Az új szíriai vezetés felmondta a tartuszi kikötőre vonatkozó koncessziós szerződést az orosz projektcéggel, a Sztrojtranszgaz vállalattal, ami azt jelenti, hogy Oroszországnak el kell hagynia a számára rendkívül fontos kikötőt. A most érvénytelenített szerződést 2019-ben kötötték, és eredetileg 49 évre szólt. Szíria korábbi közlekedési minisztere, Ali Hamud szerint az oroszok a kikötő üzemeltetését és több mint 500 millió dolláros korszerűsítési beruházást vállaltak az eredeti szerződésben.

Tartusz azért volt egészen eddig nagyon fontos Oroszország számára, mert nemcsak katonai bázisa van ott, hanem logisztikai központot is működtet az orosz haditengerészet a kikötővárosban. Tálas Péter az InfoRádióban elmondta: a helyi támaszpont a Földközi-tengerhez való hozzáférés miatt stratégiai jelentőségű. A kikötő kulcsfontosságú csomópontja még a Líbiához, illetve a Vörös-tengerhez való hozzáférésnek, korábban pedig logisztikai támaszpontja volt az afrikai–orosz katonai egységeknek, különösen az afrikai hadtest szudáni és nyugat-afrikai tevékenységének.

Az egyetemi docens szerint a mostani kitiltás hátterében az állhat, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök menedéket nyújtott a megbuktatott Bassár el-Aszadnak, amit az új szíriai vezetés nyilvánvalóan nem nézett jó szemmel. Ez a bérleti szerződés egyébként nem volt túl kedvező a szíriai kormányzatnak, ugyanis

a tartuszi kikötő bevételeinek 65 százaléka az oroszokhoz került,

ezért Tálas Péter szerint ebből a szempontból logikus döntésnek tűnik a felmondás.

Hozzátette: az új szíriai vezetés egyértelműen nyitna a Nyugat felé, illetve kijelentette azt is a kormányzat, hogy korrekt diplomáciai kapcsolatot szeretne fenntartani Oroszországgal és Iránnal is, az olyan alárendelt szövetségesi viszonyt viszont határozottan kizárta, mint amilyet az Aszad-rezsim folytatott Moszkvával.

Tartusz tengeri kikötőjénél eddig egy repülőteret is rendszeresen használtak az oroszok, a vonatkozó szerződés mostani felmondásával azonban onnan is távozniuk kell. Tálas Péter elmondta: az orosz haditengerészetnek az elmúlt években tizenegy hajóból álló flottája volt Tartuszban, köztük segéd- és olajszállító hajók. Mint fogalmazott, ennek a „hajórajnak” leginkább az elrettentés, a hírszerzés és kisebb konfliktusokba való beavatkozások terén volt jelképes szerepe. Az orosz kormányzat és az Aszad-rezsim csak kiemelt kockázat esetén növelte a haditengerészet erejét a Földközi-tengeren, így történt ez egyébként közvetlenül Ukrajna 2022-es megtámadása előtt is.

Az utóbbi években a tartuszi kikötő, illetve az említett hajóflotta legfontosabb funkciója az iráni olaj Szíriába szállítása volt konvojban, továbbá az Aszad-rezsim védelmében vett részt különböző akciókban.

Tálas Péter úgy véli, Oroszország nem feltétlenül veszíti el a hozzáférést a Földközi-tengerhez a koncessziós szerződés mostani felmondásával, mert három alternatív helyszín is szóba jöhet a hadihajók, tengeralattjárók áttelepítésénél: Algéria, Szudán és Líbia.

Vannak alternatívák, de senki sem akar úgy behódolni, mint Aszad

Algéria számos területen együttműködik Moszkvával, katonai felszerelésének és képességének mintegy 85 százalékát Oroszországtól kapja, azonban politikai vitáik is vannak, elsősorban a Maliban folytatott orosz tevékenység miatt. Az egyetemi docens szerint Algéria alkalmas lenne a Tartuszból kitiltott orosz flotta befogadására, mivel tizenhárom jelentős kereskedelmi, illetve hajójavító létesítményeket tartalmazó kikötővel rendelkezik. Ugyanakkor hozzátette: egyáltalán nem biztos, hogy az algériai kormány számára előnyös lenne az állandó orosz jelenlét, elképzelhető, hogy csak abba fog beleegyezni, hogy bizonyos karbantartási tevékenységeket végezzenek ott az oroszok.

A másik lehetséges helyszín Szudán lehet a befogadásra. Tálas Péter emlékeztetett, hogy Oroszország támogatja a szudáni fegyveres erőket, méghozzá kifejezetten a tengeri hozzáférés javítása érdekében. A felek már évek óta tárgyalnak egymással a Vörös-tengerről történő tengeri erőkivetítésről, de eddig nem jutottak dűlőre. Elméletileg vannak Szudánban olyan kikötői létesítmények, amelyek támogathatnák az orosz katonai jelenlétet, sőt a Vörös-tengeren való jelenlét kialakítása már folyamatban is van. Port Szudán egyébként ugyanúgy alkalmas lenne legalább négy hajó befogadására, mint Tartusz, ahol szintén csak kisebb vagy közepes nagyságú hajókkal lehetett kikötni.

A harmadik, és egyben Tálas Péter szerint a legvalószínűbb opció Líbia, elsősorban a keleti part.

A térségben jelenleg mintegy kétezer orosz zsoldos katona tartózkodik, és a líbiai vezetés támogatja is az orosz tevékenységet Afrikában.

A biztonságpolitikai szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy a Tartuszból való kitiltás után Tobruk vagy Bengázi lehet az a helyszín, ahová megpróbálhat berendezkedni Oroszország.

Megkönnyítheti a tervezést, hogy Tobrukon keresztül már kiépültek bizonyos utánpótlási vonalak, ugyanakkor ott viszonylag kevés a megfelelő méretű kikötőhely és korlátozottak a bővítési lehetőségek is. Bengázi kikötője viszont nagyobb kapacitással rendelkezik, illetve Tálas Péter felhívta a figyelmet arra is, hogy ezen a területen a Líbia keleti részét uraló Halifa Haftár tábornok által irányított Líbiai Nemzeti Hadsereg légi és haditengerészeti létesítményeket kíván kiépíteni. A körülmények adottak, így nem lehet kizárni azt sem, hogy

Bengázi körül egy olyan kikötőt próbálnak létesíteni, ahová befuthatnak az orosz hajók.

Az egyetemi docens hozzátette: megnehezítheti az orosz haditengerészeti alakulat elhelyezését, hogy a három említett ország egyike sincs olyan függő viszonyban Oroszországgal, mint Aszad Szíriája volt. „Nem lehet kizárni azt sem, hogy egyes országok, fontos stratégiai partnerek nyomást gyakorolnak majd a felekre annak érdekében, hogy tagadják meg a tartós hozzáférést a bengázi vagy tobruki kikötőhöz” – jegyezte meg a szakértő.

Tálas Péter elmondta: Oroszország ebben a tekintetben nehezen tud hosszú távra tervezni, ugyanis az említett térségekben, országokban instabil rezsimek vannak hatalmon, gyakorlatilag bármikor megbukhatnak. Mint fogalmazott, Aszadnak sem volt belső támasza Szíriában, hanem csak Irán, Oroszország és a Hezbollah támogatására tudott támaszkodni, és abban a pillanatban, hogy ez megszűnt, összeomlott az egész rendszer, aminek a következményeként most valószínűleg „szedelőzködniük” kell az oroszoknak Tartuszból.