A cseppfolyósított földgáz vonatkozásában volt pár nagyon súlyosan érintett ország, de önmagában globálisan azért a Hormuzi-szoros zárása által okozott kiesés nem olyan jelentős. A világ földgázfogyasztásának 2 százaléka esett ki, a cseppfolyósított földgáz fogyasztásának 20 százaléka – egyértelműsítette az InfoRádióban Deák András (NKE).

„Részben bizonyos termelők tudják pótolni, például Ausztráliának vannak tartalékkapacitásai, amelyek bekapcsolhatók. Valamennyi van Amerikában is, illetve itt a földgáz kiváltható – a legismertebb a villamosenergia-termelés, ahol ha vannak tartalékkapacitások, adott esetben szénerőművek, akkor a földgázfogyasztás csökkenthető” – fogalmazott.

Az iráni válság elején néhány ország szerinte nagyon kényelmetlen helyzetbe került:

1. Tajvan: a szigetország nagyon nagy mértékben rá van utalva a cseppfolyósított földgázra. Sokat vásároltak az öbölből, miközben a stratégiai tartalékok csak 10 napra voltak elegendőek. Az első napokban nagyon nehéz volt a helyzetük, de meg tudták oldani.
2. India: a helyzete hasonló volt, de szintén megoldotta, a földgáz területén „adaptáció van” – fogalmazott Deák András.

Az olajnál azonban más a helyzet, egész egyszerűen nem lehet pótolni a most kiesett mennyiséget.

„Durván a teljes fogyasztás 15 százaléka hiányzik a piacról. Amiért nincs hiány ma még, legalábbis a legtöbb országban, hogy a legtöbb országban van kereskedelmi és stratégiai tartalék, nem is kevés; a Nemzetközi Energiaügynökség égisze alá tartozó országokban, például Magyarországon is, 90 napi importot meghaladó stratégiai tartalékot kellett tartani, de Kínának is hatalmas tartaléka van. Ezeket ha összeadjuk,

akár fél évig is elég lenne a kiesés pótlására a rendelkezésre álló mennyiség”

– húzta alá.

Közben az Egyesült Államok bármennyire is az ellenkezőjét állítja, úgy tűnik, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a Hormuzi-szorosban kialakult helyzettel, sem katonailag, sem az olaj- és gázpiac stabilizálására nem tud hatni.

Ezzel kapcsolatban megjegyezte: a katonai megoldás nem is járható, hisz nem vezet sehova a tankerek elsüllyesztése. Még úgy sem, hogy Irán majdnem minden nap elsüllyeszt egy hajót a szorosban vagy az Ománi-öbölben, fenntartva a fenyegetettség érzetét a világban. Ezek után a tankerhajók tulajdonosai nem hajlandóak odaengedni a járműveket, teljesen érthető okokból, a biztosítási díjak pedig olyan magasak, amelyek mellett már tényleg nem éri meg szállítani. Ezen a helyzeten az Egyesült Államok katonailag tehát „alig-alig tud változtatni”, bár már korábban is megpróbálkozott ezzel.

Az amerikai hatástalanságnak Deák András szerint több összetevője van: az iráni védekezés

• területileg tagolt,
• gazdag (sok az eszköz),
• sokrétű.

„Van több ezer kisebb hajójuk, motorcsónakjuk, amelyeket nem tudnak egész egyszerűen lokalizálni az amerikaiak. Vannak drónjaik, parti ütegeik, rakétáik, nem tudnak pár kilométerre hajózni az iráni szigetektől, partoktól. A legtöbb, amit el lehet képzelni, az az, hogy az iráni szigeteket megszállják az amerikaiak, lepucolják őket, és akkor talán tudnak egy olyan helyzetet teremteni, ami mellett beindulhat valamilyen forgalom. De ez is nagyon kétes” – vázolta.

Menekülés az oroszokhoz?

Mindezt az amerikai hadsereg tudta, de ezen az adottságon nem volt képes változtatni. A kérdés szerinte most az, hogy ugyan vannak tartalékok, de nem tudni, kitör-e valamiféle pánik az olajpiacon, ahogy eddig nem tört ki.

„Van egy olyan várakozás, hogy Donald Trump bármelyik pillanatban meggondolhatja magát, másrészt az akció elején bemondásra került ez a 4-5 hónapos tervezési határidő, ez április elejéig kéne hogy tartson. Ebbe lehet kapaszkodni. Én úgy látom, hogy

az olajpiaci várakozás az, hogy akkor 4-5 hét múlva ennek vége lesz, és akkor majd az irániak sem folytatják, az izraeliek sem folytatják, Amerika kivonul és minden helyreáll”

– rögzítette Deák András, hozzátéve, hogy lehet mindez hiú remény is, de ettől még ez tartja a lelket az olajpiacban.

Ha az árak elszállnak, Oroszország is keresni fog a helyzeten, a maga háborúját tudja majd finanszírozni Ukrajnában. Ezzel kapcsolatban Deák András azt mondta, az oroszok nemcsak a mostani exportjukat adják el, hanem a korábbi szankciók kapcsán felgyűlt olajmennyiségüket is el tudják most már adni. Ez nagyon jelentős mennyiség, 250 millió hordónyi olaj, ennyi állt vagy tankerekben a tengereken, vagy otthon a depókban. Nagyjából 50 napnyi orosz exporttal egyenértékű mennyiségről van szó. Ha megvan az eladás egy hónap alatt, az idei költségvetésük „boldogan és röhögve megvan”.

„Nem egyszerűen arról van szó, hogy felmegy az olaj ára, hanem ez egy lehetőség is az oroszoknak arra, hogy a félévnyi szankciós teljesítményt ledolgozzák, azt a negatívumot, amit fél év alatt ezek a szankciók elértek, ezt lehozzák nullára. Igen, az oroszok ezzel jól jártak. És ha hosszan marad fönn ez a helyzet, akkor bizony azt kell mondanom, hogy az orosz olaj ázsiója nőni fog” – vont mérleget.