Henry Cookson, Rory Sweet és Rupert Longdson és a kanadai Paul Landry csak sífelszerelést és kite ernyőt használva tett meg 1.750 kilométert az Elérhetetlenség Fokáig, amely a déli kontinens közepe, és a legmesszebb van a tengertől.

"Már az összeomlás határán voltunk, de amikor elértük a célt, egymásra néztünk, és elkezdtünk nevetni" - idézte fel műholdas telefonon nyilatkozva az út legkellemesebb pillanatát Henry Cookson.

Az Elérhetetlenség Fokát egy életnagyságú Lenin-mellszobor jelzi, amelyet még 1958-ban hagyott hátra egy szovjet csoport - ők járművekkel jutottak el odáig.

"Láttuk a nagy fekete pontot a horizonton. Egyre nagyobb lett, majd már a szobor alakja is kivehetővé vált. Elképesztően szürreális volt, miután 1750 kilométert tettünk meg az Antarktiszon" - jegyezte meg Henry Cookson.

Jótékony céllal

A férfi elmondta azt is, hogy a csapat hihetetlen mélységeket és magasságokat élt meg az út során, három vagy négy napon keresztül például meg sem mozdult a levegő, így nem használhatták a paplansárkány-felszerelést.

Henry Cookson hozzátette: végig segítették egymást, hogy azonos sebességgel haladjanak, elhárítsák a felszerelés hibáit, és a terheket is megosztották.

A csapat azért indult útra, hogy pénzt gyűjtsenek egy alapítványnak, amely fogyatékkal élőknek szervez kalandtúrákat.

A társaság a Lenin-szobor mellett ásta be magát, és várhatóan február hetedikén tér vissza az Egyesült Királyságba.

Henry Cookson hazatérése után több időt akar a családjával tölteni, de még a léghajózás magassági rekordját is meg szeretné dönteni.