Sorra érkeznek a riasztó figyelmeztetések az európai vezetőktől az iráni háború miatt, Friedrich Merz német kancellár a Covid-járványhoz hasonlította a gazdasági következményeket, az Európai Központ Bank elnöke szerint a hatások akár évekig érezhetők lesznek az öreg kontinensen − írja a Politico alapján az Index.

Az ötödik hetében járunk a közel-keleti konfliktusnak, ezért Európa döntéshozói egyre nyíltabban beszélnek arról, milyen következményekkel jár ez a kontinens számára. Friedrich Merz hétfőn azt mondta: a konfliktus olyan terhet róhat az európai gazdaságra, „amilyet legutóbb a Covid-járvány idején vagy az ukrajnai háború kezdetekor tapasztaltunk”.

Az Európai Központ Bank elnöke, Christine Lagarde egy Economist-interjúban ennél is messzebbre ment, szerinte a konfliktus hosszú távú következményei „valószínűleg meghaladják azt, amit jelenleg el tudunk képzelni”, és a konfliktus akár évekig is elhúzódhat.

Az olasz védelmi miniszter, Guido Crosetto a La Repubblicának adott interjújában úgy fogalmazott, hogy „napi huszonnégy órában élem át ezt a háborút és annak lehetséges következményeit. Munkám természetéből adódóan olyan információkhoz van hozzáférésem, amelyek miatt már nem tudok aludni. Félek attól, ami a következő hetekben bekövetkezhet, és attól, milyen hatással lesz mindez a gazdaságra és a mindennapokra.”

A Hormuzi-szoros szerepe

A világgazdaságban kulcsfontosságú kőolaj és földgáz mintegy 20 százaléka a Hormuzi-szoroson keresztül jut el a fogyasztókhoz. Irán ezt az útvonalat zárta le, és közölte, hogy minden engedély nélkül rendelkező hajót megtámad, amely áthalad rajta. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezérigazgatója, Fatih Birol „a globális energiabiztonság történetének legnagyobb fenyegetéseként” jellemezte a helyzetet.

Donald Trump kedden a közösségi oldalán reagált az energiaválságra: „El kell kezdenetek megtanulni, hogyan harcoljatok egyedül. A nehezén túl vagyunk. Menjetek és szerezzétek meg a saját olajotokat!” – írta az amerikai elnök, miközben arra biztatta az érintett országokat, hogy az Egyesült Államoktól vásároljanak energiát.

Az 1973-as olajembargóhoz vagy a 2022-es orosz gázválsághoz képest a mostani helyzet egy lényeges ponton különbözik: jelenleg nem egyetlen energiahordozó hiányzik, hanem egyszerre okoz válságot a nyersolaj, a földgáz és a finomított olajszármazékok hiánya.

Energiapiaci szakértők szerint Európa már akár áprilisban megérezheti a hiány következményeit.

Az Európai Unió finomított kőolajtermékeinek több mint 40 százaléka származik a Perzsa-öböl térségéből. „Ha a szoros zárva marad, gyakorlatilag nincs alternatíva” – figyelmeztetett Homayoun Falakshahi, az ICIS piackutató cég olajpiaci elemzője.

Drágább repülés, leálló gyárak, visszatérő infláció

Az energiaválság már érezteti hatását a mindennapokban, és a helyzet súlyosbodásával egyre több területet érint. Különösen a légitársaságok válnak sebezhetővé: a kerozin ára az iráni háború kitörése óta több mint duplájára emelkedett, és meghaladta az 1700 dollárt tonnánként. A Lufthansa-csoport német sajtóértesülések szerint 20-40 repülőjárat törlését fontolgatja, amely mintegy 2,5-5 százalékkal csökkentené a társaság kapacitását. Willie Walsh, az IATA vezetője egyértelműen fogalmazott: „Az iparág képtelen elnyelni az áremelkedést, a jegyárak növekedni fognak.”

Az európai ipar is megérzi a nyomást, a Covestro német vegyipari cég szóvivője közölte, hogy a logisztikai átirányítás, az alapanyag árának emelkedése és a tartósan magas energiaárak jelentős többletköltséget eredményeznek, amelyet a vállalatok előbb-utóbb áthárítanak a fogyasztókra. A műanyag-, a műtrágya- és az acélipar egyaránt kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet. A nitrogénalapú műtrágyáknál az energiaköltség az üzemeltetési kiadások 60-80 százalékát teszi ki, egy ilyen növekedés a mezőgazdasági termelésben is megjelenik.

A magasabb energia-, élelmiszer- és ipari árak együttesen az infláció visszatérését vetítik előre alig másfél évvel azután, hogy az európai bankárok „győzelmet hirdettek” az előző energiaválság által gerjesztett drágulás felett.

Valdis Dombrovskis, az Európai Unió gazdasági biztosa a stagfláció (a stagnálás és az infláció szavakból alkotott fogalom) veszélyére figyelmeztetett: a stagnálás és az emelkedő árak kombinációja ugyanolyan csapdát állít a gazdaságpolitika elé, mint az 1970-es évek olajválságai. Az Európai Bizottság becslése szerint a 2026-os uniós gazdasági növekedés egy százalékra eshet vissza.

Autómentes vasárnapok és a benzinjegyek

A kormányzati válaszlépések ennek megfelelően egyre drasztikusabbak, Dan Jørgensen, az EU energiaügyi biztosa levélben szólította fel a tagállamok szakminisztereit, hogy korlátozzák az üzemanyag-felhasználást, amely emlékeztethet minket az 1970-es évek autómentes vasárnapjaira és benzinjegyeire.

Magyarország ugyanakkor március 9-én védett árat vezetett be az elszálló üzemanyagárakra, így a benzin 595, a gázolaj legfeljebb 615 forintba kerül a magyar töltőállomásokon. Ezt a döntést ugyan többször pontosította, de a kormány mindenképpen szeretné fenntartani a védett árat az Európai Bizottság azonnali intézkedési listájával szemben is, amely spórolásra szólítaná fel a tagállamokat.

Dan Jørgensen az üggyel foglalkozó konferencia után azt nyilatkozta: „Senki sem tudja, meddig tart a válság, de nagyon fontos aláhúzni, hogy nem lesz rövid. Mert ha holnap béke is lenne, akkor sem múlnának el gyorsan a válság következményei – a régió energetikai infrastruktúráját a háború ugyanis folyamatosan rombolja.”

A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője, Fatih Birol szerint még a közel-keleti konfliktus azonnali lezárulása esetén is egy évre lenne szükség a gazdaság talpra állásához. Minél tovább tart a háború, annál mélyebb nyomot hagy – akár egy generációra is meghatározza Európa gazdasági helyzetét.

Nyitókép: A Denya olajszállító tartályhajó (j) horgonyoz egy francia hadihajó mellett a dél-franciaországi Martigues-nél 2026. március 24-én.