Nuala O'Lohan beszámolójában az áll, hogy az UVF (Ulster Volunteer Force, az IRA, az ír szabadságért küzdő szervezet protestáns ellenfele) tagjai - miközben a rendőrségnek gyűjtöttek információkat - gyilkosságokat és egyéb súlyos bűncselekményeket követtek el.

A dokumentumban az is szerepel, hogy a rendőrség nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó osztálya fedezte a gyilkosokat, és biztosította, hogy ne fogják el őket.

Az északír miniszter, Peter Hain úgy értékelte a jelentést, hogy az "fáklyát gyújtott egy nagyon sötét sarokban".

Valószínű azonban, hogy a gyilkosságok felelőseit sohasem állítják majd bíróság elé, hiszen az őket terhelő bizonyítékokat biztosan megsemmisítették már.

Nem ismertek a nevek

Az ombudsman több mint három éven át vizsgálódott és gyűjtögette a bizonyítékokat. Akkor kezdte munkáját, amikor egy belfasti munkás, Raymond McCord bejelentette, úgy gondolja, hogy fiát egy rendőrségi informátor gyilkolta meg.

A fiút, aki korábban a királyi légierőnél szolgált, agyonverték, holttestére pedig egy kőbányában találtak rá 1997-ben. Az apa nemrég elmondta: halálos fenyegetést kapott az UVF-től.

Raymond McCord szerint hiába fordult a rendőrséghez fia halála ügyében, mindig lerázták.

A jelentés hatására most több, McCord fiának halálához hasonló ügy nyomozását is újra megnyitják.

A rendőrség cáfol

A rendőrség nemzetbiztonsági ágának munkatársai visszautasítják az ombudsman vizsgálatát: szerintük a dokumentumban szereplő állítások alaptalanok, és Nuala O'Lohan nem tudja majd bizonyítani azokat.

Az északír rendőri szervezetek is hasonlóan vélekednek: a nyugdíjas rendőrök tömörülése kijelentette, hogy mindig az igazságért dolgoztak és nincs miért szégyenkezniük.

Egyikük azt tanácsolta az ombudsmannak: ha nincsenek bizonyítékai, hagyja a dolgot a rendőrségre.