2024. július 1-jén megalakult a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ, amely hat nagy budapesti intézményt vont össze egy szervezet alá (a Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Természettudományi Múzeum, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár), továbbá számos intézmény került hozzá országszerte, így összesen több mint 40 létesítményt fog össze. A tagintézmények megőrizték nevüket, de önállóságuk egy részét elvesztették, bekerültek a központ stratégiai irányítása alá. A cél az volt, hogy racionalizálják a működést, illetve egy központba integrálják a „nemzeti kulturális emlékezetet”.

Az azóta eltelt nem egészen két évre visszatekintve Zsigmond Gábor az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta: a kultúrában ritkán történnek ilyen nagy volumenű integrációk. Akik kritikákat fogalmaztak meg, azok éppen azt tették szóvá, hogy profiljukat tekintve nagyon különböző múzeumok kerültek egy központ alá, ráadásul mellettük ott van például az Országos Széchenyi Könyvtár is, amely nem is múzeum, bár vannak megőrzési feladatai is.

„Éppen ezért tűztem zászlóra azt, legyen egy dezintegrációs folyamat, mert az jobban segíti az intézmények feladatellátását.

Nagyon nehéz összehangolni, szigorúan központosítani azokat a folyamatokat, amelyek egyébként nem egyformák. Egészen más a feladata egy nemzeti könyvtárnak, egy OSZK-nak, pláne ma, amikor nem az a jellemző, hogy az emberek elmennek az Országos Széchenyi Könyvtárba, és ott reggeltől estig olvasnak. Könyvtárinformatika, távoli hozzáférés, digitalizálás, ezek a fontos feladatok. Egy múzeumban nyilván látogatószámokat, bevételeket, programokat, nemzetközi projekteket, nagy kiállításokat kell létrehoznunk. Országszerte ráadásul, tehát ennek az intézményi rendszernek éppúgy tagja például a sárospataki Rákóczi Múzeum, mint ahogyan mondjuk a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum” – mondta a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központjának elnöke.

A szakember elmondása szerint a legfontosabb a humánerőforrás megőrzése, megtartása, megerősítése, illetve elkezdődött a dezintegrációt előkészítő folyamatok megszervezése. Zsigmond Gábor példaként említette, hogy a teljes központi kommunikáció helyett egy nagyon szűk központi kommunikációban gondolkodnak, és így is alakították át az elmúlt három hónapban az MNMKK kommunikációs struktúráját. Emellett

minden intézmény teljes szakmai önállósággal dolgozik a maga kiállításain,

a Nemzeti Múzeum is, az Iparművészeti Múzeum is, az OSZK is készül most egy nagy kiállítással még márciusban. A Petőfi Irodalmi Múzeumban is van egy nagyon izgalmas, hamarosan nyíló kiállítás, a Természettudományi Múzeumban is új kiállítások érkeznek tavasszal. Itt egyébként már visszanyitották azokat a programokat, amelyek átmenetileg szüneteltek, ezek nagyon népszerű családi napok voltak.

„Valójában azt látom, hogy egy kisebb központosítással nagyobb központi támogatást tudunk adni” – összegzett a szakember.

Az integráció gondolatisága a szinergiák, hasonló feladatok összefogása volt. Például az eszközbeszerzésben érdemes együtt gondolkodni, de például a szoftverhasználatnál már nagyon eltérő gyakorlatok vannak az egyes intézményekben. De született együttműködés a Nemzeti Múzeumban január 22-én megnyílt nagyszabású Attila-kiállítás kapcsán. Ehhez valamennyi intézmény tudott csatlakozni. Például a Természettudományi Múzeumban már zajlanak azok a hun-koros antropológiai előadások, amelyek megvilágítanak számos kérdést, amit egyébként a kiállításban feszegetünk, ezeket ott jól ki lehet bontani. Ugyanígy az OSZK a könyvtári állományban lévő Attila-ábrázolások, krónikaábrázolások kapcsán csatlakozik – sorolta.

„Azt hiszem, úgy tudjuk jobban központilag támogatni az intézményeket, hogyha – bármilyen furcsa, de – ezzel párhuzamosan nagyobb teret engedünk nekik, hogy önállóan meg tudják ezeket valósítani, és csak azt kell a központban tartani, ami mindenféle pénzügyi elszámolási, eljárási okok miatt szükséges: bérszámfejtés, nagyberuházások, nagyobb dologi kiadások, amelyek együttesen összeadva esetleg a piacon kedvezőbb áron szerezhetőek be” – vázolta az új rendszer célját Zsigmond Gábor.