Az ügy egy 2008-ban megkötött, svájci frank alapú jelzáloghitel-szerződésből indult, egy magyar magánszemély és az UniCredit Bank között. A harmincéves futamidejű szerződés kikötése az árfolyamkockázatot teljes egészében a fogyasztóra hárította – közölte az Európai Unió Bírósága a Portfolió összegzése szerint.

A bank 2012-ben fizetési késedelem miatt felmondta a megállapodást, majd végrehajtási eljárást indított.

A magánszemély a bírósághoz fordult, és a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy elégtelen tájékoztatást kapott az árfolyamkockázatról. Az elsőfokú bíróság azonban elévülésre hivatkozva elutasította a keresetét.

A Fővárosi Ítélőtábla az uniós fogyasztóvédelmi irányelv értelmezése kapcsán előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult a luxembourgi székhelyű uniós bírósághoz. Erre azért volt szükség, mert a magyar bíróságnak kétségei támadtak az ötéves elévülési idő számítási módjával kapcsolat.

Az Európai Unió Bírósága egyértelművé tette:

az uniós joggal ellentétes az a bírói jogértelmezés, amely szerint a fogyasztó csak a szerződéskötéstől számított ötéves elévülési időn belül érvényesítheti az érvénytelenség jogkövetkezményeit.

Ez különösen akkor aggályos, ha a fogyasztó a szerződés megkötésekor nem tudott, és nem is tudhatott a feltétel tisztességtelen jellegéről. A bíróság kiemelte a fogyasztók gyengébb alkupozícióját és alacsonyabb szintű ismereteit, valamint a jelzáloghitelek jellemzően hosszú futamidejét. Ezek fényében egy ilyen szigorú elévülési szabály rendkívül megnehezítheti a fogyasztói jogok gyakorlását, ami sérti a tényleges érvényesülés elvét.

A testület azt is kimondta, hogy az elévülési idő kezdőpontja nem köthető a legfőbb nemzeti bírói fórum tisztességtelen szerződési feltételekről szóló határozatának időpontjához. Ugyanígy nem lehet kezdőpont az Európai Unió Bírósága irányelvértelmező ítéletének kihirdetése sem. Egy átlagosan tájékozott, észszerűen figyelmes fogyasztótól ugyanis nem várható el a legfelsőbb bírósági döntések rendszeres követése.

Az sem várható el tőlük, hogy ezek alapján önállóan megállapítsák egy adott szerződési feltétel tisztességtelen jellegét. Ez az uniós bíróság ítéleteire is igaz, hiszen azok amúgy sem döntenek közvetlenül az egyes konkrét szerződési feltételek tisztességtelenségéről.

Végezetül az ítélet leszögezi, hogy az elévülés nyugvás utáni újraindulására ugyanazok a garanciák vonatkoznak, mint az elévülési idő kezdőpontjának meghatározására. Ennek megfelelően a legfőbb nemzeti bírói fórum vagy az Európai Unió Bírósága határozatának időpontja az elévülés újraindításához sem használható fel.