Az előre hozott parlamenti választások ideiglenes végeredményének nyilvánosságra hozatala óta villámgyorsan peregtek az események Németországban. A politikai képlet egyértelművé vált, győzött a konzervatív pártszövetség, a CDU/CSU, az igazi győztes azonban a radikális jobboldali AfD lett. Mivel azonban az alkotmánybíróság által is részben szélsőjobboldalinak bélyegzett párt a többiek számára nem szalonképes, kormányzati részvételéről nem lehet szó. Ami a szavazati arányt illeti, a konzervatív pártszövetség, a CDU/CSU a voksok 28,52 százalékával nyert, míg az AfD a szavazatok csaknem 21 százalékával végzett a második helyen. Az illegális bevándorlás elleni harc zászlóvivőjének számító párt ugyanakkor három évvel korábbi eredményéhez képest csaknem 10 százalékot lépett előre.
A hétfőn kancellárjelöltből gyakorlatilag kancellárrá avanzsált Friedrich Merz tiszta vizet öntött a pohárba, utalva arra, hogy a konzervatívok a választások nagy vesztesével, Olaf Scholz eddigi kancellár szociáldemokrata pártjával kívánnak nagykoalíciót alkotni. Az immár 630 tagúra csökkent Bundestagban ehhez elegendő a többséget jelentő 316 mandátum, és a szociáldemokraták – immár Scholz nélkül – készen állnak erre.
A CDU-elnök délelőtti sajtóértekezletén programot is hirdetett, az ország biztonságának erősítését, az illegális migráció elleni harcot, valamint a gazdaság fellendítését említve az első helyen. Egyben reményét fejeze ki, hogy a kilátásba helyezett nagykoalíciós partner együttműködő lesz ebben. Matematikai alapon szóba jöhetne még a szociáldemokraták mellett a Zöldek pártját is magában foglaló hármas koalíció, ezzel azonban a kisebbik keresztény párt, a bajor CSU a legmerevebben szembehelyezkedik. Mindenesetre Friedrich Merz a nap folyamán több ízben is megerősítette, hogy
a nagykoalíciós tárgyalások akár már a nap folyamán megkezdődhetnek, és reménye szerint legkésőbb húsvét vasárnapig befejeződnek.
Ami a Merz által nagykoalíciós partnernek választott SPD-t illeti, Olaf Scholz sajtóértekezletén pártja csúfos szerepléséért vállalta a felelősséget, de politikai pályafutását "síma" Bundestag-tagjént folytatni kívánja. Ugyanakkor több vezető szociáldemokrata politikus jelezte, hogy főtitkárként vagy épp frakcióvezetőként kész lenne vállalni az alkancellári tisztséget.
Közvetve hasonló búcsút jelentett be, az eddigi alkancellár, illetve gazdasági miniszter, a Zöldek Pártjának kancellárjelöltje, Robert Habeck is. A minisztert az elmúlt években rendkívül sok bírálat érte pártja energiapolitikája és ezen belül az atomenergiáról való lemondás, az atomerőművek végleges bezárása miatt. Habeck egyelőre annyit közölt, hogy a jövőben pártjában semmifajta tisztstéget nem hajlandó vállalni.
Pártjával együtt köszönt el a Bundestagtól a korábbi kormánypárt, a liberális FDP, amelynek elnöke, a volt pénzügyminiszter, Christian Lindner bejelentette visszavonulását. A politikus, aki tavaly novemberben a Scholz vezette hármas koalíciót gyakorlatilag felrobbantotta, most azt hangoztatta, hogy a történtek ártottak ugyan pártjának, de jót tesznek Németországnak. A pártban máris megindult az utódlási harc, és több szabad demokrata politikus bejelentkezett Christian Lindner székéért.
Az FDP mellett a másik vesztes az alig több mint egy évvel ezelőtt alakult új baloldali párt, az alapító nevét viselő Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) volt. A párt jól szerepelt ugyan a tavalyi tartományi választásokon, mostanra azonban ellőtte a puskaporát, és a szükséges 5 százaléktól alig 13 ezer szavazattal maradt el. Ennek nyomán jelentette be a pát elnöke, hogy nem hajlandó lemondani, és a szavazatok újraszámlálását kéri.
Felhőtlen győztes ugyanakkor az AfD, amely nemcsak a keleti tartományokban, hanem több nyugatiban is kiválóan szerepelt. A párt két társelnöke, Alice Weidel és Tino Chrupalla egyaránt bejelentette, hogy továbbra is a párt élén kíván maradni. Alice Weidel ismét koalíciót ajánlott a Friedrich Merz vezette CDU-nak, amit a kereszténydemokrata pártelnök az illegális bevándorlás elleni harc közös nevezője ellenére ezúttal is határozottan elutasított.
Az AfD-vel szembeni másik fő "kifogás" a párt feltételezett oroszbarátsága, illetve ettől elválaszthatatlanul az ostromlott Ukrajna támogatásának elutasítása. Friedrich Merz szinte kezdettől fogva Ukrajna segítésének fő németországi zászlóvivője volt, a közelmúltban pedig ennek kapcsán határozottan tiltakozott az új amerikai elnök, Donald Trump Oroszországhoz való közeledése miatt. Elkötelezett híve a transzatlanti kapcsolatok, valamint Németország európai elkötelezettsége erősítésének.
Ami a gazdaságot illeti, Friedrich Merz fő törekvése a két éve tartó recesszióból való kilábalás elérése. Értesülések szerint ennek egyik fő eszköze lehet az adók csökkentése mellett a költségvetési kiadásokat a Merkel-korszak idején, 2011-ben bevezetett úgynevezett adósságfék hatályon kívül helyezése.
