. Közben azonban a brit katonák harcba keveredtek arab és zsidó fegyveres csoportokkal is, majd London 1947-ben átadta a terület kezelését az ENSZ-nek.

Keir Starmer brit miniszterelnök lépését a radikális baloldali és kormánypártján belül is megtalálható csoportok nyomása, továbbá Izrael gázai háborújának sokkolóan magas számú civil áldozata, valamint a térségben tapasztalható éhezés váltotta ki. A radikális baloldal korábban az ENSZ által immár népirtásnak nevezett háborúban való bűnrészességgel is megvádolta Keir Starmert.

A brit jobboldali ellenzék viszont élesen bírálta a lépést. Kemi Badenoch konzervatív pártfőnök „abszolút katasztrófát” említett, amely „megjutalmazza a terrorizmust és semmilyen feltételt nem támaszt a Hamásznak... semmit sem tesz az egyszerű emberek szenvedésének enyhítésére”. Hasonló véleményen van Nigel Farage, a Reform UK vezére.

Izraelben pedig Benjamin Netanjahu kormányfő azt mondta: „nem lesz palesztin állam”, továbbá figyelmeztetett arra is, hogy a mostani londoni lépés veszélybe sodorja Izrael létét, miközben „abszurd megjutalmazása a terrornak”. Egy izraeli illetékes szerint válaszként annektálhatják Ciszjordánia egy részét.