Kanada, az USA és az Egyesült Királyság úgy döntött, fekete himlő elleni oltással immunizálja azokat, akik az igazolt esetekkel kapcsolatba kerültek, mivel az védelmet nyújthat a majomhimlővel szemben.

A valóságban azonban nem tudni pontosan, mekkora ez a védelem, illetve nagyon szigorú kontaktkutatással lehet csak hatékony a módszer - vélekedik Natalie Dean, az atlantai Emory Egyetem biostatisztikusa a Nature cikke szerint. Mindezek felett az embereknek bele is kell egyezniük abba, hogy megkapják ezt az oltást, melynek ritka, de súlyos mellékhatásai is lehetnek.

Kevés fertőzöttnél működik a megközelítés

Ezt a vakcinázási stratégiát Dean szerint akkor lehet hatékonyan használni, ha az esetszám még kezelhető.

"Ha sok a fertőzött, nagyon sok a kontakt is, nehezen menedzselhető ez a módszer" - mondja. Véleménye szerint az az időablak, amelyen belül még megakadályozhatjuk, hogy a betegség teret nyerjen országok humán vagy állatpopulációiban olyan területeken, ahol nem volt eddig endémiás, egyre szűkebb lesz.

Ezeket az aggodalmakat tovább szította, amikor a CDC nyilvánosságra hozta június elején, hogy

a jelenlegi megbetegedéseket két különböző vírustörzs okozza.

Ez azt jelentheti, hogy a hosszabb ideje terjedhet észrevétlenül, mint azt gondoltuk.

Raktáron van a himlő elleni oltás

Egyes országok annak ellenére, hogy a fekete himlőt - melybe a fertőzöttek 30 százaléka belehal - negyven éve sikerült eltüntetni a föld színéről, mégis tartalékolt oltást. Alapvetően két vakcinatípus áll rendelkezésre, mindkettő a himlővel közeli rokonságban álló, vaccinia nevű élő himlővírust tartalmazza. Az úgynevezett második generációs vakcinák ritka, de súlyos mellékhatásokat okozhatnak, mivel olyan vírust tartalmaznak, amely képes lehet szaporodni az ember sejtjeiben.

A harmadik generációs változatoknak kevesebb mellékhatásuk van, mert gyengített vírust tartalmaznak, amely nem képes szaporodni.

A CDC és a WHO is egyetért abban, hogy ezen oltások 85 százalékos hatékonysággal védenek majomhimlő ellen, állításaikat ugyanakkor korábbi afrikai adatokra alapozzák, ezek azonban meglehetősen bizonytalanok lehetnek. Alapjukat egy 1988-as zairei kutatás adja, amelyben 245 majomhimlős embert és több mint 2000 kontaktjukat vizsgálták.

Kevesen akarnak most még oltatni

Annak, hogy nem tömeges vakcinázással igyekeznek a majomhimlő terjedését megakadályozni az érintett országok, épp a fent említett mellékhatás az oka: a második generációs oltásból többet halmoztak fel a himlő megjelenése miatt aggódó országok, azt a vakcinát pedig nem lehet gyerekeknek, állapotos nőknek, immunhiányos állapotú embereknek és ekcémásoknak adni. Nem is jelent még a majomhimlő akkora veszélyt, ami azt indokolná, hogy szinte teljes populációkat oltsanak be a vírus ellen.

Afrikán kívül nem következett be idén halálozás

- igaz, ott a fertőzöttek 4,7 százaléka halt bele 2022-ben a megbetegedésbe.

A Bavarian Nordic, egy dán biotechnológiai cég, amely harmadik generációs himlőoltást gyárt, mindenesetre nagy mennyiségű vakcinára kap megrendeléseket. A második generációs vakcinák egy adagban alkalmazandók, ez az oltás ugyanakkor két adagban, 28 nap különbséggel beadva nyújt védelmet a betegséggel szemben. Bár nem rejt magában mellékhatást veszélyként, a brit kontaktok és egészségügyi dolgozók nem kérték egyöntetűen ezt sem - 107 kontaktból 15, 245 egészségügyi dolgozóból pedig 169 választotta azt, hogy beoltatja magát.

A széles körű oltási programok hajlandóság terén is akadályokba ütközhetnének

ennek a betegségnek kapcsán.