Rögzítsünk először egy tényt: minden spanyol klub közül a Barcelona költötte el a legtöbb pénzt az átigazolási piacon. Mi több: összesen csak négy más nemzetbeli klub fizetett ki többet új játékosokra, a Manchester City (244,30 millió euró), Paris Saint-Germain (238 millió euró, Mbappé nélkül), Chelsea FC (203 millió euró) és az AC Milan (194,50 millió euró). E kvartettet követi a Barcelona, 192,5 millió euróval. A katalánok elsősorban három játékosra áldoztak: Ousmané Dembélére (105 millió euró, a bónuszok nélkül), Paulinhóra (40 millió euró) és a portugál Nélson Semedóra (30 millió euró). A léptékekre jellemző, hogy a francia szélső minden korábbi klubcsúcsot messze megdöntött (Neymarért fizette ki korábban a Barcelona a legtöbb pénzt, 88 millió eurót a Santosnak), s a Kínából érkezett brazil a manapság már közepes összegnek számító 40 milliójával is hatodik az egyesület örökranglistáján.

Az alapkérdés csak az, hogy miután Neymar, világrekordot jelentő összegért, 222 millió euróért a Paris Saint-Germainhez távozott, valóban erősödött-e a csapat, amely az augusztusi spanyol szuperkupa-döntőben simán alulmaradt a Real Madriddal szemben? Miután a Barcelona több kiszemelt átigazolása is befuccsolt a nyáron, vajon ki okolható ezért? A szabályok? (Angliában nincsen kivásárlási ár, ellentétben Spanyolországgal.) Maga a klub nem volt elég csalogató? Ez nehezen hihető, aki a Barcelonában jól játszik, világsztár lesz. A barcelonai mindennapi élet riasztott el néhány játékost? Kétségtelenül éppen augusztusban érte el Barcelonát is a terror, de ezt senki sem emlegette negatívumként a klubváltást fontolgatva. A Barcelona vezetőinek korábbi magatartása tette finoman szólva kevésbé együttműködővé az éppen kiszemelt játékos klubját? Ez legfeljebb már csak a péntek esti kapkodásban, az Ángel Di María megszerzéséért indított, nem túl heves offenzívában játszhatott szerepet. A PSG nem kapkodott a katalánokkal egyezségre jutni, s ebben nyilván benne volt, hogy a Neymar-ügy kapcsán megromlott a két klub viszonya.

Nézzük akkor a félresikerült akciókat! A Marca szerint feltétlenül ilyen volt Neymar elvesztése. Az ügyben a Barcelona vezetői közül senki sem ismerte fel idejében a „veszélyt”, ezért nem is tudott a klub megfelelően reagálni. Az érdekeltek mindvégig azt hangoztatták, hogy Neymar marad, ami azt jelzi, hogy vagy nem hitték el, hogy egy rivális klub kifizeti az addigi átigazolási világrekord dupláját, vagy nem voltak tisztában azzal, hogy Neymar hajlandó igent mondani a párizsiaknak.

A második, érdekes módon, ugyancsak a PSG-vel függ össze, ez pedig Marco Verratti ügye. A Barcelona számára a nyár első felében az olasz középpályás megszerzése tűnt az első számú célnak, de ezt nem sikerült tető alá hozni. Annak ellenére sem, hogy Verratti szívesen szerződött volna a Barçához. A PSG akkor még csak 1-0-ra vezetett, de aztán Neymar megvételével és Di María megtartásával, 3-0-ra verte meg a nyáron a Barcelonát.

Philippe Coutinhót sem sikerült leigazolni. Ebben mi nem véljük hibásnak a Barcelonát, a klub elment, ameddig lehetett, olyan ajánlatott tett a Liverpool FC-nek, amely a brazil játékost a világ második (vagy, ha Mbappét is beleértjük) harmadik legdrágább játékosává tette volna. Jürgen Klopp azonban nem akart lemondani Coutinhóról, a vezetőség pedig az edző mögé állt. Még úgy is, hogy a brazil játékos világosan munkaadói tudomására hozta, nem akar Liverpoolban maradni. A friss hírek szerint a következő nyáron a „vörösök” már hajlandóak lesznek lemondani róla. A Sun szerint 2018-ban, körülbelül 150-160 millió euróért mehet.

Furább volt az elefántcsontparti Jean Michaël Seri esete, akivel már mindenben megállapodott a Barcelona, sőt képviselői el is utaztak Nizzába, hogy véglegesítsék a játékos átigazolását. Ám a következő nap a katalánok elálltak a szerződéstől, bizonyos hírek szerint a szakmai stáb javaslatára, más információk szerint azért, mert a kivásárlási árral kapcsolatban akkor kerültek tisztába egy új információval.

Héctor Bellerínről egy időben azt írta a katalán sajtó, hogy a Barcelona vissza akarja venni az Arsenaltól. Logikus lépés lett volna, mert a jobbhátvéd poszton akadtak gondjai Daniel Alves távozása óta a gránátvörös-kékeknek. Azonban sem a barcelonai születésű, 16 éves korában a La Masiáról Londonba költözött, a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedően gyorsnak számító védő, sem pedig Arsène Wenger nem pártolta a klubváltást. Bellerínnek hosszú szerződése van még az Arsenallal.

A Marca megemlíti, hogy Bartomeu elnök a nyár elején Robert Fernandez helyett Pep Segurát emelte az átigazolási ügyek első számú felelősévé. Rossz döntés volt, berkekeken belül is meg nem értést szült, a hatékonyság pedig lemérhető a sikeres és sikertelen ügyletek arányában. (Segura kapcsán muszáj megemlíteni a Coutinho-ügyre is reflektálva: nyilván kiválóan ismeri a Pool belső életét, 2009 és 2012 között a Liverpool akadémiájának technikai igazgatója volt.)

Néhány további balul sikerült lépés: korábban nem érdeklődött a Barça az utánpótlás Eb legjobbjának választott Dani Ceballos iránt, csak akkor, amikor tudomást szerzett arról, hogy a középpályás a Real Madridnak is kell. Akkor lépett, de mivel lemaradt, presztízsveszteséget szenvedett.

A Di María-, és a Dybala-ügy. Mindkét argentin iránt érdeklődött augusztus utolsó harmadában a Barcelona, de egyikük megszerzésére sem volt reális esélye. A Juventus azonnal elutasította az érdeklődést Paulo Dybaláért, Di María megvételéért pedig a PSG-vel kellett volna egyezségre jutni. A franciák később azt mondták, nem is kaptak értékelhető ajánlatot. Maradt ellenben André Gomes és Arda Turan. A portugálért érdeklődtek klubok, még adtak is volna érte 40 millió eurót, de a Barcelona először meg akarta tartani. Aztán amikor már hajlandó lett volna elengedni, nem jelentkeztek új kérők. Cél volt Arda Turan eladása, de a török játékosért végül még a török klubok sem adtak értékelhető ajánlatot.

A nyár egyetlen pozitívuma, hogy a Barcelona pozitív mérleggel zárta az átigazolási időszakot. De vajon azzal zárja-e majd a szezont?