Az elmúlt bő egy év tükrében mindenképpen nagy siker volt a labdarúgó-Európa-bajnokság – fogalmazott Kemény Dénes az InfoRádió Aréna című műsorában. Hiszen egy nagy nemzetközi tornáról volt szó, ahol nem volt ugyan túl sok néző általában a meccseken, mégis, sokkal jobb hangulatot teremtettek a zárt kapus, üres lelátós mérkőzésekkel szemben, amelyeken magnetofonból szólt az aláfestés, nem a szurkolóktól.

„Ha csak 5-10 ezer ember volt, már az is tudott hangulatot teremteni.. Voltak jó és kevésbé jó meccsek, de ez minden világversenyen így van a labdarúgásban. Nagyjából egy kottára mennek ezek végig, de legalább most már valami történt, és van miről beszéljünk” – mondta Kemény Dénes, és megjegyezte, függetlenül attól, hogy a jövőben visszatérnek-e a szokásos szervezési modellhez, szemben a mostani sokországos Eb-vel, a maga részéről nagyon örült az idei tornának, egyébként pedig már nagyon várja a jövő évi világbajnokságot – amelyre bő egy évet kell még várni, hiszen 2022 november–decemberben rendezik majd Katarban, tehát az sem lesz egy szokványos esemény.

Dénes Tamás szerint is onnan érdemes kiindulni, hogy amilyen helyzet volt a világban és Európában, köztük Magyarországon februárban, március elején, akkor mit adtunk volna azért, hogy legyen egy ilyen Eb-nk, azzal együtt, hogy nyilván nem ez volt a legfontosabb. De a futballról szóval, az ismert helyzetben egy nagyszerű Európa-bajnokság volt: „Utolérhetetlen és csúcs, természetesen nem futballszakmai szempontból.”

A szakíró úgy látja, 8-9-10 válogatott volt, amely közel azonos játékerőt képviselt. Szerinte idén az olaszok és angolok voltak azok, akik a leginkább előreléptek, de a spanyolokat is jónak érezte, „főleg, ha berugdosták volna az első szakaszban a helyzeteiket”. Dénes Tamás azt is kiemelte, hogy sok gól született a mérkőzéseken, hiszen a 2016-os tornával szemben, ahol 2,1-es volt a gólátlag, most 2,78 körül alakult.

Végezetül azt is megjegyezte, ameddig a hatvanas-hetvenes években a nagy egyéniségek köré csoportosultak a tornák, illetve a mérkőzések, 2021-ben inkább a csapatok domináltak, nem kifejezetten egy-egy játékos. "Nem lehet azt állítani, hogy ez Giorgio Chiellini vagy Gianluigi Donnarumma tornája lett volna, de így volt jó, ahogy volt” – mondta.

„Furcsa és durva” ötkarikás játékok

Rátérve a közelgő olimpiára, Kemény Dénes úgy vélekedett, ha – legalább japán – nézők előtt rendeznék, biztosan hangulatos sportesemény lenne, de jelen körülmények között abban sem biztos, hogy érdemes-e egyáltalán hajnalban, az időeltolódás miatt, fölkelni például egy 100 méteres síkfutás közvetítését megnézni.

Mindezt legalább annyira riasztónak tartja, mint az NBA által kitalált buborékrendszert,

amit aztán Nyugat-Európa is átvett, és számtalan sporteseményen alkalmaztak, köztük a januári női vízlabda olimpiai selejtezőn. „Volt szerencsém három vagy négy napot ott tölteni, hát őrület!” Japánban pedig három hetet fognak ilyen körülmények között a sportolók, nem csak a magyarok, mindenki eltölteni – legalábbis akit nem küldenek haza vagy utazik haza a versenye után, de a csapatsportok tagjai mindenképp.

"Elképzelni sem tudom, hogy milyen állapotban lesznek a játékosok lelkileg, mentálisan, amikor a legfontosabb meccsek jönnek"

– emelte ki Kemény Dénes.

A szakember hozzátette, több alkalommal is volt buborékrendszerben mérkőzésen, ahol nem volt néző, köztük a Duna Arénában, Triesztben, illetve a debreceni Világligán, ami szerinte önmagában nincs nagy befolyással a játékra, legfeljebb jobban hallják az edzőket, a kispad tanácsait a játékosok a vízben, mert kisebb a hangzavar. Megjegyezte, őt azért a játékosai a sydney-i döntőben is hallották, ahol 18 500 néző volt az uszodában. Tehát szakmailag ez nem egy lényeges eltérés.

A nagy eltérés az – emlékeztetett –, hogy néhány héttel ezelőttig az volt a mondás, hogy nyolc-tíz napig karanténrendszer lesz, de utána már hétköznapibb lehet az élet a olimpikonok, edzők számára. Most ezen is változtattak, és végig csak az olimpiai faluban lehetnek, illetőleg az edzésen és a versenyen.

A helyzet érdekessége, hogy tavaly azért maradt el az olimpia, mert féltették a sportolók és Japán egészségét, idén viszont sokkal nagyobb veszélyben van az ország, mert a lakói nem estek át a különféle járványhullámokon, ahogyan az egész világ – fogalmazott Kemény Dénes. „Ennélfogva nekem elmagyarázták orvosok, hogy

egy kicsit olyan a helyzet most, mintha egy szál égő gyufával közelítenél egy szalmakazalhoz.”

Tehát azért tartanak ennyire Japánban az olimpiától, mert 210 országból érkeznek a mindenféle – negatívnak mondott – tesztekkel a delegációk. Kemény Dénes szerint azonban borítékolható, hogy az olimpia alatt lesz olyan, akit a faluból fognak pozitív teszttel hazaküldeni, miközben egyébként negatívval ment be mindenki. „Akkor hol kapja meg? Kitől? Hogy, mint? Befújja az ablakon a szél a vírust? Vagy?”

Ami viszont szerinte még „furcsább, vagy még durvább lesz”, hogy volt két csonka, bojkottált olimpia, a moszkvai és a Los Angeles-i, 1980-ban és 1984-ben, és mind a mai napig a szakemberek hajlamosak az ott elért eredményeket bizonyos sportágakban megkérdőjelezni, mert a távol maradók nagyon komoly színvonalat képviseltek volna. A tokiói olimpián pedig az elmúlt másfél év nemzeti sajátosságai nyúlnak bele a végeredménybe – magyarázta –, hiszen vannak olyan nemzetek, ahol hellyel-közzel nézők nélkül, esetleg néhány hét kihagyással, de végigcsinálták az elmúlt másfél évet, de olyanok is akadnak, például az ausztrálok, akik nem mentek semmilyen vízilabda-eseményre, mert egy hónap karantén várt volna rájuk hazaérkezéskor.

Tehát nem egyforma az esély

– ismételte meg.

Persze ettől függetlenül Kemény Dénes szerint bármi történhet egy meccsen, de nagyon eltérő szituációkból érkeznek majd a sportolók. „Nálunk szerencsére azért, hála a magyarországi politikai vezetés sportszeretetének, így-úgy, minimális leállásokkal, de nem állt meg a sportélet” – mondta, és legalább annyira érdekes és fontos kérdésnek tartja ezt, mint azt, hogy vannak-e japán nézők, főként azokban a sportágakban, ahol japán tradicionálisan nem erős.

15 vagy 16?

Kemény Dénes végezetül azt is elárulta, hogy ő minimum 15 érmet vár, köztük nyolc aranyat. Szerinte a biztosra számolt aranyérmeknek a háromnegyede meglesz, amihez hozzájön majd egy-két váratlan és kevéssé esélyesnek gondolt. Dénes Tamás rákontrázva, mert eredetileg 15 éremre gondolt ő is, végül 16 mondott. „7-8 arany, 5 ezüst és a többi a bronz, de jó lenne, ha az arany lenne többségben, hiszen Pekingben sem volt alacsony az éremszám, csak az aranyból volt akkor éppen kevés.”

A férfi pólóválogatott korábbi kapitánya közbeszúrta, mindig több az arany, mint az ezüst, tehát, ha egyszer odajutunk a közelébe, akkor azért elcsenjük a többiek orra elől. Az InfoRádió főmunkatársa pedig azzal egészítette ki, hogy éles pillanatokban sokat számíthat, hogy a magyar sport felkészülése az elmúlt másfél-két évben talán jobb volt, mint sok riválisé.