Hogyan kommentálja az első negyedéves GDP-adatot? Nem lett jó?

Nem lett jó, csalódást keltő, ha röviden akarom megfogalmazni. Nyilván ennek sok oka van, részletes adatok még nincsenek, azokat csak június 3-án közli majd a KSH, de látszik, hogy a szolgáltatások segítették, az ipar és az építőipar pedig fékezte a GDP-növekedést.

A befektetések, a beruházások, a fogyasztás, mi az, ami legkevésbé alakult úgy, ahogy az előzetes elemzői konszenzus mondta? Ott plusz 0,3 százalék körül lőtte be mindenki.

Így van. A fogyasztás 2-2,5 százalékkal járult hozzá, de a beruházások mínusz 3-4 százalékkal. A beruházásokkal van a baj, Magyarországon nincs beruházási kedv, lett egyfajta nagy óvatosság a befektetők, beruházók részéről, ez erőteljesen látszik.

Mi alapozza meg a beruházási kedvet? Kedv kérdése? Pénz elvileg lenne, nem?

Pénz, tőke lenne rá, de van két dolog, ami, szerintem, az adott helyzetben meghatározó. Az egyik a relatív magas kamatszint. Ilyen magas kamatokkal nem szívesen finanszíroztatják magukat a beruházók, hiszen általában a beruházásokhoz nemcsak tőke, hanem hitel is kell. A másik pedig az egyértelmű bizonytalanság, ami kialakult most a világban. Elsősorban persze Donald Trump különböző intézkedései miatt, azok visszahatottak ezekre a beruházási döntésekre is.

Mi ebben a bizonytalan? Donald Trump elnök reggel mond valami nagy számot, délután pedig visszavonja. Nem lehet egy idő után megformulázni, hogy ennek van egy ritmusa? És előbb-utóbb majd úgyis megegyezés lesz, hiszen Donald Trump, mint mondja magáról, egy üzletember, ő dealeket akar kötni.

Igen, ebben egyetértek, alapvetően ennek kéne majd bekövetkeznie előbb vagy utóbb, de még nem jött rá a piac, hogy valójában ezeket a dolgokat hogyan kell értelmezni, nem hangolódott rá, nem ehhez volt hozzászokva a piaci szereplők nagy része.

Egy befektetési szakember sem tudja kiszámítani ennek a dinamikáját, meg a ritmikáját? Vagy ő is most találkozott először Donald Trumppal mint második ciklusos elnökkel?

Donald Trump máshogy viselkedett az első ciklusban, mint eddig ebben a másodikban. Ott azért volt egy kis idő, amíg hozzászokott ehhez a szerephez, erőhöz, más volt a világpolitikai és világgazdasági helyzet is az első ciklusa idején. Ezt még meg kell emésztenie mindenkinek. Egy dolgot hozzátennék még az előzőhöz: az EU-forrásoknak a hiánya. A beruházásoknak fontos része volt az elmúlt évtizedekben Magyarországon, hogy ezeket a pénzeket be tudtuk forgatni a hazai gazdaságba, ez növekedést generált. Ez most már hosszú ideje hiányzik, és úgy néz ki, hogy még egy ideig hiányozni is fog.

Miért kell a beruházásokhoz EU-forrás? Nem azt szoktuk mondani, hogy a beruházásokhoz piac kell, hogy az ember lássa, ha valamit megtermel, azt hogyan fogja tudni profittal eladni?

Pontosan, ez is egy nagy félelem. Az európai gazdaságnak integráns szereplője a magyar gazdaság, mind az exportunk, mind az importunk tekintetében. A német autógyártók problémái közismertek, ez is jelentős részt képvisel a magyar gazdasági növekedésből, de összességében bármilyen termék, amit Magyarországon gyártunk, sokkal kisebb potenciális kereslettel szembesül most az Európai Unióban, mint korábban.

Mire számít a következő negyedévekben? Azt szokták mondani, ha termelnek újra a gyárak, ha a gépben feszít az erő, akkor előbb-utóbb csak felfele mehetünk, és nem csak a bázishatás miatt.

Az elemzői konszenzus korábban 1,8 százalékos növekedést várt Magyarországon, egyáltalán nem biztos, hogy ez tartható. Ha továbbveszem még a problémákat meg a kockázatokat, ne felejtsük el, hogy a mezőgazdaságban a száj- és körömfájáshoz kapcsolódó nehézségeket, amelyek szintén nem pozitív képet vetítenek előre arról, hogy a gazdaságnak ez a szektora hogyan tud majd hozzájárulni a teljes, országos GDP-hez. Vagy a másik példát hadd mondjak: a filmiparunk. Trump most 100 százalékos vámot jelentett be a külföldön gyártott filmekre. Ez is kérdés, hogy ez hogyan fog lecsapódni ebben a szektorban, ami a GDP fél százalékát adta Magyarországon.

A mezőgazdaság azért az össz-GDP-ben mégiscsak egy viszonylag pici szeletet jelent, és talán néhány évvel ezelőtt volt olyan eset, amikor a jó mezőgazdasági teljesítmény húzta ki a csávából a növekedést, de azért erre hosszú távon nem lehet számolni.

Hosszú távon azokra a szektorokra számíthatunk, azokra a gyárakra, azokra a vállalatokra, amelyek arra jöttek létre, hogy a GDP-növekedést ösztönözzék. Én bizakodó vagyok, és azt gondolom, hogy bizakodónak is kell lennünk, hogy ezek a beruházások, akár autóipari, akár akkumulátorgyártó kapacitások, vagy akár építőipari beruházások, előbb-utóbb alacsonyabb kamatszinttel szembesülve, a háború végével és egy fellendülő európai gazdasággal találkozva szemmel látható növekedést fognak eredményezni az országban.

Donald Trump-állónak látszanak azok az ágazatok, amelyeket Magyarország éppen most fejleszt?

Nem feltétlenül. Amit látunk, az nyilván az autóiparra negatív hatással van, akár az akkumulátorgyártókra is, de még ha Donald Trumpra egy szóval visszatérhetünk, nehéz kiszámítani, de azt senki nem gondolja, hogy rosszat akarna önmagának, vagy rosszat akarna az amerikai gazdaságnak, ami szintén nagyon sok szálon kapcsolódik az európai vagy az ázsiai gazdaságokhoz.

Egy profi befektető hogy számol az amerikai elnök a racionalitásával? Azt mondja, hogy biztos nem akarhat rosszat a saját gazdaságának, ebből következően ezt, meg ezt, meg ezt fogja tenni?

Igen.

És ez eddig bejött?

Rövidtávon nem. Trump eddigi második elnöksége azért nagy csalódás, hiszen az első lépések, az első ígéretek arra vonatkoztak, hogy vége lesz minden háborúnak, lezárásra kerülnek a lezáratlan ügyek, erős gazdaságélénkítés, tőzsdei élénkítés lesz, legalábbis Amerikán belül, ami majd potenciálisan tovább tud gyűrűzni a világgazdaságra. Egy ideig ez el is indult, de ezzel szemben látjuk, hogy mivel szembesülünk, nem akarom a közhelyeket ismételni, sokkal nagyobb a bizonytalanság, mint amit korábban jelentett az ő megosztó személyisége.

Nagyon sokan az ukrajnai háború végét tekintik olyannak, ami ki fogja simítani a folyamatokat, mert arra legalább nem kell költeni. Egy profi szakember is úgy látja, hogy ez egy nagyon fontos tényező lehet?

Sajnos, egyre inkább úgy látszik, hogy nem annyira fontos tényező már, mint amennyire korábban gondoltuk. Egyrészt nem is tudjuk, hogy mit fog jelenteni a háború vége. Már mindenki örülne egy tűzszünetnek is, nem egy jogilag befejezett háborúnak, ahol már másra lehet koncentrálni, nem feltétlenül a fegyverszállításokra, meg az emberek öldöklésére. Az egyetlen biztos, hogy rövidtávon is jó hatást tud kelteni, az Ukrajna újjáépítése. A mindenképpen gazdaságélénkítő, az üzlet. Kérdés, hogy a magyar gazdasági szereplők ebben milyen részt tudnak majd vállalni.

Ennek látják valamiféle kimeneteit? Földrajzilag nagyon közel vagyunk Ukrajnához. A magyar gazdasági szereplők egy része már elég erős ahhoz, hogy ilyen közeli területeken jó teljesítményt tudjon nyújtani. Látnak ebben racionalitást?

Én nagyon bízom benne és nagyon szeretném, hogy ebben a magyar gazdaság szereplői aktív részesek tudjanak lenni. Kérdés, hogy ez mennyire politikai és mennyire racionális gazdasági döntés lesz majd, hiszen látjuk, hogy az Egyesült Államok szeretné nagyon erősen rátenni a kezét Ukrajna újjáépítésére, de az egyéb nyersanyagaira is. Kérdés, hogy ebből kinek, mekkora szeletet enged majd át.

Magyarán, hogy oda enged-e minket?

Így van.

A politikai kapcsolatok alapján mi másra lehetne következtetni, mint arra, hogy odaengednek minket? Vagy más az üzlet, meg más a politika?

Nem, ebben igen jelentős összefonódás lehet. Nem akarok politikai elemzőnek tűnni, de az szemmel látható, hogy az ukrán–magyar kapcsolatok nincsenek feltétlenül magas szinten.

De az amerikai–magyar kapcsolatok igen.

Így van, ennek a kettőnek az egyensúlya fogja majd eldönteni, hogy valójában hogy tudunk mi ebben részt venni.

Mibe érdemes fektetni 2025-ben?

Mivel azt látjuk, hogy a kamatok még mindig magas szinten alakulnak, nemcsak Magyarországon, hanem akár európai vagy az Egyesült Államok szintjén is, azt gondolom, hogy a kötvények mindenféleképpen fontos részét kell, hogy képezzék az idei évben is a befektetők portfoliójának. Ettől függetlenül azért az egyesült államokbeli eszközök súlyát egy óvatos befektető mindenképpen csökkentse.

Miért? Azt szokták mondani, hogy a világ egyik legnagyobb gazdasága, ahol öldöklő verseny van, ott a vállalatok teljesítménye határozza meg az értéküket is, és abba nincs senkinek beleszólása.

Igen, de azt láttuk a mostani világgazdasági helyzetben, hogy az Egyesült Államoknak az a fajta hegemóniája, az a fajta kivételessége, kivételezettsége, az, hogy konszenzusteremtő szereplője volt a világgazdaságnak, hirtelen megszűnt. Nyilván ez bizonytalanabbá teszi az amerikai cégek gazdasági növekedését is, hiszen ha nem tudnak olyan politikai támogatással üzleteket kötni a világban, mint a korábbiakban, akkor az ő növekedési kilátásaik is romlani fognak. Nem gondolom, hogy az amerikai állampapírokat ne lehetne 100 százalékos biztonsággal megvenni, és azt sem, hogy azokat a nagy multinacionális cégeket, amelyeknek nemcsak Amerikához, hanem a világ többi részéhez kötődik a tevékenysége, ne lehetne nyugodtan megtartani a portfólióban. De azért valljuk be, hogy az elmúlt évben jelentősen fölülárazott papírokat láttunk, sokszoros értékeltséggel az amerikai piacon, ennek nyilván több, különböző oka volt, de azért ahogy visszatérünk a normalitáshoz, meg a racionalitáshoz, ezeknek az értéke is inkább csökkenni fog.

Ha az amerikai kötvényeket, részvényeket kicsit kisúlyozzuk, akkor ezeket mivel érdemes pótolni?

Vannak olyan ázsiai piacok például, de a magyar piac is érdekes lehet ilyen szempontból, ahol pont ellenkezőleg, inkább alulárazottság volt megfigyelhető. Egyébként egész Közép-Kelet-Európában így volt, és annak ellenére, hogy természetesen senki nem tudja kivonni magát a vámháború hatásai alól, azért vannak olyan vállalatok, amelyek elég jól tudnak működni ebben a környezetben is, és nem feltétlenül vannak ennyire kiszolgáltatva a megemelkedett vámoknak.

Mi az oka az alulárazottságnak? A környezet? Az, hogy Kelet-Közép-Európában van?

Így van, pontosan. Azért lássuk be, hogy az intézményi befektetők jelentős része amerikai vagy angolszász hátterű. Onnét nézve, pláne Amerikából, Közép-Kelet-Európa háborús övezetben van. Ha a térképre rákukkant valaki, akkor látja, hogy határaink összeérnek. Ez mindenképpen alulsúlyozást jelent ezeknek.

Nem elég nagy a nagyítójuk? Azért azt, mondjuk, lehetne látniuk, hogy a térségben nagyon stabil országok is vannak. Magyarország elég stabil ország.

Ez így van. Az összes közép-kelet-európai ország elég stabil. Ennek ellenére ilyenkor az óvatosság sokkal inkább szerepet játszik a döntésekben, ami egy háború esetleges befejeztével vagy egy tűzszünettel ki tud árazódni a piacokból.

Ugyanúgy néznek bennünket, mint a lengyeleket, vagy figyelembe veszik az országok közötti méretbeli különbségeket? A lengyelek ugyanolyan közel vannak a háborúhoz, mint mi, ráadásul az oroszokkal már a viszonyuk is más.

Nyilván látják a különbségeket, de látják azokat a különbségeket is, amelyek például az Európai Unióval való kapcsolatunkat jellemzik. Azt is látják, hogy a magyar gazdasági növekedéshez, amit a cégek növekedése táplál, hiányoznak például az EU-s források, amelyek a lengyeleknél nem hiányoznak ilyen mértékben. Csak egy példát hadd mondjak erre, nálunk a BUX-index papírjainak az előretekintő értékelése, a P/E mutatója, 6,9. Az USA-ban 21,4. Európában 15 százalék, tehát 15-ös az értéke ennek a rációnak. Ez azt mutatja ugye, hogy a cégek árfolyama az előretekintő eredményüknek hányszorosát éri, egy cég részvénye mennyit ér. Ez mindenképpen alulárazást mutat Magyarország tekintetében.

Saját magunkat ki tudjuk húzni a csávából, mint Münchausen báró, vagy nem rajtunk múlik az, hogy a mi részvényeink hogyan vannak árazva?

Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem rajtunk múlik. Persze rajtunk is múlik, hiszen nagyon fontos a költségvetési fegyelem, nagyon fontos az infláció kordában tartása, de mivel nagyon mélyen beágyazódott részei vagyunk az európai uniós gazdaságnak, valójában ki vagyunk szolgáltatva az Európai Unió, illetve elsősorban Németország gazdasági növekedésének.

Mi dolga van a költségvetési fegyelemnek egy cég részvényárfolyamával?

Egy cég részvényének az árfolyamában sok minden tükröződik. Tükröződik az, hogy mennyi eredményt tud termelni, de van egy olyan része, ami valójában a növekedési lehetőségeit érinti, hiszen a jövőbeni osztalékait, a jövőbeni értékét próbálja meg valamilyen módon megbecsülni a tőzsdei árfolyam. Egy cég jövőbeni növekedésében benne van az adórendszer változása, benne van az infláció, benne van a devizaárfolyamok változása, a munkaerő-kereslet és -kínálat. Ez mind befolyásolja azt, hogy egy cégnek a jelenlegi értékét hova teszik az intézményi befektetők.

Mi ebből a legkevésbé biztos? Az adópolitika vagy az infláció? Az elmúlt időszakban azt tanultuk meg, hogy az egyik is, másik is villámgyorsan változhat, és nyilván összefüggésben vannak egymással.

Inkább a politikai változások azok, amelyek a legnehezebben tervezhetők, a makrogazdasági folyamatok nem közvetlenül, mondjuk, a kormány irányítása alatt vannak, hanem vannak olyan nagy trendek, olyan nagy mozgások, amelyek maguktól is megtörténnek, akár pozitív, akár negatív értelemben. Mindenképpen a kormányzati intézkedések és a kormányzati politika változása a legnagyobb kockázat, akár egyedi adók, szektorális adók, akár különböző támogatások formájában, amelyek el tudják bizonytalanítani a befektetőket, hogy tényleg képesek lesznek-e ezek a cégek ezen belül eredményt termelni. Van néhány cég persze, ami nemcsak Magyarországon működik. Például az OTP vagy akár a Richter, ezek a bevételüknek csak kisebb részét realizálják Magyarországon. Ott már a befektetőknek, bár Magyarországhoz kötődő cégekről van szó, nyilván figyelni kell azokat a piacokat is, ahol ezek a vállalatok aktívan tevékenykednek.

Ilyenkor a cégek értékelése el tud válni az anyaállam értékelésétől? Ha jól emlékszem, az OTP-é, nem olyan nagyon régóta, eggyel jobb, mint a magyar állam besorolása.

Így van, el tud térni tőle. Eljutottunk oda, és erre nagyon büszkék vagyunk, hogy van olyan vállalatunk, amelyiknek el tud térni az értékelése. Azért ez más országokban megszokott, egy holland vagy egy osztrák, de egy amerikai vállalat is tud másmilyen értékelést kapni, hiszen egész más kockázatokkal szembesül, mint az adott állam, ahol be van jegyezve.

Melyek a befektetési trendek 2025 elején, amikor minden eléggé bizonytalannak tűnik? Látszanak-e egyáltalán befektetési trendek?

Látszanak. Azt látjuk, hogy a kötvények még mindig vonzó befektetésnek bizonyulnak, főleg amikor a részvényárfolyamokat sokkal nehezebb előre jelezni. Az arany jelentősen erősödött az elmúlt két évben is. Ez nagyon érdekes, mert már sokszor leírták az aranyat, mondván, hogy valójában nincs semmilyen egyéb funkciója, persze tartalékvalutaként vagy tartalékeszközként funkcionál, de valójában sok mindenre nem lehet a mindennapi életben használni.

Indiában az esküvői szezonban ékszereket lehet belőle venni. És ez föl is emeli az árát.

Ez így van, meg van nyilván ipari felhasználása is az aranynak, de attól függetlenül ez a fajta értékváltozás azért mutatja, hogy a befektetők mennyire félnek bizonyos eszközosztályoktól. Szintén érdekes a kriptovaluták emelkedése, bár ezzel kapcsolatban mindenkit óvatosságra intenék, mert ezeknek az intézményesülése azért még messze van, bár egyre nagyobb lépésekkel jön előre.

Az arany emelkedésének mi a konkrét magyarázata? Félnek a bizonytalanságtól az emberek, és akkor azt mondják, hogy egy darab fém legalább megvan? Nem is biztos, hogy fizikai arany formájában birtokolnak aranyat.

Ez így van, ők legtöbbször az arany ETF-be, befektetési alapokba fektetnek, ezek valódi arannyal rendelkeznek, és ezeket adják el. Sokan fektetnek fizikai aranyba, és nyilván ez is hozzájárul az arany értékváltozásához.

Egy kicsit drága megoldás, mert tárolni kell, meg vigyázni rá.

Ennek ellenére az elmúlt időszak azt mutatja, hogy ezeket a relatív magas fix költségeket bőven túlszárnyalta az árfolyam emelkedése, de az arany tekintetében mindenképpen azt a magyarázatot tudom adni, hogy nagyon nagy félelmet jelent a hagyományos vagy klasszikus tőkepiaci befektetési rendszerekkel kapcsolatban.

A kriptovalutákkal mi a baj? Elvileg azok is végesek, ez adja az értéküket, nem? Mindenki óva int, azt mondja, hogy vigyázzunk, egyelőre vigyázzunk. De vannak olyan államok, amelyek ebbe fektetnek.

Rengetegféle kriptovaluta van. Óriási az illúzió ezzel kapcsolatban, mindegyiket próbálják, nyilván azok, akiknek abban érdekük van, ugyanolyan szinten kezelni. Nyilván vannak jól működő, jól ismert, már bizonyos intézményi rendszerekbe betagozódott, már szabályozott piacokon, például Egyesült Államokban kereskedhető termékek, nem vonnék párhuzamot az összes kriptovaluta között. Az, hogy hova fog fejlődni a használata, és valójában be tudja-e tölteni azokat a digitális aranynak is aposztrofált funkciókat, amiket az arany töltött be sok évszázadon vagy évezreden keresztül, még nem tudjuk. Nagyon nagy erők vannak Egyesült Államokban is, de most már lassan az Európai Unióban is, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy jobban kell integrálni ezeket az eszközöket, de nem mindegyik eszközt, nem válogatás nélkül. Vagy, ne adj Isten, akár ennek a kibocsátójaként is föllépni, jegybanként.

Az ingatlannak mi a szerepe egy jól átgondolt befektetési portfólióban?

Az ingatlan maga nem a mi területünk. Az ingatlanhoz kapcsolódó befektetési formák, ingatlanbefektetési alapok, vagy ingatlanhasznosító cégek részvényei, vagy ezekből képzett ETF-ek, összevont befektetési alapok sokkal érdekesebbek. Nyilvánvalóan a kamatemelkedés nem tett jót az ingatlanok értékelésének, de azért azt látjuk, hogy hosszú távon egy egészséges portfólióban az ingatlan nagyon jó balanszírozó szerepet tud betölteni, hiszen lassabb a forgási sebessége, és valójában olyan létező igényt elégít ki, ami hosszú távon biztos, hogy az inflációt meghaladó növekedést tud elérni.

A lakóingatlan, mert lakni kell, vagy az iroda, mert ott pedig dolgozni kell?

Ezek mind. Persze lehetnek kérdések.

Voltak is kérdések, amikor beindult a home office, elkezdtek zuhanni az irodai kihasználtságok. Meg jött egy járvány, amire senki nem számított.

Ebből persze nem lehet olyan következtetéseket levonni, hogy ez minden évben lesz, vagy minden ötévente lesz. Az biztos, hogy kialakult egyfajta hibrid munkavégzés, de az is látszik, hogy az emberek már visszatértek, nem csak arról van itt szó, hogy szeretnek otthon lenni vagy nem, hanem hogy igényli a munkahelyi környezetet sokszor a munkavállaló, meg a munkaadó is, hogy a csapatot egybetartsa, kialakítsa azt a kötődést a vállalattal, ami korábban megvolt. Azt látjuk, hogy bár akkor az irodafejlesztések egy időre megálltak, de az irodakihasználtságok nagyon szépen alakulnak. A lakóingatlanoknál minden statisztika szerint a fejlesztések elmaradnak az európai átlagtól, és sokkal többre lenne igény, persze nem mindegy, hogy milyen áron, de mindenképpen sokkal több lakóingatlanra lenne szükség ahhoz, hogy azt a fajta trendet elérjük.

Az állampapíroknak mekkora lehet a szerepe egy szintén jól átgondolt befektetésben? Most csak jól átgondolt befektetésekről beszélünk.

Harminc-ötven százalék között.

Függetlenül attól, hogy éppen mennyit fizet?

Jobb esetben az állampapírok kamatfizetése illeszkedik az inflációhoz. Magyarországon is rengetegféle állampapír érhető el, van, amelyik a diszkontkincstárjegyhez változó kamatozással méri magát, van, ami az inflációhoz méri magát, van, ami fix kamatot fizet. Ezeknek jobb esetben összhangban kell lenniük azzal, hogy a racionális befektető azt a racionális döntést hozza meg, ami egyébként a kibocsátónak, tehát az államnak is az érdeke. Magyarországon szerencsére lehet ezekből jó portfóliót képezni, sőt vannak olyanok, amelyek kifejezetten csak lakossági befektetők számára elérhetőek. Nagyon fontos előnyük ezeknek az értékpapíroknak, hogy nem kell utánuk kamatadót fizetni. Azért ez 15 százalékos előny egy alternatív befektetéssel szemben.

Hogyan jellemezhető a racionális befektető? Gyorsan akar sok pénzt keresni, hosszabb időre akarja befektetni a jövedelmét, rendszeres megtakarító és így akar keresni? Ez már mindjárt három típus, és mind a három nevezhető akár racionálisnak is, csak nem biztos, hogy ugyanazt a terméket igényli.

Igen, lehet, hogy rossz kifejezés a racionális befektetés. Mindenkinek vannak emocionális, meg racionális megfontolások a befektetési döntéseiben, az semmiképpen nem racionális befektető, aki nagyon gyorsan akar nagyon sok pénzt keresni. A kockázat, hozamarány azért a meghatározott termékkörök, piacok és időtáv tekintetében is jól behatárolható arányszámot vagy nagyságrendet jelent. Egy bölcs befektető, aki nyilván az anyagi helyzetéhez, az életkorához, a jövőbeni terveihez igazítja a befektetési döntéseit, nem tervez úgy hosszú távra, hogy tudja, hogy egy év múlva lakást kell vásárolnia, vagy nem fektet be úgy dollárba minden pénzt, hogy tudja, hogy forintban fogja ezeket elkölteni. Befektetheti, csak az egyfajta dollár/forint spekuláció lesz, ami már nem feltétlenül konzervatív befektetési döntés.

Azt kell mindenkinek először átgondolnia, hogy ő maga mit akar, és a saját akaratához, meg elképzeléséhez képest kell valamilyen befektetést eszközölnie?

Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy mik a lehetőségei és mik a vágyai, és ezt próbálja meg leírni egy papírra. Nem könnyű, mert…

A vágyaim elválnak a lehetőségeimtől.

Legtöbbször igen, de mondjuk valaki hosszú távon szívesen befektetne, de ha jön egy jó lehetőség, akkor azért hozzányúlna a pénzhez. Na, hát ez nincs. Ezt föl kell osztani olyan kategóriákra, hogy vannak hosszú távon optimális befektetések, vannak rövid távon optimális befektetések, és nyilván ezek arányát kell a lehető legjobban meghatározni.

Nekem mint magánbefektetőnek kell azzal foglalkoznom, hogy mondjuk egy Apple-részvényt, vagy bármilyen más amerikai részvényt veszek, akkor tulajdonképpen azt a vállalatot fogom finanszírozni Amerikában, hiszen a pénzemmel ő utána döntéseket fog hozni és abból fog élni? Vagy nem kell ezzel foglalkozni, ne legyek ennyire patrióta?

De, nagyon is jó, ha az ember patrióta, de ezzel az egyén szintjén nem kell foglalkozni, mert az egyén úgyis a számára legvonzóbb és legtöbb hozammal kecsegtető döntést fogja meghozni. Intézményi szinten kell ezzel foglalkozni, illetve európai uniós szinten kell ezzel foglalkozni, és ezzel már foglalkozik is az EU. Nagyon jelentős az ilyen típusú tőkepiaci tőkekiáramlás az EU-ból, köszönhetően az egyszerű csatornáknak, hiszen Magyarországon is, a telefonján, bárki tud venni amerikai részvényeket, kötvényeket vagy befektetési alapokat, amivel gyakorlatilag kiviszi a pénzt az országból, kiviszi a pénzt az EU-ból, és az amerikai gazdaságot, az amerikai vállalatokat finanszírozza.

Egy intézményi befektető mit tud csinálni? Lebeszél engem a remek kis Apple-részvényről, hogy vegyél inkább egy jó európai vállalatot?

Az intézményi befektetők ugyanúgy a saját jól felfogott érdekeik alapján és az általuk kezelt pénznek az érdekei alapján fogják ezeket a döntéseket meghozni. Itt arról van szó, hogy ösztönözni kell, hogy legyenek jó befektetések az EU-ban, legyenek jó befektetési lehetőségek Magyarországon is, amibe szívesen fektetnek a tőkepiaci szereplők, és nem kell ezért nekik kimenniük, hogy ilyen befektetéseket találjanak.

Mi teszi a jó befektetést Európában? Mitől jó egy európai befektetés?

A legjobb sztorikat az elmúlt években, évtizedekben a technológiai szektorban találták meg a befektetők. Azok voltak a leginnovatívabbak, a leggyorsabban növekvők, ott volt a legtöbb izgalom, a legtöbb szemmel látható aktivitás. Ebben az Európai Unió szemmel láthatóan lemaradt. Nem az innovációnak, s főleg nem a technológiai innovációnak volt a zászlóvivője.

Nem tudom megvenni az európai Google részvényeit, mert nincs.

Telekomcégeket lehet venni, de ezek nem hasonlíthatók növekedési szempontból sem ezekhez a cégekhez. Nyilván vannak hagyományosabb iparágak, ahol azért lehet találni befektetési sztorikat, de a probléma inkább az, hogy ezek a cégek nem is itt keresik a tőkét. Tegyük föl, jön egy európai sztori, ami jó ötlet, vagy egy jó technológia, azonnal kimegy Amerikába, és ott keres magának tőkét, hiszen ott az infrastruktúra, az az ökoszisztéma, ami ezt működteti. A kockázati tőkések sokkal aktívabbak, és utána az az iparág, amit mondjuk tőzsdei vagy befektetési banki szektornak hívunk, sokkal hatékonyabban építi ezeket a cégeket, és viszi utána be a piacra.

Azért aktívabbak ott, mert kevésbé nyomja a nyakukat a szabályozás?

Ez az egyik tényező. Kevésbé nyomja, illetve még ráadásul ösztönzőbb is feléjük. A kontinentális Európa – most már Nagy-Britanniáról nem beszélhetünk ebben a kontextusban – az univerzális bankrendszert helyezte előtérbe mindig is, ami azt jelentette, hogy a kereskedelmi bankokon keresztül tervezte a finanszírozások megvalósítását. Mindenki szépen bankhitelből növekedjen. Ezzel az a fő probléma, hogy a bankhitelhez a bankok legtöbbször, sőt, szinte mindig, valamilyen biztosítékot, garanciákat kérnek, de ezeknek a gyorsan növekvő és agresszív növekedési stádiumban lévő cégeknek nincsenek ilyen eszközeik, nekik a jövőbe vetett hit az egyetlen eszközük.

Nem tudják odaadni a gyártelepet, mert most fogják megépíteni.

Igen, és nem is biztos, hogy ez a technológia sikeres lesz. Ehhez vannak a kockázati tőkések, akik szívesen odaadják a pénzt, vagy azok a tőzsdei befektetők, akik hisznek abban, hogy majd a jövőben magasabb áron tudnak ebből a cégből kiszállni, még akkor is, ha nem termelt még egy fillér profitot sem.

Azt mondja, hogy az Európai Unió már gondolkozik ezen a megoldáson? Ezt meg lehet szervezni fölülről? Mindig azért szokták bírálni az Európai Uniót, mert mindent fölülről akar csinálni, és nyilván akkor túlszabályoz mindent.

Ez a legnagyobb probléma, a túlszabályozás. Túl vagyunk szabályozva. Gyakorlatilag megfojtja az elmúlt években, vagy akár az elmúlt évtizedben létrejött, meg kialakult, óriás amőbaként növekvő szabályozás az európai uniós tőkepiacot. Nagyon sok dolgot akar részletesen szabályozni, nagyon sok dolgot akar túlszabályozni, és nagyon sok mindenben akar olyan központosítást létrehozni, ami működésképtelenné teszi ezeket az egyébként magukban talán sokkal hatékonyabban növekvő piacokat.

A verseny elintézné a kisiklásokat? Azzal kéne számolnunk, hogy több bukás is van benne.

Igen, ezzel szembe kéne néznünk. Ez Amerikában sokkal jobban átment már a befektetők tudatán. Nálunk, ha valaki csődbe megy, vagy valakinek valami problémái vannak, akkor azonnal meg kell szégyeníteni és ki kell írni a világból, és soha többet nem működhet. Ott, ha ez megtörténik, de mindent szabályosan csinált, akkor ez az élet része, és ezekkel a kudarcokkal, ezekkel a bukásokkal is szembe kell tudni nézni, és ugyanúgy merni kell kockáztatni, hiszen ha tíz sikeres projektre jut öt bukás, akkor mindig sokkal jobban járunk.

Elméletileg volna elég tőke ahhoz, hogy a tíz sikeres kísérletből kilencet úgy finanszírozzon meg, hogy abból lehet, hogy nem lesz semmi? Van itt, Kelet-Közép-Európában, vagy akár Magyarországon erre elegendő bátor tőke?

Elegendő nincsen, de ha az intézményrendszer szabadabban és rugalmasabban tudna működni, akkor be tudná vonzani akár Amerikából ide pénzeket. Nem arról van szó, hogy ez egy egyirányú folyamat tud csak lenni, hanem mi is be tudnánk ezeket a forrásokat vonni a gazdaság növekedésébe, ha kicsit könnyebben működhetnénk.

A magyar tőzsdei élet jelentősen különbözik az egykor velünk együtt a szocializmusból kikeveredő országok tőzsdei életétől?

Vannak hasonlóságok, vannak különbségek. A tőzsde méretét, főleg a közép-kelet-európai országban, meghatározza az ország mérete, a lakosság mérete, a GDP mérete. Minden országban létrejöttek tőzsdék, ezek közül egyébként a lengyel vált a legnagyobbá, azért azt lehet tudni, hogy háromszor akkora annak a piacnak a kapitalizációja, mint a magyaré, a forgalma egyébként nyolcszor akkora, mint a magyaré. Az osztrák piacnak érdekes módon csak kétszeres a kapitalizációja, de a forgalom négyszer nagyobb. Itt van a cseh piac, a román piac, amelyek meg kisebbek, mint a magyar. A délkelet-európai országoké igazából elhanyagolható. Mindenhol kialakult, vagy újjáalakult a tőzsde az 1990-es évek elején, közepén, de anélkül, hogy az adott országok privatizációja vagy a pénzügyi szabályozása, irányítása jelentősen ösztönözte volna, hogy tőzsdén keresztül vonjanak be a vállalatok tőkét. Ezáltal sokkal nehezebben tudtak növekedni. Ez most megváltozott, próbálják ezt már egyre jobban erőltetni, csak ez sok idő. Az is sok idő volt, amíg idáig jutottunk, és valószínűleg az is sok idő lesz, amíg ezek a változások érdemben látszani fognak.

Lehet erőltetni a tőzsdén keresztüli tőkebevonást, ha a vállalat tulajdonosa ezt önmagától nem így ismeri föl?

Erőltetni nem lehet, olyan ösztönzőket kell kialakítani, amitől szívesen mennek a vállalatvezetők tőzsdére. Mi sok vállalatvezetővel és cégtulajdonossal beszélünk, és próbáljuk elmagyarázni nekik és megértetni velük, hogy miért jó ez, és hogy lehet úgy megtartani a kontrollt egy cégben, vagy akár hogy lehet tovább örökíteni egy céget, hogy egy kisebbségi tulajdonrészt eladunk intézményi vagy lakossági befektetőknek. Sokszor még többségit is el lehet adni, hiszen ha senki nem rendelkezik egy akkora tulajdonnal, vagy az alapszabály ezt rendezi, akkor kisebbségi tulajdonnal is lehet irányítani egy céget, és gyakorlatilag készpénzhez lehet jutni, vagy friss forrásokhoz lehet jutni, amit egyébként ő nem tudna betenni, vagy bankhitelt nem tudna rá fölvenni. Meg is oszthatja ennek a cégnek a kockázatát más olyan befektetőkkel, akik szívesen osztoznak ebben a kockázatban.

Mi szokott lenni a tipikus kérdés? Például az, hogy ajaj, ha tőzsdén vagyok, gyakorlatilag minden adatom nyilvános, és ez nem biztos, hogy jó nekem?

Most már nem itt tartunk. A cégek mérlege, eredménykimutatása nem sokban különbözik a tőzsdei cégekre vonatkozó kimutatásoktól, ott kicsit hamarabb kell ezeket nyilvánosságra hozni. Szoktak félni attól, hogy az irányítást elveszítik, meg hogy beleszólnak a működésbe, belekérdeznek. Egy bölcs vállalatvezető, egy jól működő cégnél, nem fél ezektől a kérdésektől. Pont ellenkezőleg! Úgy fogja föl, hogy ezek erősítik a céget, sőt egyfajta független kontrollt adnak az ő kollégái, a menedzsmentje fölött, hiszen általában ezek a kérdések nem azért tevődnek föl, hogy lejárassák a céget, hiszen a befektetők is abban érdekeltek, hogy növekedjen a cég, inkább fölhívják a figyelmet problémákra, vagy esetleg olyan építő kritikát fogalmaznak meg, ami még akár jó is lehet.

A kelet-közép-európai országok tőzsdéi közül mi alapján szoktak választani a tulajdonosok? Van olyan magyar hátterű vállalat, amelyik nem magyar tőzsdére lépett be először. A Wizz Air, azt hiszem, nem is magyar tőzsdén kezdett.

– Ez így van. Magyar eredetű volt a cég, de utána nagyon hamar átvették angolszász befektetők a cég irányítását. A tulajdonosi szerkezete alapján jóval nagyobb többségben külföldiek kezében volt. Magyar gyökerekkel rendelkezett, és valamelyest van magyar bázisa, de az árbevételében sem volt meghatározó a kifejezetten a magyar emberek által megvásárolt repülőjegyek nagyságrendje. Általában a hazai piac mellett döntenek a befektetők. Ennek az az oka, hogy a kibocsátók ott ismerik legjobban őket a befektetők. Ott van a legnagyobb beágyazódottságuk, tehát egy Magyarországon fölépült működő céget biztos, hogy itt lesz a legkönnyebb eladni a befektetőknek. Egy Lengyelországban működőt ott lesz a legkönnyebb eladni. Most mondhatnám a Boci csokit vagy a Traubisodát vagy bármilyen terméket, ami itt működik, vagy a Pilóta kekszet, máshol ezt ezzel a névvel vagy ízvilággal nehezebb lenne eladni. ugyanez vonatkozik a tőzsdei kibocsátókra is. A Wizz Air külön történet, ott igazából megkeresték azt a piacot, nagy csata volt egyébként, én is részt vettem ebben, én is próbáltam meggyőzni Váradi urat arról, hogy a budapesti tőzsdén vezesse be a részvényeit. Ott azért hozták ezt a döntést, mert az összes versenytársuk, a Ryanair, az EasyJet, a londoni tőzsdén van jegyezve, és nekik befektetői oldalról sokkal fontosabb volt, hogy azon a piacon vannak, összehasonlíthatóan és olyan szabályrendszer szerint kezelve, amelyiken a versenytársak.

Ugyanazon a pályán akartak győzni, nyilván.

Igen. Azóta egyébként a Wizz Air, más formában, de elérhető és kereskedhető a Budapesti Értéktőzsdén, és egész szépen nő a forgalma is, de azért az is látszik, hogy egy cég hiába van bevezetve több piacra, általában egy adott piacon van a forgalom 95 százaléka.

Azon a piacon, amelyeken a legjobban ismerik.

Ahol a legjobban ismerik, általában ez a hazai piac.

A BUX minthogyha nem törődne semmivel, potyoghatnak az égből villámok, minden nap tud növekedni. Miért nem érzi meg azt a környezetet, amiben működnie kell?

Ez jó kérdés. Szerintem ennek sokan örülnek.

Nyilván a tulajdonosok elsősorban.

Nő a pénzük. A BUX-index sajnos nem a teljes magyar gazdaságot reprezentálja, hanem azokat a vállalatokat, amelyek a BUX-index értékét meghatározzák. Ez a négy fő nagy.

Blue chipek.

A blue chipek határozzák meg 80 százalékban ennek az indexnek az értékét: az OTP, a Richter, a Telekom és a Mol. Ezek a vállalatok, ahogy már korábban is beszéltünk róla, nem kimondottan csak a magyar gazdaság teljesítménye alapján működnek, és nem ez határozza meg kizárólag az ő értékeltségüket és növekedésüket. Ezért tudott valamennyire elszakadni a reálgazdasági folyamatoktól a BUX-index értéke.

A négy blue chip négy külön szektor, négy külön terület. Ezek a növekedésre ítélt területek Magyarországon?

Nem kifejezetten, például az építőiparban vagy a gépjárműiparban majd a jövőben sokkal nagyobb növekedést láthatunk, csak ezek a cégek nem a magyar tőzsdén vesznek részt, hanem a német tőzsde működésében.

A magyar tőzsdén is van Masterplast, kezdjem el nézegetni, mert ha itt elindul egyszer az építőipar, akkor ennek látszani kell a tőzsdei árfolyamban?

Így van, abszolút. A Masterplast árfolyama az építőipari csökkenést, a recessziót megsínylette, de ha ez újra vissza fog kerülni a növekedési fázisba, akkor valószínűleg az is emelkedni fog.

Hova tűntek a prémium magyar állampapírból kiáramló rettenetes nagyságú pénzek? Hogy látják?

Egy része mindenképpen ingatlanba ment, ezt az ingatlankereskedők vagy ingatlanforgalmazók megerősíthetik. Egy része fogyasztásra ment, egy része pedig visszakerült az állampapírpiacra, talán valamelyest a részvénypiacra is, de oda talán kevésbé. A BUX emelkedése mögött valahol ez a hatás is látható, hogy friss pénz szabadult föl, és a lakossági befektetők ott is szerencsét próbáltak.

Lesznek még prémium állampapírkamat- meg tőkekiáramlások. Ezek ugyanígy oszlanak majd meg?

Mindenki bízik abban, minden szektor szereplője, hogy hozzá fog majd áramlani ez a megtakarítás. Nyilván az alapkezelők is örülnének, ha ott maradna a pénzügyi szektoron belül, a befektetési szektoron belül. Egyébként az alapkezelőknek is nőtt az állományuk, oda is lett egyfajta visszaáramlás ebből. Már kevesebb van vissza ezekből a jelentős mértékű kamatfizetésekből, és azt gondolom, hogy az államadósság-kezelő elkezdett egy olyan új portfóliót fölépíteni, hogy minél többet tartson meg ebből az államadósság finanszírozásában.

Vagyis kedvező kamatokat fog kínálni az elkövetkezendő időszakban?

Igen.

Jó a tőkepiacnak, meg a részvénypiacnak, meg a magyar gazdaságnak, hogy az Államadósság Kezelő Központ vonzó állampapírkamatokat ad? Akkor ott ül bent a pénz, és nem mondjuk vállalatot építenek belőle.

Ezzel egyetértek, alapértelmezésben nem jó. Alapértelmezésben van egyfajta kiszorító hatás, hiszen adómentesen, magas kamattal, fix kamattal lehet befektetni, míg egy másik oldalon nagy kockázattal, adókkal terhelten kell befektetni. Ez egyfajta érdekkonfliktus a két szektor között. A magas kamatok semmiképpen sem jók, sem a magyar államnak, sem a vállalatoknak, hiszen a finanszírozási lehetőségek azért szűkebbek. A lakosoknak sem jó, hiszen az ő hitelfelvételüket is korlátozzák a magas kamatok, az államnak sem jó, hiszen magas kamatokat kell fizetni. Ha a lakosságnak ez az inflációban csapódik le, akkor valójában ő sem jár ezzel jól. Nagyon fontos, hogy azon túl, hogy ez érdekkonfliktus, fenn fog maradni, de nem ez a legnagyobb probléma a növekedés szempontjából, hanem inkább a magas kamatszint. Ez a legnagyobb kihívás, remélhetően csak az idei évben, de valószínűleg még a jövő évben is kulcsprobléma lesz.

Kinek van akkora kalapácsa, hogy a magas kamatszintet lejjebb tudja verni? S kinek a dolga volna?

Ez egy közös feladat, mind költségvetési, mind monetáris oldalról kell lépést tenni ahhoz, hogy a kamatszint csökkenni tudjon. Nyilván van ebben a kamatszintben egyfajta kockázati felár is, aminek nem kéne feltétlenül benne lenni, ha nézzük a régiós kamatokat. Talán azt mondanám, hogy költségvetési, monetáris meg politikai feladat is van ebben.

Kinek mennyi feladata van ebben? Ezt hogy látja? Van valami elképzelésük arról, hogy mi az ideális kamatszint, amire azt mondjuk, hogy na, ez való nekünk, magyaroknak?

Erre csak a saját véleményemet tudom mondani. A Magyar Nemzeti Banknak inflációban 3 százalék a célja. Én úgy érzem, hogy 5 százalék alatt kéne lenni a kamatoknak ahhoz, hogy be tudjanak indulni azok a gazdasági folyamatok, amelyekre várunk, amelyek érdemben hozzá tudnak járulni a gazdasági növekedéshez.

Mikorra teszik ennek az elérkezését? Van-e valami olyan céldátum az Equilornál, amikor azt mondják, hogy na, azt látjuk, és ha az megvan, akkor el fogunk indulni?

Ez jövő évre tehető már csak.

2026 eleje, közepe, vége?

Remélhetőleg az eleje, mert az első negyedévben már közel leszünk ehhez.

Tőzsdén ugyanilyen évre számítanak ebben az évben, mint amilyen az elmúlt években volt? Meglehetősen hektikusan mozgott.

Igen, az év elején főleg hektikusan mozogtunk. Eddig minden év végén azt mondtuk, hogy ez egy nagyon jó év volt, sokkal óvatosabbak leszünk, aztán mégis egy még jobb évet tudtunk zárni. Mi optimisták vagyunk, az a fajta alulértékeltség, amiről korábban beszéltem, az, ha bármilyen szempontból is csökken a kockázat, picit csökken a kamatszint, az erősíteni fogja ezeket a részvényeket, s az mindenképpen az index növekedésében vagy értéknövekedésében, illetve az árfolyamok növekedésében fog megjelenni. Abban is bízunk, hogy azok a kisebb papírok is, amelyek esetleg még nem tudtak teljes mértékben fölzárkózni a nagyobb papírokhoz, majd odaérnek.

Az OTP-ben látnak valami változást azóta, hogy május elsejétől Csányi Péter a vezérigazgató, de Csányi Sándor maradt az elnök? Csányi Sándor azt mondta, hogy két dolog aggasztaná, ha erre a hírre nagyon le- vagy nagyon fölmenne az árfolyam.

Nem, egyáltalán nem látunk változást. Az OTP-t minden tőkepiaci szereplő, befektető, elemző, újságíró kiemelt figyelemmel szemléli. Ez egy nagyon jól előkészített váltás volt, hosszú-hosszú évek munkája előzte meg, jól volt kommunikálva, és az OTP-nek nagyon erős menedzsmentje van, nagyon stabil szervezete van, nagyon komoly szakmai háttere van. Egy ilyen változás csak erősíteni tud.

Már látszana, ha ezt a piac másképp gondolná?

A tőzsde nagyon gyorsan tud reagálni, mind a jó, mind a rossz hírekre, úgyhogy látszódna.

Milyen a magyar lakosság tőzsdei hozzáállása? Minden háziasszonynak van már valamilyen részvénye, mint Amerikában?

Egyáltalán nem. Magyarországon még az Európai Unió átlagánál is jóval alacsonyabb a közvetlen részvénybefektetések aránya. Közvetett módon persze befektetési alapokon, nyugdíjpénztárakon keresztül azért van részvénye a lakosságnak, de ebben még óriási lehetőségek vannak. Ez azért is fontos, mert nyilván, amikor látjuk például a BUX-index növekedését, akkor ebből valójában a külföldi intézményi befektetők keresnek, hiszen 60 százalékot képviselnek a Budapesti Értéktőzsdén. Ha ez a 60 százalék csak 50 lenne vagy 40, és a többi az lakossági befektetőknél lenne, direkt módon, akkor ennyivel gazdagodott volna az elmúlt években a magyar lakosság.

Mi hiányzik hozzá? Az iskolai tudás, hogy megtanítsák nekünk, hogy egyébként a tőzsdézés az nem valami gonosz kapitalista dolog?

Az iskolai tudás, az edukáció. Valamilyen szinten vannak egyébként erre már talán kurzusok, meg tananyagok is középiskolai, egyetemi szinten, de a piaci szereplők részéről is nagyon fontos az a fajta folyamatos edukáció, ami megfelelő módon mutatja be ezeknek az eszközöknek az előnyeit, a hátrányait. Mi, mint Equilor, erről könyvet is adtunk ki, pont azért, hogy a lehető legszélesebb körbe eljuttassuk ezt a tudást. Pláne azért, mert az illúziókat is szeretnénk elosztani. Tehát nem minden részvény ugyanolyan, nem szabad mindenbe befektetni, mert az embert csalódások érik, sajnos érték a tisztességtelen kibocsátók részéről az elmúlt évtizedekben csalódások is a hazai befektetőket, s akkor elmegy egy életre a kedvük.

Milyen akadályt kell egy átlagembernek megugrania ahhoz, hogy ő is tőzsdei befektető legyen? Az első ilyen kifogás az szokott lenni, hogy nincs is nekem annyi megtakarításom, amivel érdemes volna tőzsdézni. Van elméleti legkisebb megtakarítás vagy pénz, amivel már lehet részvényt venni?

André Kosztolányi mondta azt, hogy akinek sok pénze van, az tőzsdézhet vagy kockáztathat, akinek meg kevés pénze van, annak meg muszáj kockáztatnia. Szóval azt gondolom, hogy viszonylag kevés pénzzel is el lehet kezdeni. Nagyon kedvező értékpapírszámlák érhetőek el, online módon is lehet ezt kezelni. Nyilván az nem mindegy, hogy az ember megfelelő felkészültséggel és megfelelő támogatással végzi ezt, tehát attól mindenkit óva intenék, hogy hasraütésszerűen válogasson a részvényekből. Talán az jobb, ha először egy részvénybefektetési alapot vásárol, az ugyanúgy közvetlen részvénybefektetés lesz, csak intézményesített formában, egy alapkezelőn keresztül veszi ezeket meg. Utána kezdje el nézni, kezdje el megtanulni ezeket a cégeket, és próbálja meg először fejben lejátszani, hogy mi lett volna, ha veszek ebből vagy abból a papírból, aztán alakítson ki egy diverzifikált portfóliót. Nyilván ehhez azért egy körülbelül 5 millió forintos szabad megtakarítással már rendelkezni kell, és akkor fogja igazából érezni azt, hogy az egyes portfólióelemek teljesítménye hogyan viszonyul hosszabb távú teljesítményben.

Kell nekem értenem azt a vállalatot, amibe bevásárlom magam, vagy arra van a befektetési alapkezelőben egy profi, hogy ő értse helyettem, és az én egyszerű, laikus kérdéseimre tudjon válaszolni?

Az alapkezelés nyilván egy külön tudomány, ott az ember sokkal passzívabb szerepet játszik a befektetésekben. Én első lépésben mindenkinek azt javaslom, hogy ha úgy hiszi, hogy ő még részt szeretne venni a részvénypiac emelkedésében, akkor egy hazai részvényalapot vásároljon meg, ez mindegyik banknál, alapkezelőnél elérhető. Ha azt mondja, hogy én inkább magam szeretném ezeket a döntéseket meghozni, akkor viszont kezdjen el picit edukálódni, olvasson ezek után. Nem gondolom, hogy mindenkinek részvényelemzőnek vagy vállalatelemzőnek kell lennie, sokszor a józan paraszti ész, meg azok az érzések, amelyek az embert a hétköznapi életben eluralják, jó befektetési döntéseket tudnak sugallni, lehet hinni szektorokban, hinni vállalatokban, lehet bízni vállalatokban, de nyilván ezt nem árt lecsekkolni. Attól még lehet nagyon jó vállalat a Tesla, hogy jó kocsikat gyárt, és én szerethetek ilyen kocsikat vezetni, de hogyha azt látom, hogy az összes autógyártó összeadott értékénél többet ér a vállalat, akkor azért el kell gondolkodni azon, hogy azt a részvényt én akarom-e megvásárolni. Szóval kell egyfajta intuíció, kell egyfajta személyes vonzalom a befektetés iránt, de kell racionális ellenőrzés is.

Hogy lehet racionális ellenőrzéssel felfedezni a Tesla esetében Elon Musk napi vibrálását? Azt nem tudom megmondani, hogy mit fog csinálni másnap reggel. És nem tudom megmondani, hogy a másnap reggeli tevékenysége után mit fog csinálni a Tesla-részvény.

Ennek nem kéne feltétlenül így lennie, talán a lehető legrosszabb példa volt, amit hoztam, mert pont egy olyan vállalatról beszélünk, ahol az alapító vezetőnek a személyisége jelentős hatással van a vállalat működésére. Ennek nem kéne így lennie, hiszen egy autógyártóról beszélünk, ami egy technológiai vállalat, ami kocsikat gyárt, szerel össze és értékesít, az ő személyes szerepvállalásainak és melléküzleteinek nem kéne hatással lenniük a cégkör vagy az alap működésére, itt speciel van. Más kérdés, hogy nyilván nem is jött volna létre ez a cég, ha az ő személyisége nem ilyen, nem így építi föl. Ilyen szempontból persze lehet az ő személyébe is belefektetni, de azért azt tudjuk, hogy egy vállalat, ahol több tízezer ember dolgozik, és diverzifikált tevékenységet folytat, egész más dinamikát mutat, mint egy adott ember, aki lehet, hogy két hét múlva nem is lesz abban a pozícióban.

Nézzem meg, hogy a vállalatra szükség van-e ezen a piacon? Ha szükség van, az már jó jel. Nézzem azt is meg, hogy mennyire versenyképes? Ha nagyon, mert olcsóbban gyárt, az is egy jó jel, akkor két jó jelem van arra, hogy érdemes bemenni a részvényébe?

Igen, Warren Buffett, az egyik leghíresebb befektető mondta azt, hogy ő, bár ez már változott, de korábban csak olyan vállalatokba szeretett befektetni, amit le tud rajzolni, hogy az micsoda.

Érti.

Érti, hogy ez hamburgert csinál, az autókat. Hagyományos, értékalapú befektető volt mindig, és azt gondolom, ha valaki elkezdi a befektetést a tőzsdén, akkor ilyen módon érdemes befektetni, és nem rögtön a legnagyobb potenciális növekedéssel rendelkező, talán érthetetlen technológiát is alkalmazó cégekbe kell befektetni, hanem azokba a hagyományos ipari, kereskedelmi vállalatokba, amiket könnyen meg lehet érteni.