eur:
390.5
usd:
358.25
bux:
72899.65
2024. július 18. csütörtök Frigyes
Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter előadást tart a Magyar Közgazdasági Társaság 20 éve az EU-ban címmel rendezett konferenciáján a budapesti Európa Pontban 2024. április 22-én.
Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán

Bóka János: az EP-választás egyértelmű üzenete, hogy az Európai Unióban változásra van szükség

Mi európai ételeket tudunk főzni európai alapanyagból. Annyit tudunk tenni, hogy amikor ezeket az ételeket kihozzák a konyhából, és nem figyelnek oda a többiek, akkor egy kicsi pirospaprikát szórunk rá, hogy legyen magyar íze – mondta a július elsején kezdődő soros magyar elnökségről Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter. Az InfoRádió Aréna című műsorában részletesen beszélt a európai parlamenti választások után kialakult helyzetről, az új intézmények megválasztásának menetéről és az erőviszonyok alakulásáról is.

Milyen hatása lehet az európai politikára ennek az európai parlamenti választásnak?

Az én értelmezésem szerint az európai parlamenti választásoknak az egyértelmű üzenete az, hogy az Európai Unióban valamilyen változásra van szükség. Én azt látom, hogy azok a pártok és azok a pártcsaládok erősödtek, amelyek a választások során azt az üzenetet képviselték, hogy irányváltásra van szükség. Ez az irányváltás vonatkozhat arra, hogy az Európai Unió milyen politikát képvisel az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban, a mezőgazdasággal kapcsolatban, a versenyképességgel kapcsolatban, a migrációval kapcsolatban és még sorolhatnám, de azt látom, hogy azok a pártok, amelyek azzal kampányoltak, hogy az Európai Unió alapvetően jó irányba halad, jó vonalat visz, mind súlyos veszteségeket szenvedtek a választások során. Tehát a választás üzenete az, hogy valamilyen irányváltásra, korrekcióra van szükség. Az, hogy ez valóban megvalósul-e, innentől kezdve a megválasztott európai parlamenti képviselők és az ő politikai családjaiknak az együttműködésétől és a döntésétől függ. Ezek a döntések még előttünk állnak. Nagyon elején vagyunk a folyamatnak, ezért jóslásokba még nehéz bocsátkozni, de szerintem az európai parlamenti választások eredményének a teljes félreértelmezése lenne, ha a brüsszeli politikai elit úgy döntene, hogy arra kapott felhatalmazást, hogy ugyanabban a konstellációban, ugyanazokkal a személyekkel, ugyanazt a politikát vigye tovább, amit eddig.

Az irányváltás iránya eléggé világos? Mindenki ugyanúgy képzeli el?

Ha megnézzük azokat a pártokat meg pártcsaládokat, amelyek kifejezetten erősödtek, számszerűen a legnagyobb erősödést könyvelhették el, meg azokat, ahol a legnagyobb visszaesés következett be, szerintem ennek az iránya egyértelműen jól meghatározható. Az európai versenyképesség tekintetében azok a pártok és politikai erők, amelyek úgy képzelték, hogy egy zöld átmenetet meg lehet valósítani úgy, hogy az európai iparral és a gazdasági szereplőkkel nem egyeztetnek, egyfajta deindusztrializáció következik be, jelentősen visszaestek, akik úgy gondolták, hogy a migrációra a jelenlegi migrációs paktum a megoldás, nem pedig a külső határok védelme vagy az együttműködés a harmadik országokkal, a kiváltó okoknak a kezelése, azok megint csak jelentős veszteségeket szenvedtek. A zöld átmenet, a gazdaságpolitika, a versenyképesség, a migráció területén alapvető változásokra van szükség, és ezeknek a változásoknak az új intézményciklusban meg kell valósulniuk, ha ezek az intézmények az európai választói akaratot kívánják megjeleníteni.

Ezeket a választásokat valaki egységbe foglalta már? Tehát amikor elindul a meló a parlamentben, akkor ezt valaki le fogja tenni az asztalra, és a korábbit pedig le fogják venni vagy esetleg visszavonják?

Az Európai Parlamentnek nincsen jogszabálykezdeményezési joga.

Társjogalkotó, ezt már megtanultuk.

Társjogalkotó, de a jogszabály kezdeményezése a bizottságot illeti meg. Az Európai Parlament, amit ezzel kapcsolatban megtehet, az az, hogy a folyamatban lévő jogalkotási időszakban az álláspontját módosítja, erre lehetősége van, illetve az Európai Bizottság összetételén keresztül gyakorol befolyást a jogalkotásra, olyan bizottsági elnököt, olyan biztosjelölteket támogat, a meghallgatások során olyan álláspontot fogalmaz meg, olyan instrukciókat ad a jelölteknek, amik ebbe az irányba terelik a bizottság munkáját. Ezt láthatjuk talán a Tanács működésében is, hogy az európai parlamenti választásoknak direkt hatásuk a tagállami politikai életre nincsen, indirekt hatása nagyon is van. Elképzelhető, hogy a tagállamoknak a tanácsi pozícióin is ez érződni fog. De ez a döntés politikai döntés, ezt a tagállami politikai vezetőknek kell meghozniuk, ha levonják a választás tanulságait.

Ilyenkor az új képviselők meddig ismerkednek a hellyel? Meddig nézik meg, hogy merre van a büfé meg a mosdó? Vagy ez nem számít, hanem az elődeik pozícióját meg ügyeit rezzenéstelenül viszik tovább? Hogy működik ez a gyakorlatban?

Az Európai Parlament érdekes állatfajta ebből a szempontból, mert az európai parlamenti képviselők jelentős hányada cserélődik. Ez választásonként akár a képviselők felét is jelentheti, tehát elképesztően nagy a fluktuáció az Európai Parlamentben, de vannak nagy öregek, akik a meghatározó pozíciókat évek, esetleg évtizedek óta fogják az Európai Parlamentben, és nekik aránytalanul nagy befolyásuk van arra, hogy az Európai Parlamentben mi miért történik. A nagy döntések a ciklus legelején megszületnek, amikor a képviselőcsoportok megválasztják a frakcióvezetőket, a bizottsági elnököket, a delegációkat. Ezek a döntések az első néhány hétben megszületnek. Az Európai Parlament alakuló ülése július 16-án kezdődik, azon a héten választják meg az Európai Parlament vezető tisztségviselőit. Akik újak ebben a rendszerben, rendkívül gyorsan ki kell hogy ismerjék magukat a folyosókon, az embereken, a hálózatokon, egyébként ezekből a döntésekből kimaradnak. És ha ezekből a döntésekből kimaradnak a legelején, akkor ez később nem pótolható, és onnantól kezdve azon a kényszerpályán fognak mozogni, amit ezek a struktúrák számukra kijelölnek.

Hogy működik ez a gyakorlatban? Egy újonc akár órákon keresztül üldözi a folyosón a nagy öreget, hogy bemutatkozhasson neki és elmondhassa, hogy ő kicsoda?

Szerencsés esetben az újoncok már ismernek néhány nagy öreget korábbról, és ezeket a kapcsolatokat próbálják valamilyen módon menedzselni. Nyilván az sokat segít, ha vannak kapcsolataik az Európai Parlament igazgatási struktúrájában, az európai parlamenti képviselők munkáját több ezer fős apparátus segíti. Ez az apparátus ismeri az eljárásokat, ismeri a dossziékat, tudják, hogy mikor, miben, milyen többséggel születik döntés, és ha ilyen kapcsolatokkal rendelkezik egy új európai parlamenti képviselő, akkor nem indul teljesen reménytelenül ebben a küzdelemben.

Az apparátus stabil?

Az apparátus stabil, az európai parlamenti választások ezeket a tisztviselőket, az ő pozíciójukat nem érinti.

Ez jó vagy ez nehézség?

Nézőpont kérdése. Nyilván az fontos, hogy minden politikai intézménynek az Európai Unióban is legyen egy olyan szakmai bázisa, ami a politikai küzdelmek eredményétől függetlenül szakmai alapon végzi a tevékenységét. Ugyanakkor az is fontos, hogy legyen megfelelő kapcsolat, becsatornázás, tehát ha a politikai irányvonalban, a politikai arculatban változás következik be, akkor az apparátusnak nem az a feladata, hogy ezzel a változással szemben tartson, ezt a változást megakadályozza vagy elszabotálja, hanem az, hogy a rendelkezésre álló jogi és intézményi keretek között ennek az érvényesítésében közreműködjön. Ha az apparátusnak nem ez a szemlélete, akkor valamilyen politikai kapcsolatot, interfészt ki kell alakítani, hogy a politikai döntéseket be lehessen csatornázni ebbe az intézményrendszerbe. Ez az interfész nem működik mindig tökéletesen az európai intézményekben, de ez nem mostani probléma, az évszázadok óta küzdünk azzal, hogy a politikai és a bürokratikus szemléletet valahogyan összehangoljuk.

Az államigazgatási szakirodalom leírja részletesen, hogy hogyan tud az apparátus igazából elsüllyeszteni valamit. Ez egy gyakorlat az Európai Parlament apparátusában is?

Én ilyen messzire nem mennék. Én azt mondanám, hogy az Európai Parlament és általában az európai intézmények apparátusa sem különbözik bármilyen más bürokratikus struktúrától. Ennek a struktúrának is megvannak a személyi, szervezeti érdekei. Talán még a politikai meggyőződése is nagy átlagban, és ez a bürokratikus intézményrendszer sem működik máshogy, mint általában a bürokratikus intézményrendszerek, van ellentartás, van nehézségi erő, van tehetetlenség. A politikusoknak a feladata az, hogy ezt valamilyen módon kezeljék, áthidalják.

A jog szerint az Európai Parlament mandátuma addig tart, amíg az új képviselő be nem ül a még meleg székbe?

Az Európai Parlament mandátuma az új Európai Parlament megalakulásáig tart. Az alakuló ülés július 16-án történik, onnantól kezdve veszi át az új Európai Parlament hivatalosan a funkciókat.

Van arra valamilyen jog vagy szokásjog, hogy mit illik meg mit nem illik a leköszönő Európai Parlamentnek csinálnia?

Az Európai Parlament esetében én ilyen problémát nem látok. A leköszönő Európai Parlament az én megítélésem szerint már a világon semmit nem fog csinálni. Ezzel nem lesz gond. A tagállami folyamatoknak le kell zárulniuk, hivatalosan értesíteni kell a tagállami választási hatóságoknak a választás eredményéről az Európai Parlamentet, és az alakuló ülésig a jelenlegi Európai Parlament nem fog érdemi döntéseket hozni, nem is ezzel van már elfoglalva, hanem azzal, hogy az új struktúrákat alakítsa ki. Én itt nem látok problémát. Az Európai Bizottság esetében ez egy érdekesebb probléma lesz, merthogy az Európai Bizottság megalakulása akár hónapokig is eltarthat. Nemcsak a bizottság elnökének a megválasztásáról, hanem a biztosi kollégium feltöltéséről is van szó. Itt jelölések lesznek, parlamenti meghallgatások lesznek, ez egy hosszú folyamat. Az egy nehéz kérdés, hogy egy változó politikai, geopolitikai környezetben egy kimenő ügyvivő bizottságnak milyen politikai mozgástere van és mennyi ideig tart, amíg az új bizottság feláll.

A bizottságnak van politikai mozgástere? Azt szokták nekünk tanítani, hogy a bizottság a szerződések őre, és nem kéne, hogy legyen politikai mozgástere. Ezek szerint van?

Én az ön megállapításával teljesen egyetértek. A szerződésekből az következik, hogy a bizottságnak a szerződések őreként kell eljárnia, és én személy szerint is úgy gondolom, hogy az Európai Unió politikai irányvonalát a tagállamoknak kell meghatározniuk. Az Európai Bizottságnak ezzel kapcsolatban önálló politikai profilja, önálló politikai napirendje vagy agendája nem kellene hogy legyen. De ha a tényekről beszélünk, akkor azt látjuk, hogy a Juncker-bizottság óta az Európai Bizottság politikai bizottság, maga Von der Leyen ezt úgy fogalmazta meg, hogy geopolitikai bizottság, talán ezt egy fokozattal magasabbra is emelte. Tehát én abból indulok ki, hogy amennyiben a von der Leyen vezetésével működő ügyvivő bizottság ezen a hozzáálláson alapvetően nem változtat, akkor ugyanolyan politikai bizottságként fog működni. Nyilván két különböző forgatókönyv lehetséges. Ha az Európai Tanács Von der Leyent jelöli bizottsági elnöknek, akkor az ő pozíciója megerősödik és nyilván az általa vezetett ügyvivő bizottság is sokkal politikaibb testületnek fogja föl magát. Ha az Európai Tanács nem Von der Leyent jelöli a bizottság élére, akkor nyilván az ügyvivő bizottság alapvetően egy technikai menedzsment jellegű testületté fog átalakulni.

A Tanácsban állam- és kormányfők ülnek. Az ő bizottsági elnökre vonatkozó döntésükre az európai parlamenti választás milyen hatással van vagy lehet?

Maguk a szerződések fogalmaznak úgy, hogy az Európai Tanács a bizottság elnökére tett jelölést az európai parlamenti választások eredményének a figyelembevételével hozza meg. Tehát ez nemcsak politikai kötelezettség, ez jogi előírás is, hogy valamilyen módon erre figyelemmel kell lenni. A szerződések arról nem beszélnek részletesebben, hogy mit jelent az, hogy figyelembe kell venni. Nyilván az európai politikai pártok azt szeretnék, hogy ez a figyelembe vétel azt jelentse, hogy az európai parlamenti választásokon győztes európai pártcsalád csúcsjelöltjét jelölje az Európai Tanács bizottsági elnöknek, de az Európai Tanács és az állam- és kormányfők sohasem fogadták el, hogy rájuk nézve az európai parlamenti választások eredménye ilyen kötelezettséget jelentene. De a politikai realitás azt jelenti, hogy az Európai Tanács tagjainak azt figyelembe kell venniük, hogy melyik pártcsalád volt a legeredményesebb az európai parlamenti választáson, és a jelöltnek ebből a politikai közösségből vagy ennek a környékéről kellene származnia, ha komolyan vesszük azt az előírást, hogy figyelembe kell venni a választási eredményeket.

Azt kell figyelembe venni, hogy melyik pártcsalád kapta a legtöbb mandátumot, vagy azt, hogy melyik pártcsalád erősödött a leginkább? Mert ez két külön dolog.

Az eddigi tapasztalat szerint a legtöbb mandátumot szerzett pártcsalád politikai közösségéből érkezik a bizottság elnökére tett javaslat. Én személy szerint azt gondolom, hogy az Európai Tanács akkor jár el helyesen, ha meghallja az európai választóknak a jelzését, az európai választók jelzése pedig elég egyértelmű. Az Európai Parlamentben kialakult egy új jobboldali többség. Ez talán az európai parlamenti választásoknak a legfontosabb politikai hozadéka. Ez a jobboldali többség eddig nem volt. Ma az Európai Parlamentben egy tisztán jobboldali politikai többség is kialakítható, ami eddig sohasem történt meg. Az az európai politikai vezetők választása, hogy ezt a jobboldali többséget tiszteletben tartják, vagy ugyanazt a politikai koalíciót építik újra, amiben a Néppárt, a szocialisták, a liberálisok, esetleg a zöldek vesznek részt, ami politikai közösségnek a megújuló képessége vagy az, hogy figyelembe vegye azokat a jelzéseket, amelyek az európai parlamenti választásból érkeztek, az legalábbis megkérdőjelezhető.

Az új jobboldali politikai többséget a mandátumszám adja, vagy már megvannak azok a frakciók, amelyek új jobboldali politikai többséget csinálnak? Ha jól értem, a Néppártot nem számítja ide.

A mandátumszám tekintetében egyértelmű elmozdulás van az Európai Néppárttól jobbra terjedő közegben is. A hagyományos önmeghatározás szerint az Európai Néppárt is magát jobboldali politikai erőként, kereszténydemokrata erőként határozza meg. Az én megítélésem szerint az elmúlt évek szocialista, néppárti, zöld liberális európai kormányzása az Európai Néppártnak ezt a fajta identitását erősen kilúgozta, de az európai parlamenti választás akár számukra is egy új kezdetet jelenthetne. Ha megnézzük azt, hogy az Európai Néppárt és annak a meghatározó tagállami pártjai milyen platformról kampányoltak az európai parlamenti választások során, akkor látható, hogy ők a kampányukban nagyon erősen igyekeztek zárni bal felé és erősen nyitottak jobb felé mind a retorika, mind a javaslatok, mind pedig a kapcsolatkeresés tekintetében. Azt látom, hogy amióta az európai parlamenti választások véget értek, és az eredményeket látjuk, ez megfordult, az Európai Néppártnak a képviselői a kampány lezárultával nagyon erősen lezártak jobboldalra, és elkezdtek a koalíciós szövetségépítés tekintetében baloldalra kommunikálni. Tehát a választások óta az Európai Néppárt pont az ellenkezőjét csinálja annak, amit a választási kampányban csinált. Nyilván ez egy intő jel kell hogy legyen az Európai Néppárt támogatói számára is, hogy vajon azt kapják-e majd a választások után, amire a választások során szavaztak.

Az új, feltételezett jobboldali többségnek van már csúcsjelöltje? És ha igen, akkor az kicsoda? Vagy hogy derül ki?

Az európai pártcsaládok többségének voltak csúcsjelöltjei. Az Európai Néppártnak jelenleg is van egy csúcsjelöltje, Ursula von der Leyennek hívják, aki jelenleg az Európai Bizottság elnöke. Az Európai Néppárt a csúcsjelölti rendszert elég sajátosan értelmezte, mert Ursula von der Leyen úgy volt csúcsjelölt, hogy egyébként valójában választáson nem kellett megméretnie magát, az európai parlamenti választásokon ő valójában nem indult. Úgy kampányolt vele az Európai Néppárt, hogy ő nem volt európai parlamenti jelölt. Ez egy sajátos értelmezése a csúcsjelölti pozíciónak. Mindenesetre van csúcsjelöltjük, de ez a döntés az Európai Tanács tagjait nem köti. Az Európai Tanácsban nem rendelkezik szavazati joggal az Európai Tanács elnöke és az Európai Bizottság elnöke, amikor az Európai Bizottság elnökének a jelöléséről van szó, csak a tagállami állam- és kormányfők. Nekik szabad kezük van, ők az európai parlamenti választások eredményét szabadon mérlegelve jelölhetnek valakit a bizottság élére. Nyilván az európai parlamenti matematikát nekik is figyelembe kell venniük, mert ezt a jelöltet az Európai Parlamentnek utána meg kell erősítenie. Eddig még nem volt precedens arra, hogy az Európai Tanács jelöltjét az Európai Parlament visszautasítsa. Ha ez megtörténik, az alapvetően átrendezheti az erőviszonyokat az intézmények között, és az Európai Tanácsnak jelentős presztízsveszteséget okoz. Nyilván a jelölésnél azt is figyelembe kell venni, hogy lehet-e többsége az Európai Parlamentben.

Az Európai Tanács tagjai ilyenkor konzultálnak arról, hogy ki mögé lehet kiállítani a többséget?

Igen, ez is a konzultációknak a része. Ezek a konzultációk rendkívül informálisak. Jövő hétfőn Brüsszelben lesz egy informális európai tanácsi ülés, egy vacsora. Az állam- és kormányfőknek ott lesz először lehetőségük arra, hogy erről informális eszmecserét folytassanak. A döntés a tervek szerint június 27-28-án születik meg az Európai Tanács formális ülésén. Ha mégsem lenne döntés, akkor készülünk arra mint hivatalban lévő elnökségi július elsejétől, hogy rendkívüli európai tanácsi ülést vagy üléseket kell összehívni július elejére, hogy ezek az intézményi kérdések mielőbb rendeződjenek.

Ha jól értem, akkor egy jelöltnek elsőre át kell mennie, mert ha nem megy át elsőre, az nagy presztízsveszteség azoknak, akik megpróbálták őt kiállítani.

A szavazási szabályok úgy néznek ki, hogy az Európai Tanácsban megerősített minősített többséggel kell jelölni valakit. Ez azt jelenti, hogy a 27-ből legalább 20 tagállam támogatására van szükség, amelyek az európai lakosság 65 százalékát képviselik, majd utána az Európai Parlamentnek ezt a jelöltet abszolút többséggel kell megerősíteni, ami a jelen szabályok szerint 361 szavazatot jelent a 720-ból. Ez egy nagyon komoly korlát, és nagyon komoly tervezést, matematikai elemzést igényel. Nem elegendő a támogató frakcióknak a létszámát összeadni. Egyrészt ezek a képviselőcsoportok is megosztottak lehetnek, a jelenlét sem feltétlenül biztosított, a szavazási fegyelem is az Európai Parlamentben lényegesen alacsonyabb, mint a tagállami parlamentekben.Ha összeadom a frakciókat, ez még hozzávetőlegesen sem jelent bizonyosságot arra, hogy egy jelölt át fog menni az Európai Parlamenten.

Ilyenkor a biztosi testülettel együtt kell megszavazni a bizottság elnökétm vagy az egy külön meccs?

Ez kétfordulós mérkőzés. Először az Európai Parlament a bizottság elnökéről szavaz, és a megerősített bizottsági elnökjelölt, aki még mindig csak megválasztott bizottsági elnök, kéri fel a tagállamokat arra, hogy tegyenek javaslatot a biztosjelöltekre. Az előző intézményi ciklus elején a megválasztott Ursula von der Leyennek az volt a kérése, hogy minden tagállam két biztosjelöltre tegyen javaslatot, egy férfira és egy nőre, és ezek után a velük folytatott konzultációkat követően tett a bizottság elnöke javaslatot a biztosjelölt személyére és a portfolióra. Ezt követően az Európai Parlament illetékes bizottságai meghallgatták a biztosjelölteket. A portfoliótól függően ez több bizottsági meghallgatás is lehetett, majd utána az Európai Parlament szavazott a bizottság egészéről, valamennyi biztosról és a bizottság elnökéről, tehát két fordulóban történik ez. Ezért gondolom azt, hogy a folyamat, még ha június végén döntés is születik az Európai Tanácsban a bizottság elnökéről, majd ezt követően július közepén az Európai Parlament alakuló ülésszakán megerősíti a bizottsági elnökjelöltet, utána még hónapokig eltart a meghallgatásoknak a folyamata, ezért azt gondolom, hogy novembernél előbb új hivatalba lépő bizottságra nem számíthatunk.

Az új hivatalba lépő bizottságig ez a bizottság visz még valami nagy jelentőségű ügyet? Vagy ugyanúgy csinálja, mint a parlament?

A bizottságot semmi sem korlátozza abban, hogy meghozza mindazokat a döntéseket, amiket a hivatalban lévő bizottság meghozhat. De a szokás az, hogy a bizottság ilyenkor már új jogalkotási javaslatot nem tesz és jelentős politikai kérdésben nem hoz döntést. Mint egy a gépházat üzemeltetik ezek a hónapok alatt a bizottsági munkatársak, annál is inkább, merthogy a bizottságnak a politikai szintű vezető testülete, a kollégium gyakorlatilag nem működik. Azok a biztosok, akik biztosjelöltként újrázási lehetőséget kapnak, a meghallgatásra való felkészüléssel vannak elfoglalva, a kimenő biztosok pedig elsősorban azzal vannak elfoglalva, hogy mit fognak csinálni november-december után, ezért a politikai szintű irányítótestület nem működik. Ennek a hiányában a bizottság apparátusa nyilván nincs felhatalmazva arra, hogy ilyen nagy politikai jelentőségű kérdésekben döntsön.

A tagállamok egy biztosjelölti garnitúrát állítanak föl, vagy többet is attól függően, hogy kire számítanak mint biztos? Nyilván az együttműködési készség itt is nagyon fontos.

A tagállami jelölési szempontokban annak, hogy milyen lesz az együttműködés, mondjuk, más biztosokkal, nincsen meghatározó szerepe. Nyilván a személyi, politikai megfontolások a döntőek, ilyenkor a jelölő miniszterelnök vagy köztársasági elnök olyan jelöltet keres, akinek a képességeiben bízik, akit alkalmasnak talál az általa áhított portfólió megszerzésére, és nyilván zajlik egy informális párbeszéd a bizottság megválasztott elnökjelöltje és a tagállam között a tekintetben, hogy milyen karakterű politikust milyen portfolióra szeretne jelölni az adott tagállam. Aztán utána ez nyilván a biztosoknak az érettségén meg a politikai tehetségén múlik, hogy majd egymással hogyan tudnak együttműködni, milyen informális politikai hierarchia fog kialakulni a biztosi kollégiumon belül. Egy tagállamnak épp elég probléma megtalálni a megfelelő jelöltet a saját politikai szempontjainak és szándékainak megfelelően, nincs arra sem képesség, sem szándék, hogy más tagállamokkal egyeztetve a kompatibilitásról vagy a biztosok együttműködéséről gondolkodjanak.

Az ilyenkor már világos, hogy egy tagállam milyen biztosi portfoliót óhajt? És ha igen, akkor beszélnek-e róla?

A jelölés minden tagállamban a legfelsőbb politikai vezetőnek a feladata, a miniszterelnöknek vagy köztársasági elnöknek, ez kizárólag az ő döntése, és az ő döntése az is, hogy erről milyen széles körben és kikkel konzultál. Nyilván minden tagállamban az európai parlamenti választásokat követően azonnal beindul a gondolkodás, hogy a tagállam szempontjából az Európai Unióban mik azok a területek, amelyek perspektivikusak, érdekesek. Vannak olyan területek, ahol komoly uniós jogi döntések születnek, például a versenyjoggal, versenypolitikával foglalkozó biztosnak vannak döntési lehetőségei állami támogatás, fúzió, kontroll területén. Vannak olyan tagállamok, amelyek ezeket a portfoliókat keresik, ahol vannak kifejezett döntési kompetenciák. Vannak olyan tagállamok, amelyek valamilyen politikai láthatóságot keresnek, például a gazdaságpolitikával, versenyképességgel foglalkozó biztosok. Vannak olyan tagállamok, amelyek pedig valamilyen speciális politikai érintettség alapján akár a bővítéssel, akár a mezőgazdasági politikával foglalkozó vagy kohéziós politikával foglalkozó portfoliót lövik be, és nyilván egy jó tagállami stratégia egyszerre több ilyen célkitűzésnek is megfelelő jelöltet tud állítani. Ez egy nagyon komoly politikai sakkjátszma. Nyilván a tagállamok, különösen a nagy tagállamok szeretnék a politikai befolyásukat megőrizni a biztosi testületen, ha ezt a bizottság elnökén keresztül nem tudják megvalósítani, akkor vagy a biztosuk személyiségén, vagy pedig a biztosi portfolión keresztül igyekeznek ilyen hatást elérni.

A nagyok rámennek a döntési lehetőségekre? Mert hát látszani anélkül is látszanak.

Ez egy komoly politikai dilemma. A bizottság struktúrája jelenleg erősen központosítottabb, mint valaha. Az összes komoly politikai kérdés az elmúlt öt évben végső soron a bizottság elnöke és a bizottság elnöki kabinetjében történt. Voltak olyan területek és a bővítési portfolió is ilyen volt, ahol a biztosunk is megőrzött nagyon komoly politikai mozgásteret, befolyást a folyamatok alakítására. Voltak olyan biztosok, akik azt a stratégiát választották, hogy a bizottság elnökéhez közel kerülve a bizottság elnökén keresztül igyekeztek politikai befolyást érvényesíteni, és voltak olyan biztosok, akik önálló politikai arcélt kívántak kiépíteni, akár a bizottság elnökével szemben is, egyfajta ellensúlyt képezve a biztosi kollégiumon belül, és így próbáltak politikai sikereket elérni, ezt a biztos habitusa, alkata befolyásolja, meg nyilván az a portfolió is, amit kap.

A következő soros magyar uniós elnökségből kikövetkeztethető, hogy Magyarország milyen biztosi portfoliót óhajt elérni?

Ezzel kapcsolatban én mint a magyar kormány tagja nem tudok nyilatkozni, merthogy ez a döntés a miniszterelnök döntése, és a miniszterelnök még jelölésre felkérést a bizottság megválasztott elnökétől nem kapott, mert még ilyen nincs is. De ha a magyar Európa-politikának az elmúlt évtizedeire visszatekintek, a magyar érdekek, a magyar európai politikai prioritások viszonylagos állandóságot mutattak. Vannak olyan területek, amelyek nekünk fontosak. Nekünk fontos a kohéziós politika és annak a jövője, nekünk fontos a közös mezőgazdasági politika, a bővítés mindig is a magyar Európa-politika homlokterében állt, és jelenleg is a biztosunk azzal foglalkozik. Az infrastrukturális fejlesztések, az energiapolitika, a konnektivitás, általában véve az európai gazdaság versenyképessége Magyarország szempontjából mindig is fontos volt. A belső piaci akadályok leépítése számunkra fontos volt. Ezek a területek kijelölik azt, hogy mik lehetnek Magyarország számára perspektivikus biztosi portfoliók.

Hol tart a soros elnökség előkészítése? Mi egy triász harmadik tagja vagyunk, de utánunk a lengyelek jönnek.

Magyarország minden szempontból átmeneti időszakban veszi át az elnökséget. Egyrészt az intézményi átmenet, másrészt az elnökségi triók közötti átmenetet is mi adjuk, mert Magyarország az utolsó tagja a spanyol–belga–magyar elnökségi triónak, és tőlünk a lengyel–dán–ciprusi trió fogja átvenni az elnökséget, tehát az elnökségi triók közötti átmenetet is le kell menedzselnünk valahogyan. Az előkészületekkel nagyon jól állunk. Az a helyzet, hogy eddig azt mondtam, hogy formálisan már zajlik a magyar elnökség, merthogy a trió elnöksége zajlik a tavaly júniusban elfogadott trióelnökségi program alapján, de az a helyzet, hogy nem mutatva tiszteletlenséget az egyébként zajló és jól működő belga elnökséggel szemben, de a magyar elnökség tulajdonképpen már megkezdődött. Megvolt az első elnökségi rendezvényünk, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöksége a hagyományoknak megfelelően a felkészülő soros elnökség tagállamában tartotta ülését. Ez az ülés a Várkert Bazárban sikeresen lezajlott, és ezen az ülésen egyeztettünk a Gazdasági és Szociális Bizottság elnökségével a magyar elnökségi prioritásokról, áttekintettük azokat a feltáró véleményeket, amelyeket a Gazdasági és Szociális Bizottságtól kértünk, amivel hozzá tudnak járulni az elnökségi prioritások megvalósításához. Tehát az elnökség tulajdonképpen megkezdődött. Szépen, fokozatosan egyre intenzívebb munkát fognak látni Magyarországon is. Az elnökségi programot június 18-án fogjuk bemutatni. Az elnökségi program mellett ekkor fogjuk leleplezni az elnökségi logót és az elnökségi arculati elemeket, lesz egy olyan vizuális világ, amihez a magyar polgárok és az európai polgárok fognak tudni kapcsolódni. Július 1-jétől pedig megindulnak az elnökségi események. Magyarországon 230 elnökségi eseménnyel tervezünk. Lesz 37 formális tanácsülés, 16 informális tanácsülés, körülbelül 1500 munkacsoporti ülés. Az elnökségi programmal egyidejűleg az elnökségi eseménynaptárt is nyilvánosságra fogjuk hozni, és ebből mindez látható lesz.

A feltáró vélemény egy szakkifejezés, mit takar? Elmondják, hogy mi a pálya, mi a helyzet? Azt egyébként is tudják.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az Európai Uniónak az egyik tanácsadó szerve. A szerződéses rendelkezések szerint nem intézményi státusszal rendelkezik. Ez a tanácsadó szerv három csoportba sorolt részt vevő szervezeteket, tagokat tömörít, a munkaadói érdekképviseleti szerveket, a munkavállalói érdekképviseleti szerveket és a civil társadalom egyéb képviselőit, és ezek a tagok az elnökség által feltett kérdésekre, problémafelvetésekre reagálva jelentést fogadnak el. Ilyen jelentés például az, hogy hogyan lehetne az Európai Unió és a globális versenytársak, az Egyesült Államok és Kína közötti innovációs szakadékot áthidalni. Vannak ilyen nagyobb lélegzetű jelentések. Vannak ennél specifikusabb jelentések, például hogyan lehet a Nyugat-Balkán előtt az Európai Unió kapuit megnyitni, ami azt jelenti, hogy hogyan lehet őket bevonni kezdeményezésekbe, programokba, hálózatokba, még az európai uniós tagságukat megelőzően, és vannak egészen specifikus jelentések, amelyek szakterületi elnökségi prioritásokhoz kapcsolódnak, például az úgynevezett ritka betegségek esetében a kutatással kapcsolatos európai együttműködést hogyan lehet hatékonyabbá tenni. Itt nyilván azért fontos az európai együttműködés, mert a ritka betegségek a nevükből adódóan kis létszámú társadalmakban, közösségekben ritkán találhatók, ezért minél nagyobb közösséget vizsgálok ebből a szempontból, a méretből fakadó előnyök a kutatásnak a hatékonyságát is fokozzák. Európai szinten az egészségügyi együttműködésnek nyilván jelentős hozzáadott értéke lehet. Ezeket a jelentéseket a Gazdasági és Szociális Bizottság el fogja fogadni szeptember végéig, és utána ezek a jelentések becsatornázódnak a tanács döntéshozatali folyamataiba, a tanácsi napirendeken szerepelni fognak, formális vagy informális tanácsüléseken ezeket megvitatjuk és be fognak épülni a jogalkotási munkába.

Amikor valami bekerül a döntési folyamatba és beépül a jogalkotási munkába, az azt jelenti, hogy valamilyen döntést kell róla hozni, vagy lehet altatni egy ideig?

Az intézményeknek a természete alapján ez különböző lehet. A Gazdasági és Szociális Bizottság esetében nyilván a Tanács megteheti azt, hogy ezeket a jelentéseket ignorálja, de sem a magyar elnökségnek, sem a Tanácsnak általában nincs ilyen szándéka, mi kifejezetten kértük a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét ezekben a kérdésekben. Nyilván ezt azzal a céllal tettük, mert úgy gondoljuk, hogy komoly hozzáadott értéket jelentenek ezek, ötleteket, javaslatokat fogalmaznak meg, amelyekhez a Tanács tud valamilyen módon viszonyulni. Nyilván ez a cél. Vannak más intézmények, például az Európai Számvevőszék is készít különleges jelentéseket bizonyos kérdésekben. Például a mi az elnökségünk szempontjából releváns a mesterséges intelligencia alkalmazásával kapcsolatban az Európai Számvevőszék nemrég készített egy jelentést, ugyancsak nemrég készült jelentés az EU–Törökország megállapodás végrehajtásáról, ami migrációs szempontból meg a regionális stabilitás szempontjából jelentős. Itt jogszabályi kötelezettsége van a Tanácsnak arra, hogy ezeket a jelentéseket tárgyalja, tehát munkacsoporti szinten vagy tanácsi szinten ezeket napirendre kell tűzni. Mivelhogy ezeket a jelentéseket nem a Tanács kérte, itt szélesebb mozgástere van, hogy mennyiben veszi figyelembe ezeket a javaslatokat vagy a megállapításokat, de az Európai Számvevőszék jelentéseit szerintem a Tanácsnak elemi érdeke figyelembe venni. Nyilván olyan komoly szakértelem és tapasztalat van ott, amit a Tanácsnak figyelembe kell vennie, érdekében áll ezzel foglalkozni.

Átmeneti időben soros elnökséget adni nehézség, mert szervezési munka elsősorban, vagy lehetőség, éppen azért, mert átmeneti idő van, bevinni valamit?

Mind a kettő. Ez általában az elnökségeknek a kettőssége. Ez egyúttal nagy lehetőség, de kötelesség is. Egy tagállamnak az elnökséget ellátni az uniós jogból adódó kötelezettsége, az ehhez szükséges erőforrásokat, feltételeket a tagállamoknak biztosítania kell, mert ha ezt nem teszik meg, akkor az Európai Unió működőképessége kerül veszélybe. Ez egy kötelezettség, ugyanakkor lehetőség is. Ez a lehetőség egy intézményi ciklus kezdetén lévő elnökségnek, egy átmeneti elnökségnek teljesen más lehetőséget jelent, mint egy rendes elnökségnek. A rendes elnökségek általában jogszabályi megalapozottságú elnökségek. Az elnökségeknek az a feladata, hogy a megkezdett, folyamatban lévő jogalkotási dossziékat vigyék tovább. Bizonyos politikai kezdeményezéseket tehetnek, de ebben az esetben az Európai Unió már elfogadott intézményi programok alapján működik, a bizottságnak is van munkaterve, van az intézményciklusra vonatkozó és van éves munkaterve. Az Európai Tanács már elfogadta a stratégiai menetrendet, a stratégiai menetrend meghatározza az Európai Tanács szempontjából a politikai prioritásokat. A bizottság folyamatosan jön ki a jogalkotási javaslatokkal, a Tanácsnak ezt kell menedzselnie a saját intézményrendszerén belül és az Európai Parlamentben, ez egy nagyon erősen kötött pálya. Nyilván a magyar elnökség sem lesz egy jogalkotástól mentes elnökség. Az aktuális számok szerint a belga elnökségtől át fogunk venni 122 jogalkotási dossziét, ezeknek a jogalkotási dossziéknak egy jelentős része az úgynevezett döglött akta. Nyilván nem véletlen, hogy az intézményciklus végén sincsenek ezek lezárva, és a magyar elnökség sem fog csodát tenni ezekben a kérdésekben, de jelentős számú jogalkotási dossziét tovább fogunk vinni, mert erre a politikai szándék egyértelmű. Tehát jogalkotási tevékenységünk is lesz mind a Tanácsban, mind a Parlament felé, de az intézményi ciklus elején az elnökségnek az a feladata, hogy a frissen elfogadott stratégiai menetrend alapján – ezt a belga elnökség alatt fogja az Európai Tanács elfogadni június 27-28-án, és ez nagy általánosságban kijelöli a politikai irányokat a következő öt évre – nekünk szakpolitikai orientációs vitákat kell lefolytatni, és közreműködni abban, hogy az Európai Unió intézményei számára az egyes szakpolitikai területeken kijelöljük az irányt a következő öt évre, ami utána meg fog jelenni az Európai Bizottság jogalkotási javaslataiban, és utána be fog csatornázni a következő hétéves költségvetés előkészítési folyamatába, ami majd utánunk egy évvel a dán elnökség alatt fog megkezdődni.

Mitől döglik meg egy akta? Nem akar vele senki foglalkozni? Nincs döntési konszenzus közeli helyzetben?

Nagyon sok olyan politikai kezdeményezés van, ami vagy személyes ambíciók, vagy valamilyen politikai fellángolás, vagy egy politikai krízishelyzetnek a következménye, esetleg intézményi nyomásgyakorlás eredménye. Abban az esetben, ha emögött nincsen valódi tagállami politikai támogatás, vagy a politikai krízis elmúlt, vagy a politikai kontextus alapvetően megváltozott, akkor ezek az akták meghalnak.

Ezeket akkor senki nem akarja utána továbbvinni az eredeti beterjesztőjén kívül?

Legalábbis azt mondanám, hogy a tagállamok jelentős része ezt nem akarja tovább vinni. Elképzelhető az is, hogy van tagállami többség az elképzelés mögött, de a döntéshozatali szabályok értelmében minősített többségre van szüksége, egy blokkoló kisebbség is alkalmas arra, hogy egy aktát megöljön. Ha ez a blokkoló kisebbség erős, nagy a kohéziója, nem lehet megbontani, akkor elég ahhoz, hogy egy akta meghaljon, mert hiába van többség, ha ez a kisebbség nem megbontható, akkor teljesen értelmetlen politikai tőkét elégetni azért, hogy egy olyan dossziét erőltessen az elnökség vagy erőltessenek tagállamok, amelynek nincs jövője.

A magyar prioritásokat egyben vagy valamilyen sorrendben kell bevinni, és ha igen, akkor hova és mikor?

Ezt a munkát úgy tudom elképzelni, mint amikor a kínai cirkuszi előadásában hurkapálcán kell húsz-harminc tányért egyszerre pörgetni. Tehát nem arról van szó, hogy egy dolgot csinálunk, és akkor valamennyi tanácsi formációban, intézményben azt az egy dolgot nyomjuk. Nekünk van egy komplex, de koherens elnökségi prioritásrendszerünk, aminek a középpontjában az Európai Unió versenyképességének a megerősítése áll, és erre a versenyképességi prioritásra fűzzük föl az összes többi elnökségi prioritást és azokat az elnökségi prioritásokat, amelyek egyébként nem elsősorban vagy nem szükségszerűen kapcsolódnak a versenyképességhez, is igyekszünk versenyképességi szemszögből, perspektívából szemlélni, így adni neki új lendületet. Ez azt jelenti, hogy nekünk nagyon sok tanácsi formációban nagyon sok tányért kell pörgetnünk, hogy ebből kirajzolódjon az a kép, amit az elnökség tervez. Ezek között vannak kifejezetten horizontális prioritások, ilyen a versenyképesség, valamennyi tanácsi formációban fogunk a versenyképességgel foglalkozni, de ilyen például a demográfiai kihívások kérdése, ami megint csak nem egy tanácsi formációnak vagy egy politikai területnek a sajátja, minden európai politikai kérdésnek van demográfiai vonatkozása. Ezeket szeretnénk feltérképezni, összehangolni és becsatornázni a döntéshozatali folyamatokba.

Például a versenyképességre vagy a demográfiára kell már valami megoldást mutatnia a magyar elnökségnek, Magyarországnak, vagy az a fontosabb, hogy ez az asztalon legyen, és legyen mögé valamikor valamilyen konszenzus?

Az elnökség feladatát én egyfajta koordinátori, mediátori feladatnak tekintem. Nem az elnökségnek a feladata az, hogy kiálljon és megmondja 26 másik tagállamnak, hogy szerinte mi a megoldás. Az elnökségnek az a feladata, hogy olyan politikai párbeszédet inspiráljon, mediáljon, ezekbe a beszélgetésekbe olyan szempontokat csempésszen bele, ami lehetővé teszi majd, hogy konszenzus vagy erőteljes többség kialakuljon valamilyen formálódó megoldás mögött. Tehát nekünk meg kell teremteni ennek a politikai párbeszédnek a kereteit, ahol ez a párbeszéd elakad, ott valamilyen eszközzel rendelkeznünk kell, hogy továbblendítsük ezeket a beszélgetéseket, és ha sikeresek vagyunk, akkor tudunk konszenzust vagy konszenzusközeli állapotot teremteni megoldások vagy megoldáscsomagok mögött. Most természetesen ez nem jelenti azt, hogy a magyar európai politikai szempontok vagy érdekek irrelevánsak ebben a folyamatban. Nyilván olyan kérdéseket helyezünk az asztalra, olyan kérdéseket veszünk napirendre, amelyek nekünk is fontosak. Nyilván olyan kérdéseket nem tudunk napirendre venni, amelyek csak nekünk fontosak, de rengeteg olyan kérdés van, amely nekünk és valamennyi tagállam számára fontos, európai érdekű kérdésekről van szó, a versenyképesség egyértelműen ilyen, az európai biztonság- és védelempolitika egyértelműen ilyen. De nekünk európai ételeket kell főznünk. Bármennyire szeretnénk, mi nem tudunk magyar ételeket főzni, mi nem tudunk magyar alapanyagokból főzni, mi európai ételeket tudunk főzni, európai alapanyagból tudunk főzni. Annyit tudunk tenni, hogy amikor ezeket az ételeket kihozzák a konyhából, és nem figyelnek oda a többiek, akkor egy kicsi pirospaprikát szórunk rá azért, hogy legyen neki magyar íze. És bízunk abban, hogy amikor az európaiak ezeket az ételeket, amiket mi magyar fűszerekkel ízesítettünk, megkóstolják, akkor ez ízleni fog nekik. Nem azért, mert magyar fűszer van benne, hanem mert finom, és ha szerencsénk van, akkor ezeket az ételeket az elnökségünk után is magyar fűszerekkel fogják főzni.

Mi lesz ezeknek a prioritásoknak a sorsa? Tárgyalnak, tárgyalnak, tárgyalnak, aztán a következő uniós elnökség alatt is tárgyalnak, tárgyalnak, tárgyalnak, és a vége, az mi?

Az elnökségek mindig megfogalmaznak elvárt eredménytermékeket. Tehát ezekről a prioritásokról nemcsak beszélgetünk, hanem az a cél, hogy az elnökségünk alatt kézzelfogható eredmények szülessenek, amelyek vagy jogalkotási termékek, vagy valamilyen elfogadott politikai nyilatkozatok, kezdeményezések, amelyek utána olyan kampót jelentenek, amibe az utánunk következő elnökségek is bele tudnak kapaszkodni, és ezek a folyamatok mennek tovább. Ezért a magyar elnökség egyrészt szorosan kapcsolódik a minket megelőző elnökségekhez. Nyilván a spanyol és a belga elnökség esetében ez adott. A demográfiai kihívások kérdése például olyan terület, ahol már bőven a spanyol elnökség alatt elkezdődött az együttműködés mind a tagállamokkal, mind a bizottsággal. A bizottság előjött egy úgynevezett demográfiai eszközkészlettel, és ez a demográfiai eszközkészlet alapján zajlanak a megbeszélések a belga elnökség alatt is, és folytatódnak a magyar elnökség alatt is. Ez egy olyan folyamat, amit már felépítettünk, és ennek csak a záróakkordja következik be a magyar elnökség alatt. Vannak olyan területek, például a versenyképesség és annak a belső piaci lába, aminek az előkészítése szintén megkezdődött. A belső piaccal kapcsolatban nemrég jött ki Enrico Letta volt olasz miniszterelnöknek a jelentése, aminek az utókövetését a belga és a magyar elnökségek fogják elvégezni. A bizottság felkérésére Mario Draghi hamarosan elő fog állni az Európai Unió versenyképességével kapcsolatos jelentéssel, a mi várakozásaink szerint ez júliusban megtörténik, és utána ennek a versenyképességi jelentésnek az utókövetését tudjuk elvégezni. A célunk az, hogy egy új európai versenyképességi paktum szülessen a magyar elnökség alatt. Ennek a megalapozását is elvégeztük már, az áprilisi Európai Tanács következtetéseiben szerepel utalás erre, és a június 27-28-i Európai Tanács is fog ezzel foglalkozni, és ez a politikai felhatalmazás alapján fog a magyar elnökség egy versenyképességi paktumon dolgozni, ami reményeink szerint Budapesten fog megszületni, az itt megrendezendő informális Európai Tanácsülésen, amit utána tovább visz a lengyel elnökség, amelynek már a munkatervében szerepel az, hogy egy belső piaci akciótervet dolgozzon ki, aminek nyilván az Európai Unió versenyképességének az erősítése lesz az egyik célkitűzése.

Amikor megszületik egy európai uniós versenyképességi paktum, annak az élettartama hosszabb lesz, mint a migrációs és menekültügyi paktumnak, amin öt évig dolgoztak és ahogy megszületett, egyre többen támadják?

Nyilván a migrációs paktum egy állatorvosi ló, ami az európai politika és döntéshozatal valamennyi hiányosságát megtestesíti.

Vagyis a versenyképességit jobban kell csinálni?

Igen, most mondhatnám azt, hogy azért annál nem nehéz jobban csinálni, de bízom benne, hogy sokkal jobban fogjuk tudni csinálni, mint ez a migrációs paktum esetében történt. Egyébként a körülmények ehhez adottak, az világos mindenki számára az Európai Unióban, minden tagállam és talán politikai családhoz való hovatartozástól függetlenül is, hogy az Európai Unió nagyon komoly versenyképességi deficittel küzd. Ez évtizedes folyamat, amit eddig sem visszafordítani, sem lelassítani nem sikerült. Azt látjuk, hogy ez az új, innovatív területeken is jelen van, sőt, a digitális területen a mesterséges intelligencia, nagy adatkezelés, cloud technológia, ezeken a területeken pedig égbekiáltó. Tehát a politikai szándék az adott, azt mindenki érti, hogy ha az Európai Unió versenyképességén nem tudunk javítani, akkor az alá fogja ásni az európai gazdasági modellt, és onnantól kezdve azok a viszonylag nagylelkű szociális és jóléti politikák, amelyeket az európai tagállamok és az Európai Unió követ, azok finanszírozhatatlanná válnak, és innentől kezdve az egész európai életforma és az európai demokrácia alapjai kérdőjeleződnek meg. Ez egy egzisztenciális kérdés. A politikai szándék az egyértelműen ott van, az a kérdés, hogy tudunk-e valóban olyan konkrét intézkedéseket hozni, át tudunk-e lépni a saját árnyékunkon, amelyek ennek a kezeléséhez szükségesek.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×