A mostani aszálynak megvan a maga előélete. Több évvel ezelőtt is olyan meteorológiai cirkulációs rendszerek alakultak ki, amelyek kedveznek a száraz időszaknak. „Visszamehetünk 2018 nyarára, amikor Európában már meglehetősen komoly volt a szárazság, a Duna vízszintje is alacsony volt. Akkor szerencsénk volt, mert az itt lévő labilis légtömegekben naponta alakultak ki helyi záporok és zivatarok, melyek elegendő csapadékot adtak, és eltüntették az aszály jeleit” – mondta az InfoRádiónak Horváth Ákos meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálat siófoki obszervatóriumának vezetője, akinek a tanulmánya a mostani aszályról az OMSZ honlapján olvasható.

Nagyon aktív volt az atlanti hurrikánok időszaka 2020 őszén, így meglehetősen sok nedvesség jutott fel a nyugati szelek övébe. Ez akkor komoly csapadékos periódust alakított ki, és bőven telítette a talajt. Egy évvel később már nem volt ilyen szerencse, 2021 meglehetősen száraz volt. Abban az évben volt egy-két markáns légköri jelenség, például ami Németországban a rendkívüli árvizeket okozta. Ebből kaptunk valamennyi csapadékot, azonban 2021 őszén már nem alakult ki olyan jelenség, ami ezt az egyébként „meglehetősen száraz alapáramlást” ilyen módon megzavarta volna. Így aztán a 2022-re már száraz talajjal indult a természet – indokolta a meterológus a mostani aszály egyik okát.

Horváth Ákos egy hasonlattal mutatta be a felhők, és a légkör működését. „A légkör egy kicsit olyan, mint egy szivacs. Ha a szivacsot összenyomjuk, kevés nedvességet tud magába szívni. Amikor a szivacsot kiengedjük –, azaz a légkört melegítjük – egyre több vizet tud magába fogni. Ahogy felveszi ezt a vízmennyiséget, egyáltalán nem biztos, hogy kiadja magából. Tehát ősszel előfordulhat, hogy a légkörben meglehetősen sok a nedvesség, azonban az nem tud kicsapódni a meleg levegőben. A nap zavartalanul süt,

nem indulnak meg a felhőképződési folyamatok, ennek következtében pedig a besugárzás nagyon erős lesz. Ez tovább szárítja a talajt, még melegebb lesz a levegő, és egy ördögi kör alakul ki”

– magyarázta.

A meterológus szerint az északi félteke a nagy átlagnál határozottan melegebb, ami miatt jóval több nedvességet képes a légkör magába venni anélkül, hogy csapadék, felhő, vagy eső lenne.

Horváth Ákos hozzátette: arra nem tud válaszolni, meddig tart az aszályos időszak, viszont mivel melegebb a légkör, több nedvességet bír el, és ez a folyamat öngerjesztő.

Ezáltal a folyamat másik hatása lesz a sivatagi öv környékén hatalmassá váló anticiklonok létrejötte. A mi térségünkben is kialakul ez az úgynevezett azori-anticiklon. Egyrészről ez elzárja azt a nedvességet, ami a trópusokból a nyugati szelek övébe menne, másrészt pedig északabbra tolja a ciklonok pályáit. Mindenki megfigyelheti, hogy az elmúlt időszakban gyakori volt az északi szél. Ám a nedvesség északról, hidegebb területekről nem tud hozzánk jönni, hiszen a melegedő levegő bepárologtatja a légkörben levő nedvességet, tehát ugyancsak nem lesz belőle csapadék.

Van egy harmadik hatás, ami a párolgás ténye. A légkör a legtöbb nedvességet a trópusokról veszi fel, mert ott nagy mennyiségű nedvesség tud a levegőbe jutni, erre a légköri viszonyok is alkalmasak. Ezt a nedvességet bizonyos fokig – a cirkuláció függvényében – exportálja a nyugati szelek övébe, a mérsékelt égövbe, ahol mi is élünk. Viszont ha a sivatagi öv kitágulása lezárja ezt az exportlehetőséget, akkor ide kevesebb nedvesség jut.

Ráadásul eközben egy nagyon erőteljes folyamat zajlik, a La Niña-jelenség. Ez azt jelenti, hogy a Csendes-óceán keleti partjainál, egy jelentős részen – alapvetően a szélrendszerek miatt – hidegebb víz áramlik fel. „Ez egy kockára vetítve nem jelent túl sok párolgási veszteséget, de az egész területre nézve hatalmas az átlaghoz képest” – mondta Horváth Ákos.