Donald Trump érdemben egyetlenegy területen maszatolta el a vörös vonalát, ez a vámpolitika volt, és főleg a kínaiakkal szemben. De meg lehet említeni az orosz–ukrán háborút is, ahol határidőket szabott, amiket aztán nem tartatott be. De ez a trumpi tárgyalástechnika: megtanultuk róla, hogy tud nagyot mondani, beijeszti az ellenfelét, majd utána visszajön, aztán még egyszer beijeszti az ellenfelét és ér el eredményeket, mert ugye vannak szóbeli megállapodások a kínaiakkal is – mondta el Csizmazia Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet tudományos főmunkatársa az InfoRádióban. Hozzátette: kérdéses persze, hogy mennyire érdemiek ezek a szóbali megállapodások, hiszen nem látunk bele, hogy a háttérben mikről beszélnek.

„Egyébként is elterjedt ugye Trumpról, pont a vámpolitika kapcsán, hogy

a Wall Streeten, meg sokszor a közbeszédben is TACO-nak nevezik a politikáját, ami egy mozaikszó, Trump Always Chickens Out, vagyis Trump végül mindig fülét-farkát behúzza és hátralép”

– fogalmazott, hozzátéve: persze ez erősen függ attól, hogy milyen ellenféllel találja szembe magát. Ez a szövetségesekkel, partnerekkel kevésbé volt igaz, így az Európai Unió, Japán, Dél-Korea esetében a partnerek számára eléggé előnytelen kereskedelmi alkukat is lenyomott a torkukon. „A kínaiakkal szemben egy részleges megállapodást tudott elérni, és ezért mondom, hogy ott a saját kemény vörös vonalát nem érvényesítette” – véli a szakértő, aki szerint az orosz–ukrán háború egy másik kategória.

Ukrajnában kapcsolatban van egy paradox helyzet: az amerikaiak érdeke, hogy mielőbb lezárják a háborút, és az is érdekük, hogy igazából csak az európaiak viseljék az egész pénzügyi terheit. De ha közvetlen beavatkozásról van szó, ha ténylegesen fel kell mutatni az amerikai katonai erőt, akkor a trumpi külpolitika már az első ciklusban is arról szólt, hogy legyen hiteles a politikai értelemben vett elrettentés a 2013-as szíriai tapasztalatok függvényében.

Vagyis lehetőleg sikeres legyen az elrettentés, de lehetőleg ne sokkal több: tehát ne kelljen ténylegesen inváziót vagy újabb háborút kezdeményezni.

Ez az a nagy paradoxon, amit látunk, hogy Donald Trump egyrészről mindig nagyon harcias retorikát alkalmaz, már az első ciklusban is, és itt lehetne rengeteg példát hozni Észak-Koreától Oroszországon át akár a Kínával kapcsolatos kereskedelempolitikáig.

Tehát ez a Trump-paradoxon: rengeteg harcias szókifejezéssel él, de közben meg Nobel-békedíjat szeretne, és egyébként furcsa módon ő az első elnök a hidegháború vége óta, aki ténylegesen nem indított új háborút.

Ugye Venezuelában sem háború volt, hanem egy emberrablás – mondta Csizmazia Gábor, hozzátéve: maguk az amerikaiak is kicsit cinikus módon azt is mondják, hogy attól még, hogy harcias a retorika, ez egy igazságügyi akció volt, és bár a Pentagon már nem védelmi minisztérium, hanem hadügyminisztérium, és a hadügyminisztérium alá tartozó katonai erők részt vettek ebben az egészben, attól ez még csak azért kellett, hogy megtámogassák az igazságügy minisztérium embereit, mert itt az történt, hogy egy köztörvényes bűnözőt kellett igazságszolgáltatás elé állítani.

„Ez egy kicsit cinikus megközelítés szerintem, de alapvetően

ez a gondolkodás jellemzi a Trump-adminisztráció kül- és biztonságpolitikáját, ami szerint az amerikai katonai erő a diplomáciai eszköztár szerves része, de igazából csak főleg fenyegetni szeretnének vele. Nagyon korlátozott mértékben használni is,

de inváziót, meg elhúzódó, nagy emberveszteséggel vagy költségekkel járó konfliktusokat nem szeretnének” – fogalmazott. Erre van egyébként évszázados hagyomány, precedens az amerikai külpolitikában, amit úgy hívnak, hogy

furkósbotpolitika, „big stick policy”. A jelmondat Theodore Roosevelt óta úgy szól, hogy „beszélj szépen és udvariasan, de mindig hordj magadnál furkósbotot”.

„Hát ennek a második része jól megy a Trump adminisztrációban, a szép beszéd már kevésbé. Úgyhogy ezért mondom, hogy kicsit sajátosnak tűnik az, amit Trump csinál, de van benne az amerikai külpolitikai hagyományok keretrendszerében némi logika” – mondta Csizmazia Gábor.

A szakértő szerint Donald Trump külpolitikai lépései inkább elbizonytalanították a szavazóit, semmint újakat hoztak volna mellé. Az amerikai társadalom sokkal jobban érdeklődött a gázai ügyek kapcsán, mint mondjuk Ukrajna kapcsán, miközben geopolitikai szempontból ez utóbbinak is óriási jelentősége van.

„Az kérdéses, hogy az amerikai elnök lépései inkább hoznak neki, vagy inkább visznek szavazatokat tőle. Én hajlok arra, hogy inkább visznek szavazatot tőle”

– véli Csizmazia Gábor, aki szerint jobbra nem tudunk támaszkodni, mint a közvélemény-kutatásokra, és ezek alapján inkább negatív a Trump-elnökség munkájának megítélése. Hozzátette: Trump esetében mindig nagyobb hibahatárral kell számolni, mint mások esetében, mivel van egy elfogultság Trump ellenében, ami 2016-ig visszamenőleg is látható, de vannak olyan mérőszámok, amelyek még egy szélesebb hibahatár mellett is jelentős népszerűségvesztésről tanúskodnak.

„Mondok egy konkrét példát. A Real Clear Politics kutatásait a republikánusok szívesen alkalmazzák, mert átlagolja nem az összes, hanem néhány közvélemény-kutatás eredményét. De a demokrata, baloldali kritikusok szerint ezt tudatosan csinálja, és alapvetően inkább jobbra húz. Ezt vagy elfogadjuk, vagy nem, de az tény, hogy a Real Clear Politicsre előszeretettel hivatkoznak a republikánus térfélen. És náluk is az átlagolt eredmények Trump esetében, témától függően, de nagy átlagban nagyjából 6,8–7 százalékkal víz alatt vannak, ahogy mondani szokás, tehát nagyjából egy ilyen 54-56 százalék elutasítja Trump teljesítményét, és 45-46 százalék vagy még kevesebb, akik támogatja. Viszont vannak olyan témák, például a gazdaság és az infláció, ahol Trump támogatottsága már két számjeggyel van víz alatt. Talán ugye pont a vámok miatt. Miközben egyébként az infláció terén nem lett rosszabb a helyzet az Egyesült Államokban, sőt valószínűleg a GDP-növekedés sem olyan rossz, mint sokan a kritikusok mondják, ahogy a munkanélküliségi ráta sem. Viszont közben volt egy kormányzati leállás.

Tehát vannak viták, hogy mennyire megbízhatóak ezek a számadatok, de összességében sokan még a republikánus táboron belül is minimum kritikusak, vagy fenntartásokkal kezelik a Trump-elnökség főleg a gazdasági kérdésekben mutatott teljesítményét.

„Úgyhogy azért mondom, hogy a Trump-elnökség lépései inkább vitték a szavazatokat. Hogy az idei év eleji dolgokra is reflektáljunk:. Venezuela esetében is nagyon megmutatkozott a pártpolitikai részrehajlás, tehát a saját táborán belül sokan támogatták Trumpot, de akik eddig sem kedvelték Trumpot, azok továbbra is kritizálják” – mondta el az InfoRádió Aréna című műsorában Csizmazia Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet tudományos főmunkatársa.