Bujtor László, a PTE Földrajzi és Földtudományi Intézetének egyetemi docense, a felfedezésről a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology című folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője elmondta, hogy korábban csak az Antarktiszon és a Tirrén-tenger mélyén leltek fel a Mecsekben megfigyelthez hasonló életközösségeket.

A kutató szerint az új felfedezés szenzációsnak számít, mert a Mecsekben talált őslények a maradványok alapján a másutt vizsgált egyedeknél nagyobbakra nőttek a kedvező környezeti hatásoknak köszönhetően. Mindez olyan, mintha valahol az érintetlen őserdőben ma olyan emberi populációt találnánk, amelynek tagjai 2,2-2,5 méter átlagmagasságúak lennének - érzékeltette a felfedezés jelentőségét Bujtor László.

Kiemelte, hogy 130 millió évvel ezelőtt a Kárpát-medence helyén a több száz méter mélységű tengerben a Mecsek környezete különleges volt. Itt a 100-120 méter mély, sekélynek számító víz a fenék közelében is 20-22 fokosra melegedett a föld mélyén lévő vulkanikus hőforrásoknak köszönhetően. Mindez a hatás nemcsak a nagy fajgazdagságban, hanem abban is megnyilvánult, hogy számos, aljzaton élő faj példányai a megszokotthoz képest jóval nagyobb testméretet értek el - magyarázta a szakember.

A világ vezető paleoökológiai lapjában megjelent tanulmányban szerepelnek korábban nagy nemzetközi visszhangot kiváltó pécsi eredmények is, például azt a három új ősmaradvány fajt is leírják benne, amelyek képviselőit a PTE kutatói szintén a Mecsek 130 millió éves rétegeiben találtak az elmúlt években - mutatott rá Bujtor László.