Az első világháború borzalmas lövészárokharcaira emlékeztető állóháború rengeteg áldozatot szed az orosz hadsereg soraiban is. A jól kiépített hadállásokból védekező ukrán csapatok kiszorítására az oroszok továbbra is az egymást követő gyalogos rohamokkal próbálkoznak. Bár ezeket az ukránok többnyire visszaverik, de az állandóan ismétlődő támadások egy idő után célt érnek, és a védők kénytelenek feladni addigi pozícióikat.

Ugyan az oroszok azt állítják: szinte kifogyhatatlan embertartalékokkal rendelkeznek, a háború mégis olyan sok áldozatot követel tőlük, hogy a moszkvai hadvezetés kénytelen hatékonyabbá tenni a támadásokat. A gyalogság rohamait precíziós bombázással és tüzérségi tűzzel támogatják, de ezek eredményessége a legtöbb esetben nem megfelelő. Mivel az irányított bombákat még a bevetésük előtt kell beprogramozni, ezekkel nem lehet elég rugalmasan reagálni, amennyiben hirtelen változna a hadi helyzet. Az alábbi videó egy kudarcba fulladt orosz támadást örökített meg:

Russian FPV drones using fibre-optic cables instead of radio connection in the #Kursk area.
This makes electronic countermeasures ineffective (which is why the videos are so clear).
Ukrainian Drone Army units are prototyping similar drones: https://t.co/78LhcwUP8H pic.twitter.com/GYKVzhgPIl

— Jochen Kleinschmidt ?? ПТН ПНХ (@JKleinschmidtIR) August 14, 2024

Hasonló a probléma a tüzérséggel is. Ahhoz, hogy megfelelő támogatást kaphassanak a rohamozó lövészek, állandó tűzhelyesbítésre van szükség, amihez folyamatos kapcsolattartás kell. A rádióadásokat ellenben zavarhatja az ellenség, csakúgy mint a siklóbombák GPS-vezérlését, vagy a célpontok lézeres megvilágítását.

Az oroszok széleskörűen használnak drónokat is, ám ezekkel meg az a gond, hogy a frontvonaltól viszonylag nagyobb távolságból és csak bizonyos előkészítést követően indulhatnak. Hiába repül némelyik robot 100 km/óránál is gyorsabban, mégis hosszú percekig tart, amíg eléri a célterületet. Ezen változtat az oroszok legújabb taktikája, amelyet a Forbes ismertetett. A robotokat a rohamozó katonák viszik magukkal az első vonalakba és a támadás megindítása előtt, indításra kész állapotban, közel az ellenséges vonalakhoz helyezik ki őket.

Russian FPV drones using fibre-optic cables instead of radio connection in the #Kursk area.
This makes electronic countermeasures ineffective (which is why the videos are so clear).
Ukrainian Drone Army units are prototyping similar drones: https://t.co/78LhcwUP8H pic.twitter.com/GYKVzhgPIl

— Jochen Kleinschmidt ?? ПТН ПНХ (@JKleinschmidtIR) August 14, 2024

Ezt követően a hátul, biztonságos fedezékben megbúvó kezelők gyors egymásutánban indíthatják a drónokat, amelyek pillanatok alatt lecsapnak az ukránokra. A rajokban támadó robotok ugyanolyan tűztámogatást tudnak adni, mint a siklóbombák, vagy az ágyúk gránátjai. Bár kisebb a robbanóerejük, de mivel rendkívül pontosan csapódnak célba és folyamatosan érkeznek, a hatás majdnem ugyanaz. FPV-drónokról lévén szó, a robotokat a pilótáik egy virtuális szemüveghez hasonló készülék segítségével úgy irányítják, mintha maguk is a gépen ülnének.

Mindezt az oroszok elektronikai harceszközökkel is kiegészítik, hogy zavarják vagy elnyomják az ellenség drónelhárító, felderítő, illetve kommunikációs berendezéseit. Egy-egy orosz rohamcsapat akár több tucat robotot is kihelyezhet a támadás előtt, hogy aztán a védőkre szabályos drónsortűz zúduljon. A gyors egymásutánban érkező robotok ellen szinte lehetetlen a védekezés, főleg, hogy csak rendkívül rövid időt töltenek a levegőben.

Ehhez a taktikához nagyon hasonló megoldást dolgozott ki korábban egy amerikai vállalat. A VRR egy olyan szoftvert fejlesztett ki, amelynek segítségével akár több tucat drón is képes egymással kommunikálni. Készítettek egy távtartót is, hogy a bevetésre kész robotokat egymásra tudják pakolni és egy kartondobozba rakva, kihelyezhessék a front közvetlen közelébe. Ha támadni kell, a pilóta biztonságos távolságból utasítást ad a rajnak a felszállásra, amit a robotok – egymással kommunikálva – sorban végre is hajtanak. A csapat aztán vagy egyszerre, vagy külön-külön lecsap az ellenségre.

A cég még egy vízhatlan tárolódobozt is készített, ami hosszabb ideig megóvja a támadó robotokat. A fedelét ugyancsak távirányítással, a kezelő nyitja, majd egymás után kirepíti a drónokat. A VRR másik újítása egy olyan kampó, amivel a robotok faágakra, vezetékekre, vagy ereszcsatornákra akaszkodhatnak. Akár a denevérek, úgy lógnak miközben a kamerájuk folyamatosan pásztázza a környezetet. Mindezt természetesen energiatakarékos üzemmódban. Amikor a pilóta megfelelő célpontot lát, aktivizálja a robotokat és támad.

Az amerikaiak szerint még a csapásmérő drónok kihelyezését sem kellene feltétlenül emberekkel végeztetni, szemben azzal, ahogy most az oroszok csinálják. Gyalogos katonák helyett a tároló dobozt egy távirányítású szárazföldi robot vihetné az ellenséges vonalak közvetlen közelébe. Ott vagy leteszi a konténert, vagy megvárja, amíg a repülőraj bevetési parancsot kap. Ilyen, messziről irányítható lánctalpas, illetve kerekes járművekkel az oroszok is rendelkeznek. Nem lenne meglepő, ha rövidesen orosz dróncipelő robotok is megjelennének az ukrán védvonalak közvetlen közelében.