További három szerző került be az utolsó körbe: Nathalie Azoulai (Titus n'aimait pas Bérénice), Mathias Enard (Boussole) és Tobie Nathan (Ce pays qui te ressemble).

Nem ez volt az első alkalom, hogy a Goncourt-díj jelöltjeit külföldön jelentették be az akadémia tagjai. 2012-ben például Bejrútban volt a helyszín, de a tuniszi Bardo múzeumra szimbolikus okokból esett a választás.

"Ebbe a múzeumba, ahol a legkegyetlenebb és legidiótább zsarnokság kimondta a megvetését a szabadságról, mi, a Goncourt Akadémia azért jöttünk, hogy egy demokratikus tettet hajtsunk végre. Szavaztunk és ez a szavazás nagyon erős jelkép" - mondta Bernard Pivot, a zsűri elnöke, miután megkoszorúzta a múzeumban március 18-án végrehajtott iszlamista támadás 22 áldozatának emlékhelyét.

Ez volt az első terrortámadás Tunéziában a 2011-es forradalom óta. Azóta a megerősödött dzsihadista mozgalom tucatnyi katona és rendőr, valamint 59 turista halálért felelős. A legvéresebb iszlamista támadás az ország életében június 26-án volt két népszerű tunéziai vízparti üdülőkomplexum ellen, akkor 37 embert ölt meg a támadó.

Pivot elmondása szerint a válogatás "szokásos módon, eléggé ideges, de tartalmas beszélgetés során történt, sok érvelés mellett".

A Goncourt-díjat november 3-án Párizsban adják át.

A négy kiválasztott szerző közül Hédi Kaddour 70 évvel ezelőtt Tuniszban született. A Jean Freustié-díjjal már elismert legújabb regénye nagy esélyesnek számít, a mű az 1920-as évek Észak-Afrikájába, Európájába és Kaliforniájába kalauzolja az olvasót. Az író számos verseskötet után 2005-ben jelentette meg első regényét, a magyarul is olvasható Waltenberget, amely akkor elnyerte a legjobb első regénynek járó Goncourt-díjat.

Tahar Ben Jelloun, franciául író marokkói szerző a tuniszi bejelentés apropóján elmondta, hogy az Európában tapasztalható félelmek legyőzésére nagyon fontos lenne minél több arab szerző művét lefordítani angolra és más nyelvekre. A Párizsban élő szerző szerint az arab művek ismerete csökkenthetné az idegengyűlöletet.

"Az arab értelmiségiekre senki nem figyel. Ha csak a fordításokat nézzük, azt tapasztaljuk, hogy sem Nagy-Britanniában, sem az Egyesült Államokban nem fordítanak arab könyveket" - hangsúlyozta a Goncourt Akadémia tagja, aki szerint ez annak a jele, hogy semmibe veszik az arab kultúrát.