Olyan influenzajárvány van most, hogy az ország kórházainak többségében látogatási tilalmat rendeltek el, ezen a télen hozzászoktunk ahhoz, hogy nagyon sokfajta úgynevezett felső légúti megbetegedés terjed. Ez remek alkalom arra, hogy megbeszéljük, melyek is az úgynevezett felső légutak, ha már felső légúti megbetegedésekről van szó. Hogy festenek a felső légutak?
Az orrunk hegyétől a gégénk aljáig tart a felső légúti rendszer, ami azt jelenti, hogy az orrunk hegyénél a két lyukon keresztül beszívjuk a levegőt, ez áthalad, egészen az orrunk hátsó részéig, az orrgaratig. Itt 90 fokban elindul lefelé, ez nagyon fontos terület, a rendszer szűrési funkcióját nagymértékben elősegítik a nyirokelemek, például itt helyezkedik el az orrmandula gyermekekben, 18 éves kor előtt, a felnőttekben is megmarad, ez egy nagyon fontos szűrőfunkció, amit ez a rendszer végez. S ahogy itt nekiütközik és 90 fokban lefordul, már egy komoly előszűrés történik, és megy tovább a nyálkahártyával borított rendszerben a garat és a táplálék és a légút közös szakaszán, ez a szájgarat területe.
Itt tudunk megfulladni, ha valamit rosszul nyelünk.
Így van, itt lehet félrenyelni, ha az ember beszél és közben eszik, vagy akár ha nagyon nagy lelkesedéssel beszél, akkor a nyálát is hirtelen a légutakba nyelheti, ami reflexszerűen nagy köhögéssel, fulladásérzéssel és egy csomó kellemetlenséggel jár. Itt egy nagyon érdekes, reflexek által szabályozott terület van, innen halad tovább a levegő a gége felé, ami egy porcos tartással rendelkező terület, kívül a pajzsporc. Egyébként van egy olyan terület, amit úgy hívnak, hogy gégefedő. A gégefedőről azt kell tudni, hogy nem valódi, nem úgy működik, mint egy fedő a lábason, hanem innen indulnak el reflexek. Ha például a gégefedőt onkológiai okok miatt eltávolítjuk, akkor is megmarad a nyelési reflex is, meg a beszéd is, nem keveredik össze ez a két út, nagyon érdekesen meg tudjuk védeni enélkül is a légutainkat, amikbe pedig kritikusan fontos, hogy táplálék ne jusson, csak levegő, ki-be.
Mert különben a tüdőnkbe jutna és annak nincs ott helye.
Pontosan. Nagyon fontos, hogy ezt nyálkahártya borítja belülről, ami egy vékony nyákfilmmel van fedve, és csillószőrök hajtják ezt a nyákot, aminek a lényege, hogy a föntről lefele történő haladás a gyomorba juttatja a nyákot, ami összegyűjti közben a baktériumokat, vírusokat, allergéneket, port és mindenféle szennyezőt, amitől megpróbáljuk megvédeni a tüdőnket.
Merthogy a gyomorban gyomorsav van, elvileg az véget vet minden olyan fertőzésnek, aminek oda sikerült eljutnia.
Pontosan, ennek a nagyszabású tisztító akciónak a végpontja a gyomor, ami hatékonyan meg tudja oldani ezt a feladatot. A probléma akkor keletkezik, ha valami nem így működik, a vírusfertőzések, akár a kehelysejtek, amik a nyákot termelik, vagy a csillószőrös sejtek működését is károsítani tudják.
Hol mennek be a vírusok? Beszívjuk az orrunkon és a levegőből, rácsapjuk a saját nyálkahártyánkra, az orrunkban valahol?
Ahogy beszéltünk róla az előbb, itt több minden kereszteződik, tehát a levegő útja is, az orrunkon keresztül, hogyha beszívjuk a levegőt, akkor ott vannak olyan területek, ahol nagyon hatékonyan meg tudnak telepedni a vírusok. Az ő ideális működési paramétereik ebben a rendszerben adottak, végig, az orrban és az orrgaratban is meg tudnak telepedni.
Ez nagyban függ a hőmérséklettől, a páratartalomtól?
Így van.
Attól is, hogy mennyi ideig tud ott maradni?
Így igaz, ezek mind szükségesek ahhoz, hogy el tudják indítani a fertőzéses folyamatot. A vírusok önmagukban nem életképesek, ezért olyan sejteket kell találniuk, és olyan környezeti feltételeket, amelyek között az extrém sebességű szaporodást, amelyet rákényszerítenek a saját sejtjeinkre, el tudják végezni, újra és újra generálják magukat. Elképesztő mennyiségű vírus szaporodik el a rendszerben. Nagyon fontos tudni, a koronavírus kapcsán ez előtérbe került, sokat hallhattunk róla, hogy a legbiztosabb mintavétel az az orrgaratból történő mintavétel.
Emlékszem olyan mintavételre, amikor úgy éreztem, hogy át fogja döfni az agyamat az eszköz.
Igen, ez egy nagyon hátul elhelyezkedő terület. Pont ott, ahol 90 fokban elindul lefelé, hogyha belegondolunk, az orrcsúcsunk kilóg a fejünkből, és ehhez képest az a lefele menő rész a nyakunk közepén van, tehát elég jelentős utat megtesz. Ha bedugtam a mintavevő pálcikát, akkor ide kellett hátra eljutnom, merthogy az a tapasztalat, hogy a gyermekkorban itt helyezkedik el az orrmandula szövet, ami egyéves korig rendkívül fontos szerepet tölt be, hiszen a szervezetünkbe jutó idegen anyagokat itt ismeri meg a szervezetünk. A külvilágból az orrunkon keresztül bejutó anyagokat, illetve a száj felől is el tudnak ide jutni. Ez a másik rész, például az ember arcán egy másik ember tüsszentése nyálcseppeket hagy, vagy mikroszkopikusan látható maradványok maradnak ott, és mi hozzányúlunk, esetleg a szánkhoz érünk, akkor bejutva a szájüregbe kitűnően tud terjedni a vírus, onnan kezdve meleg van, nedves környezet, ezek jó feltételek a vírusok számára, és el tudnak indulni hátrafelé. A szájüregi mozgásokkal, rágással, egyébbel a hátsó garatfalra is kitapadnak, és felfele is tudnak haladni, és itt az orrgarat és a garat környékén, meg a mandulák és a nyelvgyök környékén kitűnő területek vannak. Egyébként eredetileg ez egy nagyon fontos szűrőrendszernek, az úgynevezett Waldeyer-féle lymphatikus torokgyűrűnek, aminek a manduláink fontos, talán legfontosabb tagjai, de az orrmandula is ide tartozik, a nyelvgyöki mandulák és a garatfalban, meg a szájüregben lévő nyiroktüszők is ezt a feladatot töltik be, tehát szűrnek. Ugyanakkor a vírusfertőzés annyira hamar tud történni, hogy itt ez a szűrési funkció még nem tud kiteljesedni. Természetesen egy idő múlva viszik a hírt, hogy valami baj van, és aztán a szervezet különböző védekező képességekkel próbál ez ellen küzdeni, az immunrendszerünk az összes fegyverét beveti.
Lehet azzal spekulálni, hogy ha volt megelőző oltásunk, akkor ez a reakció egy kicsit gyorsabb lesz?
Természetesen. Gyorsabb és hatékonyabb.
Van mit elővennie a szervezetnek?
Így van. Ezt szolgálják a védőoltások, illetve a Covid alatt már többen előre jelezték, magam is írtam olyan közleményt, amiben azt próbáltam jelezni, hogy szerintem ezután rosszabb lesz a helyzet. Akkor lényegesen szorosabban tartottuk a távolságot, a maszkviselést, a kézmosást, tehát bizonyos higiénés szabályokat jobban betartottunk.
Be voltunk tojva.
Ez sokszor segít, és abban bíztam, hogy tanulunk ebből. Ezzel együtt úgy néz ki, hogy a szervezetünk újra esendőbbé vált, és ennek a levét ihatjuk most. Ezért van az, hogy mindenképpen nagyszámúnak mondható beteg van most, ez egy olyan járvány, ami sok embert elér, és ennek részben az az oka, hogy nem tartjuk be annyira a szabályokat, részben pedig védtelenebbek vagyunk, hiszen azok a szokványos kisebb fertőzések most nem értek annyira utol bennünket.
Azért kellett a Covid idején arról a mély és időnként fájdalmas pontról mintát venni, mert a Covid ott fertőzött a legvirulensebben? Ott volt a legtöbb minta benne?
Nem ott fertőzött, hanem ott szeret elhelyezkedni. Nagyon érdekes, ahogy említettem, ez egy ilyen bemutató terület, egy áldozati kő, ahol felmutatja a szervezet, vagy legalábbis a fontos védekező rendszereink számára, hogy na, ő idegen, ő nincs itt jó helyen. Vagy ő jó, ő mehet. Olyan sejtek vannak itt, olyan limfociták, amik egyébként a szervezetben nagyon sokfelé máshol is előfordulnak, és az a feladatuk, hogy megmutassák, elfogadják, eltiltsák a szervezetünket, mindenesetre itt kitűnő megkapaszkodási lehetőséget talált a koronavírus. De egyéb vírusok is, ez egy régóta ismert tény, 30-40 éve erről a területről veszünk mintát, ha igazán vírusokat akarunk kimutatni. A másik lehetőség a vérből kimutatni, aminek vannak előnyei, de nagyon sokszor a vérben csak az ellenanyagokat keressük.
Ez egy közvetett jel?
Így van. És ha megtaláljuk direkten a vírus RNS-nek, vagy valamilyen anyagának a maradványait, ezek elég biztos módszerekkel kimutathatók, akkor nagyon pontos diagnózisokhoz tudunk jutni. Ráadásul, ha a vírusokat innen tudjuk izolálni, a struktúrájukat tudjuk ezeken aztán részletesen elemezni, illetve ez soha nem a klinikai orvosok feladata, hanem a kutatóké elsősorban, de nélkülözhetetlenül fontos szerepük van például a vakcinagyártásban.
Mi van, ha nem egy vírus fertőz, hanem több? Több tucatnyi is képes ugyanazt az orrnyálkahártyát a garatban megfertőzni?
Egyszerre tud több minden fertőzni, és sajnos nincs garancia arra, hogy az embernek egyetlen betegsége legyen. Szerencsére itt is óriási küzdelem zajlik a vírusok között, hogy megnyerjék maguknak a szervezetet, a többieket pedig el tudják pusztítani, annak érdekében, hogy hatékonyabban használják a gazdaszervezet anyagait a saját reprodukálásukhoz. Azok a vírusok fognak nyerni, amelyek képesek arra, hogy legyőzzék a másikat is és jobban szaporodjanak, feltéve, hogy a mi szervezetünk aztán nem küzdi le őket.
Visszatérnék egy kicsit még az anatómiára. Amikor folyik az orrom, akkor az honnan folyik? Hol keletkezik az az időnként tengernyi mennyiségű váladék?
A működésből, a feladatokból fakad, hogy az orrnyálkahártya egy elképesztően hatékonyan működő klímaberendezés, légcserélő, hőcserélő. A hétköznapokban autót vezető emberek, ha baleset volt, akkor már azért is megismerhették, mindig óriási összeg szerepelt az autóhűtő tétel mellett, az egy drága dolog. Amikor megmutatják, fura az egész, mert kis lamellákból áll, nagyon sok kis lamella, egy viszonylag kis térfogatban óriási felületet tud képezni. Az a feladata ennek a rendszernek, hogy lehűtse és hatékonyan, megfelelő üzemi hőmérsékleten tartsa az egész rendszert.
Viszonylag kis mennyiségű folyadék nagy felületen áramolva, nagy felületen képes hidegebb közeggel érintkezni, és akkor hűti a rendszert.
S miért is kell, hogy hűtse? Mert a tüdőnk, tehát az alsó légutak számára a megfelelő gázcsere kialakításához, tehát amikor az oxigén bejut, aztán a szén-dioxid kijut, optimális hőmérsékletre, páratartalomra van szükség, hogy ez a leghatékonyabban végbe tudjon menni.
Miért folyik az orr? A hűtő akkor folyik, ha a kavics felverődött és kilyukasztotta, de az orromra nem verődött föl a kavics, elvileg nem lyukasztotta ki semmi.
Ez így van, viszont mikor folyik? Egyrészt környezeti hatások esetén, tehát hőmérséklet-változáskor. Nem egyforma az a váladék, ami ilyenkor kijön. Tehát a vírusoknál általában az jellemző, hogy nagy mennyiségű, profúz a váladékozás. Van egy ugyanilyen állapot, ami nem fertőzéses eredetű, ez például az allergiás eredetű vizes orrfolyás. Nagyon nagymértékben hasonlít. Az allergia esetén egy allergén indít el bizonyos folyamatokat, és a végső közös út az nagyon sokszor ugyanaz, tehát a szervezet védekező rendszere bizonyos anyagokat szabadít föl, a vírus esetén azért, hogy elpusztítsa a vírusokat.
Megpróbálja elönteni, kimosni?
Folyamatosan az az inger érkezik, az a parancs, hogy ezt el kell távolítani. Ugyanezt szolgálja egy másik nagyon érdekes jelenség, a tüsszentés. Ilyenkor sokat tüsszög az ember, mint ahogy allergiában is, mindegyik azt szolgálja, hogy több száz kilométer per órás sebességgel áramlik ki a levegő, minden azt szolgálja, hogy bentről kivigye a nem oda való dolgokat.
Kis analógiával élve ugyanolyan, mint a hányás és a szapora.
Egészen pontosan, a szervezet úgy tud védekezni, hogy ami nem oda való, azt eltávolítja onnan.
Ha már orrfolyásnál vagyunk, akkor kell lennie orvosilag helyes orrfújási technikának. Hagyjam csörgedezni, mint a hargitai havasokban olvadáskor a patakot, vagy segítsek neki úgy, hogy gúvadjon a szemem, annak előbb-utóbb az a vége, hogy a fülem is megfájdul tőle? Melyik a normális, melyik a jó?
Nagyon nagyrészt függ a váladék a kiváltó okoktól, egy allergiás esetben is fontos, hogy eltávolítsuk onnan, de nem kell annyira megfújni. Egy bakteriális melléküreggyulladásnál, amikor az összes melléküregünk, tehát az iköböl, a homloküreg, a rostasejtek és az arcüregek is tele vannak gennyes váladékkal, ugye az elpusztult baktériumok és az elpusztult fehérvérsejtek együtt alkotják a gennyet, akkor azt rendesen ki kell fújni.
Minden szülő ismeri, ennek más a színe.
A színe, a szaga, a konzisztenciája más jellegű, ez jelezheti például azt egy vírusfertőzés után, amikor megváltozik egy kicsit, hogy bakteriális felülfertőződés alakult ki. Ez is lehet a magyarázata annak, hogy így megváltozik, és másképp fújjuk a teljesen sima vizes, könnyen kijövőt. Ilyen esetben gyakran, nem túl erősen, de azért határozottan ürítsünk, az sokat segít azon, hogy csökkentsük a vírusok mennyiségét. Jó, ha emellé használunk még különböző segítő anyagokat, például steril tengervizes spray-t, például orrkenőcsöket, orrolajat, ami a nyálkahártya kiszáradásától, illetve a kifáradásától tud megvédeni bennünket, és másodlagosan a sebesedésétől, mert van egy fázis, amikor mind kívül, mind belül elkezd sebesedni az orrunk.
Már nem akar az ember orrot fújni, mert fáj.
Orrfújásra szükségünk van, az ember egy orrlégző lény. Úgy születtünk, és az a jó, ha úgy élünk, hogy az orrunkon keresztül vesszük a levegőt, ez a leghatékonyabb. Az összes többi alternatíva, néha az embernek még a fülén is levegőt kell vennie.
Nem csak a vízipólósok tudják?
Nyilván ők a legjobban, de néha mindenhol próbálunk levegőt venni és alig jön, akár egy nagyobb sporterőfeszítés közepette, de a lényeg, ha egy mód van rá, az orrunkon keresztül vegyünk levegőt. Nagyon érdekes igazolása ennek, hogy amikor a csecsemő megszületik, akkor ha nem tud rendesen levegőt venni az orrán, akkor gyakorlatilag életképtelen, mert nem tud szopni. A szopáshoz viszont levegőre is szükség van, meg megfelelő izomműködésre, annak a gyermeknek, aki szopni is tud, nem kell lejönnie az édesanyja melléről, az a gyermek életképes. Természetesen tudunk segíteni sokféleképpen, de fel kell derítenünk, ha valamiért a gyermek nem tud ott maradni, mert az azt jelezheti, hogy nem tud rendesen levegőt venni az orrán.
Azt mondja, hogy orrfújásra szükség van, de orrszívásra rendelkezésre állnak olyan eszközök, mint az orrszívó porszívó. Most már ezeknek is széles tárháza van. Hallottam olyan véleményt, hogy azóta nincs tömeges középfülgyulladás, amióta az emberek megtanulták használni az orrszívó porszívót.
Azt gondoljuk, fül-orr-gégészek, és számos vizsgálat azt igazolja, hogy ez egy jó dolog. Egyébként ez egy unikális magyar történet, Magyarországról indult el. Bár lehet, hogy tudnánk találni olyan kollégát, aki akár tiltja is, ezzel együtt számos vizsgálat igazolta, hogy ez egy jó dolog. Az ellenben nem jó, ha ott pang a váladék, s azt a jelenséget, amit említett, hogy a nagyon erőltetett orrfújás fülpanaszokat okoz, azt meg tudjuk előzni ezzel. Ráadásul az orrfújás kapcsán egy jelentősebb pozitív nyomást is létesítünk, aminek lehet az a kellemetlen következménye, hogy a fülkürtön keresztül, ami egyébként itt helyezkedik el, tehát az orrunk mögött, az orrmandula előtt, váladék jut a középfülbe, és így gennyes középfülgyulladást tudunk előidézni.
Aminek az a vége, úgy mondták régen, hogy felszúrják az ember fülét.
Ilyet ma már nem nagyon csinálunk. Nekem, amikor kisfiú voltam, akkor az egyik fülemet kilenc, a másikat tíz alkalommal szúrták, édesanyám ölében ülve, altatás nélkül, csak úgy egy kis érzéstelenítés után.
Szerintem én győztem, én havonta jártam.
Nem ezért lettem fül-orr-gégész, hogy megbosszuljam, de ma már erre nem kényszerülünk. Ennek több oka van, többek között az orrszívó is lehet ennek a magyarázata, de sokkal inkább a megfelelő antibiotikumok, illetve a másfajta megközelítése ezeknek a betegségeknek. Előfordulhat viszont, a fülkürt működési zavaraiként, egy gyermeknél általában három-négy éves kortól egészen a 6-7 éves korig. A nagy orrmandula miatt a fülkürt, ez az egy milliméter átmérőjű kis csatorna, ami a középfülből az orrgaratba vezet, elzáródik. Az orrmandula nem engedi odajutni megfelelő nyomással a levegőt, és ennek az lesz a következménye, hogy a középfülben lévő nyálkahártya – érdekes módon a középfül is az orrmelléküregekhez hasonlóan az orr melléküregrendszeréhez kapcsolható, ezt is nyálkahártya borítja belülről a dobüregben, a dobhártya mögött – fel tudja szívni az ott lévő levegőt. Emiatt vákuum keletkezik, ha hónapokon keresztül taknyos a gyerek, meg horkol, meg nem kap jól levegőt. Ekkor a fülkürtműködés károsodása miatt – a felszúrásnak régen ez is lehetett az alapja, hogy ezt a mechanizmust nem tudtuk elég hatékonyan javítani – akkora vákuum ki tud alakulni a középfülben, hogy a környezetből savót szív ki, és egy úgynevezett idült savós középfülgyulladás alakul ki a gyereknél, ami nem azonos a heveny gyulladással. A heveny gyulladás fáj, a heveny gennyes középgyulladásnál egyre jobban feszül a dobhártya, egyre jobban fáj, a gyerek belázasodik, nagyon rossz az általános állapota, aluszékonnyá válhat, súlyos szövődményei lehetnek. Ilyenkor vagy felszúrjuk, azokban a ritka esetekben, amikor nem tudjuk időben elkapni, akkor ez történik, vagy ritkán kireped a dobhártya. És akkor fülfolyása lesz a gyereknek. Ha utána jól meggyógyul, nyomtalanul elmúlik, de régen pont az volt az érv, hogy nem voltak megfelelő, korlátlanul elérhető antibiotikumok, vagy amik voltak, azoknak komolyabb mellékhatásaik is voltak, és ezért nem tudtuk megállítani a folyamatot. Ezért, hogy ne legyen szövődmény, inkább felszúrtuk.
Mert akkor tudják, hogy milyen állapotban van.
Így van, és nem megy el befelé a koponya olyan területei felé. Nagyon-nagyon vékony határok vannak az agykoponya felé, és a gennyes gyulladások át tudtak terjedni antibiotikus kezelés hiányában, sőt, még ma is elő-előfordulnak súlyos kórházi ápolást igénylő esetek, de inkább felnőttkorban, különböző egyéb okok miatt. Lényegesen nagyobb százalékban bakteriális fertőzések következményeiként. Visszatérve a gyermekek idült savós középfülgyulladására, az nem fáj, csak annyit vesz észre a szülő, hogy a gyerek mondjuk nézte a tévét, hallgatta a mesét, bement a szülő és mivel nagyon ordított a tévé, lehalkította. De utána kimegy a szülő a konyhába, s három perc múlva mehet vissza, mert megint ordít a tévé.
Valamiért fölhangosította a gyerek.
Merthogy nem hallotta jól. Vagy mindig visszakérdez. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, hogy ilyenkor a gyerek hallása olyanra csökken le, mintha mi a mutatóujjunkkal a hallójáratunkba nyúlva befognánk a fülünket. Csak a csontvezetés működik, a koponyacsont rezgése az, ami másmilyen. Lényegesen gyengébb, körülbelül 30 decibellel gyengébb ilyenkor az ember hallása. Ez sokáig így maradhat szinte nyomtalanul, mert a gyereknek nem fáj.
A gyerekek mindenhez tudnak alkalmazkodni.
Pontosan, viszont ez oda vezethet, hogy azt vesszük észre, hogy ahogy tanulja a beszédet, hangzókat téveszt.
Merthogy nem hallotta jól?
Merthogy nem jól hallja soha jól, csak ezen a furcsa szűrőn keresztül, és ez megnehezíti a beszédtanulást is, illetve ő azt tanulja, amit hall.
Jól tanulja, csak azt, amit hall. Visszatérnék még egy kérdés erejéig a fülfájásra. Annak idején én meleg sót kaptam a fülemre, de soha nem magyarázta el senki, hogy hogyan működik a meleg só egy gyulladt fülön.
Ez is egy nagyon érdekes kérdés. Ma több okból sem javasoljuk a meleg sót. Rendkívül sok az égési sérülés. Nagyon érdekes, hogy megég a fül, aminek nagyon vékony bőre van, ott egy porc felülete. Ezzel szemben javasoljuk azokat a melegítő sapkákat, amik például a test hőmérsékletét, az egyébként adott esetben eleve melegebb test hőmérsékletét használják arra, hogy melegebb környezetet teremtsenek.
Miért kell melegebb környezet, amikor gyulladás van?
Van ezzel probléma, egy eleve meleg szervezetet például kívülről ne melegítsünk még, de ha tudunk olyat tenni oda, ami megőrzi azt a kicsit magasabb hőt, az lehet jó. A lázzal kapcsolatos hozzáállásunk nagyon érdekesen alakult az elmúlt évtizedekben. Sokáig azt gondoltuk, hogy azt mindenképpen csillapítani kell. Ezzel szemben ma olyan időket élünk, hogy a csillapítás nem mindenáron szükséges, mert tudjuk, hogy a vírusok szaporodása egy bizonyos hőmérsékleten, például 38-39 fokon már nem optimális. Azt a mi szervezetünk még bírja, de a kórokozóknak, amik ott át akarják venni a hatalmat, vagy át akarják programozni a rendszert, ez már nem olyan kellemes. Ez az egyik ok, amiért például nem csillapítunk mindenáron lázat.
Minél tovább tartsuk a nekik kellemetlen, de nekünk még elviselhető hőmérsékletet?
Ez az egyik megközelítés, ami fontos. Természetesen, bizonyos típusú betegségek esetén, például ha valaki görcsrohamokra hajlamos, az emelkedő hőmérséklet epilepsziás jellegű görcsöket vagy akár lázgörcsöket tud okozni, azoknak a kialakulását tudja elősegíteni, ezt mindenképpen érdemes elkerülni. Annál, akinél tudják, hogy ilyen probléma van, mindenképpen érdemes elkezdeni a lázcsillapítást. Egy egészséges, teljesen tiszta múltú gyermeknél, felnőttnél, akinél semmi ilyesmi nem történt korábban, nyugodtan hagyhatjuk bizonyos keretek között a lázat.
Egész addig, amíg furcsán nem kezd viselkedni.
Az extrémitásokat itt is kerülni kell. A 40 fokos, sőt afölötti láz, vagy bizonyos dinamikák, a gyerek rossz általános állapota esetén. De ha egy gyerek kitűnően eljátszogat 39 fokos láz mellett a szőnyegen, mintha semmi baja nem lenne, ott nem kell megijednünk. Ha viszont a gyereknek az állapota elesetté válik, folyamatosan aluszékony, az mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy orvosi segítséget kell kérni, ha másként nem, akkor telefonon, és elmondani a tüneteteket. A jól vezetett kérdéssor tud segíteni abban, hogy azonnali további segítségre van-e szükség, vagy egyelőre a lázcsillapítással a probléma megoldható.
Visszatérnék a fültől még az orra egy kérdés erejéig. Az egyik extremitás, amikor úgy ömlik, mint árvíz idején a Duna. A másik, amikor pedig bedugul, és nem kapok sehogyan sem rajta levegőt, és a számon keresztül már alig bírok venni, mert úgy kiszáradt. Akkor mi zárja el az orrjáratomat?
A nyálkahártya két dolgot tud csinálni, megduzzadni, illetve elképesztő mennyiségű váladékot termelni. Attól függ, hogy melyik fázisba kerül. A duzzadt fázis, amikor nincs mit kifújni, az egész fölfújódott, de nem tud eljutni abba az állapotba, hogy leeresszen és közben kieressze az ott fölgyűlt és már el nem vitt folyadékot. A gyulladás, ami ilyenkor kialakul, az többek között a hőmérséklet emelkedésével, duzzadással, fájdalommal is együtt jár, ezek a klasszikus gyulladásos tünetek, latinul is gyönyörűen hangzanak, calor, dolor, functio laesa, tökéletesen jellemzőek a gyulladt orrnyálkahártyára, és van olyan fázisa ennek a működésnek, amikor megduzzad például. Ezen hatékonyan tudunk segíteni azzal, hogy például steril tengervizes orrspray-ket használunk. A steril tengervizes orrspray a páratartalmat is megnöveli, meg valamelyest kimossa a nem oda való dolgokat az orrunkból.
Meg ilyenkor szoktuk föltúrni a spájzt a különböző, nem tengervizes, hanem gyógyszeres orrspray-kért. Azok mit csinálnak azon kívül, hogy állítólag remekül rá lehet szokni az orrspray-ra?
Ez így van. Ezeknek a betegségeknek az első fázisában feltétlenül javasolt a sprayknek a használata, már csak azért is, amit beszéltünk, hogy az ember orrlégző. Ezeknek az eszközöknek a segítségével az orrlégzést kitűnően lehet javítani. Ezek az úgynevezett dekongesztáns vagy nyálkahártya-összehúzó spray-k, illetve cseppek. Ha a steril tengervízzel átspricceltem, az az első mechanikus tisztítás, és a kicsit fellazult orrba bespricceljük ezeket a spray-ket, ezek összerántják a teljesen kifeszült, kitágult nyálkahártyát. Élek, levegőt kapok, kint van a fejem a vízből. Ezt az érzést tudják hozni. Egyetlen dolgot nem szabad tennünk: tilos rászoknunk. Az ember hajlamos egyszerűsíteni a dolgokat, jót tett, megint csinálom. Ha ez 7-10 napig tart, akkor semmi probléma. A szülő is jót akar a gyerekének, azt látja, hogy jobban van tőle, na gyere, és betolja neki. A tizedik nap után ez már nem jó. Felvetődhet, hogy kell-e bármilyen más eszköz, de ezt mindenképpen orvosi vizsgálatnak célszerű megelőznie. Akkor tudunk egyéb szereket is alkalmazni, életkortól, betegségtől függően. Az úgynevezett helyi hatású, szteroid tartalmú orrspray-kkel folytathatjuk, ezekhez nem alakul ki hozzászokás. Természetesen itt is körültekintő alkalmazásra van szükség, nagyon fontos, hogy ezek vényköteles gyógyszerek, szemben az úgynevezett dekongesztáns vagy lohasztó spray-kkel, amit bárki vény nélkül megvásárolhat, igaz, borsos áron, a gyógyszertárban.
Van egy mágikus kifejezés, az orrsövény, amit mindenki az orrsövényferdülésről ismer, azzal mindenki szerint kezdeni kell valamit. Mi az az orrsövény? Kell-e egyáltalán valamit kezdeni?
Az orrsövény pont középen helyezkedik el. A fejlődéstanból azt gondoljuk, hogy itt is még ketté van osztva a rendszer, ami egyébként nagyon messzire vezethet a gondolkodás, hogy két hajtóműves vagy egy hajtóműves egy repülő biztonsági okokból, az egyikkel jobban tudunk venni, és akkor a másikon kevésbé, de mindenképpen az áramlási folyamatok fontosak. Például a Bernoulli-törvény, hogy mekkora átmérőn, milyen sebességgel áramlik, mekkora nyomásviszonyok alakulnak ki, két csőben ez jobban előállítható.
Ha az egyik cső bedugul, mi mindig ott a másik. Szívesebben ülünk föl egy olyan repülőgépre, aminek legalább két hajtóműve van. Mert eggyel is le tud szállni.
Az biztos, hogy az emberi orrban, a kis térfogatban minél nagyobb felületképzést egy újabb lemez elő tudja segíteni. Az a gond, hogy ennek a kialakulása kapcsán már a magzati korban is két oldalról fejlődik nyúlványokból a két arcfél. A leggyakoribb fejlődési rendellenességek közé tartoznak, például az ajak és szájpadhasadék betegségek, amiket ma már kitűnő eredménnyel tudnak a kollégák gyógyítani, megfelelő protokollok alapján. Ennek a rendszernek a nem akadálytalan fejlődése még magzati korban odavezet, hogy ez a szimmetrikus, két oldalról történő összenövés nem alakul ki. De ha ki is alakult, akkor is lehet valakinek orrsövényferdülése. Ez egy nagyon bonyolult dolog tulajdonképpen, lehet, hogy nem pont középen helyezkedik el az orrsövény, vagy girbe-gurba, amit például előidézhetnek traumák, akár a szülés, ahogy a szülőcsatornán keresztül megszületik a kisded, az pont elég ahhoz, hogy néhol olyan nyomások érjék, hogy kiugrik, elferdül.
Iszonyú puha egy kisgyerek, amikor megszületik.
Nagyon szűk helyeken kell átjönni, de bármilyen orvosi ténykedés is ebben szerepet játszhat, illetve innentől kezdve az összes trauma, a kisgyereknek nagyon nagy a feje az arányokat tekintve, ugye fejnehéz lesz az ember, azt könnyen beveri. Tehát a gyerekeink, meg mi magunk is nagyon sokszor sérültünk ezen a területen. De bármilyen egyéb fizikai hatás is oda vezethet, hogy egy picit abból a keretből, ami a legoptimálisabb körülmények között egyenesben tartja az orrsövényt, kicsúszik ez a porcos rész, vagy akár a csonttüskék picit elferdülnék, a porc is mellé csúszik. Ez eredményezhet olyan helyzetet, hogyha az ember megpróbál az egyik orrfelén keresztül lélegezni, meg a másik orrfelén, akkor azt tapasztalja, hogy jelentős különbségek vannak. Ha ez a különbség fix, mindig ugyanolyan, emögött jó eséllyel valamilyen szerkezeti probléma, például az orrsövény elferdülése áll. De megfigyelhetjük azt is, ha például az egyik oldalunkra fekszünk, akkor az dugul el, ha a másikra a másik. Az a nyálkahártya problémája.
Ha nem zavaró, hogy az egyiken kevésbé jön, mint a másikon, hozzá kell nyúlni?
Ha nagyon nagy különbség is van, de ez az alap életműködésekben nem okoz problémát, nem kell feltétlenül hozzányúlni. Ha az alvást megnehezíti, például az úgynevezett obstruktív légzészavarokat, tehát a megnövekedett ellenállás miatt kialakult problémákat, például a légzéskimaradást nagymértékben okozhatja ezt, nagyon súlyos, és nem központi idegrendszeri eredetű ez a légzéskimaradás, hanem valószínűleg perifériás, mindenképpen felvetődik, hogy érdemes kiegyenesíteni. Vagy ha valakinek nagyon gyakori felső légúti betegségeket, arcüreggyulladást, vagy bizonyos gégegyulladásokat okoz, és mindig csak az egyik oldalon, azok nagyon sokszor azért keletkeznek, mert nem egyformán áramlik a levegő, és örvények alakulnak ki. Az örvényes áramlás lerak, meg elvisz, mint a folyó. Az lesz az eredménye, hogy sokkal könnyebben eljut olyan területre, ahova nem jutna el a kórokozó. Ha valaki például professzionális hanghasználó, azaz politikus, rádiós, tanár, énekes, színész mindig ott betegszik meg, és van egy nagyon jelentős orrsövényferdülés, felvetődik, hogy érdemes megoldani.
Amikor torokgyulladásom van, akkor egészen pontosan mi gyullad be?
Az elülső garatív, aztán a mandula, ha van az embernek, meg a hátsó garatív, ezek mind és külön-külön is fájhatnak. Egy afta a lágy szájpadon nagyon tud fájni, de az általában körülírtan, egyik oldali fájdalmat okoz. Ha a mandula környékén nagyon súlyos fertőzés átjut a mandula határain, és mandula köré, tehát úgynevezett peritonsillaris tályog vagy mandula mögötti tályog alakul ki, azok súlyos életveszélyes állapotok tudnak lenni. Azok azonnali orvosi megoldást igényelhetnek. Ha ezek a tályogok kialakultak, ugyan minden be van gyulladva, de van egy aszimmetria, és az érintett oldal sokkal duzzadtabb, nagyon feszül, általában ilyenkor a nyaknak a nyirokcsomói is, meg a nyaki lágyrészek is gyulladtak, duzzadtak és fájdalmasok. Körben van az egész szájgarati terület, és a nyelvgyök, a fogíny, ott már tud rohamszerűn terjedni, de többnyire a mandula környéke, lágy szájpad és a hátsó garatfal az, ami fáj. Nagyon sokszor van egy jellegzetes tünetegyüttes, az orrgarat gyulladás, amikor ott nagyon fönt fáj. Hátul és fönt, az orrgarati területen, ahol gyerekkorban az orrmandulánk volt, bizonyos kórokozók szeretnek megtelepedni.
Ez az a terület, amit az ember szívesen megvakarna belülről, ha el tudná érni.
Onnan tudjuk egyébként a mintát is venni, tehát ez az a régió, ahova a vírus mintavétel kapcsán bejutottunk.
Vannak rekedtségek, de melyik az, amelyik közülük a veszélyes rekedtség? Mert ha egy koncerten az egész éjszakát átüvöltöttem, és másnap be vagyok rekedve, az hamar elmúlik. Vannak olyan típusok, amelyek nem múlnak el, vagy visszatérően mindig jönnek. Honnan lehet tudni, hogy melyik rekedtség a baj?
Van néhány nagyon fontos dolog. Ha valakinek három-négy hétnél tovább rekedt a hangja, akkor mindenképpen orvoshoz kell menni. A fül-orr-gégészet régiója egy nem könnyen vizsgálható terület. A reflexek miatt, ha 90 fokos szögben le kell nézzek, hogy a gégét meg tudjam vizsgálni, az nem egyszerű. Ha valakinek ezen a területen panasza van, mindenképpen szakorvoshoz kell fordulni, mert nem sok olyan lehetőségünk van, hogy szűrjük a problémákat. Ez nagyon lényeges dolog, hogy minél előbb fel tudjuk ismerni azokat, két-három hónap után már könnyen lehet, hogy olyan előrehaladott stádiumban van egy betegség, amit nem fogunk tudni a leghatékonyabban és a legeredményesebben kezelni. A rekedtségeknél, a már előbb említett okok miatt, ha valakinél az anatómiai alapok hajlamosítanak az ilyen típusú betegségek kialakulására, egészen biztosak lehetünk abban, hogy ott jönni fog. Mik azok a szituációk, amik ezt generálják? Például a professzionális hanghasználók közül a tanároknál elindul a tanév, nyáron általában nincs probléma. Utána jön a szeptember, akkor sincs probléma. Elindulnak szeptember végén, október elején a felső légúti fertőzések. A tanárnak is egyre intenzívebben kell beszélnie, mert már számonkérések jönnek, elfáradt mindenki, jobban kell fegyelmezni, egyre jobban kell saját magát is felülvezérelni, és egyre jobban terheli fizikailag is a hangszalagokat, feszít, nem jól beszél. Ha suttogunk például, az kifejezetten káros a hangszalagoknak, mert feszítünk olyankor. Ráadásul a saját természetes élettani mozgását korlátozzuk, felülvezéreljük. És az olyan, mintha kibicsakolna a bokánk. Nem szabad megerőszakolni a rendszert, és ilyenkor nem suttogni javasolt, hanem teljesen abbahagyni a beszédet, például. A beszédtilalom kifejezetten hasznos, meg az úgynevezett gégediéta, ami szénsavas, fűszeres, nagyon meleg ételek-italok kerülése. Amikor pedig már javuló fázisba került a beteg, akkor az úgynevezett puha hangindítás ajánlott, amikor az ember nem feszesen, állandóan erőlködve, egyre kevesebb levegővel és egyre gyorsabban, csak egy nagy légvétellel, hanem egyenletesen, mindig puhán, kevesebb információt átadva próbálunk haladni.
A felső légúti megbetegedéseknek van egy természetes terjedési sorrendje? Például előbb az orr és onnan szépen megy más irányba? Vagy vannak benne ugrások is, amikor valamilyen részt kihagy valamiért?
Vannak ugrások, és ezek elsősorban a kórokozókon, másodrészt az egyéni adottságokon múlnak. Ha valakinek olyan az a terület, ami nagyon kedvező a vírusok számára, akkor sokkal inkább tudnak tanyázni. De bizonyos kórokozók előszeretettel a gégébe jutnak le. Ezért van a szamárköhögésnek nagyon jellemző tünetegyüttese, a kruppra nagyon jellemző az a hang, ami ott alakul ki. A gégében a gégefedő és a gégebemenet környékének a nyálkahártyája duzzad be célzottan, és bizonyos testi adottságok esetén, ami általában kisgyermekeknél, mondjuk, hároméves kor környékén indul, és olyan hatéves kor körül fejeződik be. Később nem nagyon van krupp, ez a köznyelvben kruppnak nevezett betegség vagy pszeudokrupp nem jelentkezik már később, mert az egyéni adottságok, a testméretek, ezek a csatornák, csövecskék, amik odabent vannak, úgy alakulnak, hogy már ez a nagyon furcsa és rémísztő hangjelenség már nem tud kialakulni.
Mennyire alkalmazkodóképes az ember orra? Mert van olyan, hogy hideg téli estéken úgy érzem, hogy megfagy az orrszőröm belül, de vannak Magyarországnál sokkal hidegebb vidékek is, és ott is élnek emberek. Mit bír ki az orr, mint klímarendszer?
Elképesztő teljesítményekre képes a szervezetünk. Ha belegondolunk abba, hogy a világ leghidegebb lakott területén, Szibériában egy Ojmjakon nevű településen mínusz 72 és fél fokot mértek valamikor a nyolcvanas években, azért az nem kellemes. S ha ott végre hazaér valaki, és van egy szaunája, ahova beül, ott 95 fok van, mondjuk. Ráadásul a hőmérséklet-különbségek mellett a páratartalom különbözősége is elképesztő.
Hidegben nagyon alacsony, melegben nagyon magas.
Ha még jól meg is locsoltuk a szaunakályhát, és fölcsap a gőz, akkor az előtte levő pár percben mínusz 72, itt plusz 95 vagy 98, tehát közel 170 fokos hőmérsékleti különbség, de ezzel együtt a tüdőnk számára szükséges optimális testhőmérsékletet, tehát a 30 fok környéki és megfelelő páratartalmú levegőt a nagyon hidegben és a nagyon melegben is elő tudta állítani az orrunk.
Ezt az orrunk csinálja? Borzasztó rövid az út, mire az orrunk hegyétől lejut a tüdőnkig.
Igen, és akkor itt jön az, hogy például az orrnyálkahártyának elképesztő vérellátása van, óriási mennyiségű vér át tud folyni, amin például az abból kiszűrődő folyadék tud kijönni orrfújás kapcsán nagyon nagy mennyiségben az orrunkon. Ennek a klímaberendezésnek az orrnyálkahártya érgomolyain történő átfolyás, a saját vérünk átfolyása, amíg benne marad ebben a csőrendszerben, képes arra, hogy hőt adjon le vagy vigyen el, és párát adjon le vagy vigyen el, ha optimálisan működik.
Ha rosszul működik, akkor másnap vagy nem megyünk ki a mínusz 70-be, vagy nem szaunázunk, mert ezt nem éltük túl…
Ez így van.