Az Alfred Nobel emlékére alapított közgazdasági díj egyik felét Joel Mokyr, másik felét pedig megosztva Philippe Aghion, és Peter Howitt kapta – olvasható a Svéd Tudományos Akadémia közleményében.

Joel Mokyr, az USA-beli Northwestern University professzora az indoklás szerint „azonosította a technológiai előrehaladás útján történő folyamatos növekedés előfeltételeit”. Bemutatta, hogy ha azt szeretnénk, hogy az innovációk saját magukat újratermelve kövessék egymást, nem csupán azt kell tudunk, hogy valami már bevált korábban. Arra is kell rendelkeznünk tudományos magyarázattal, hogy miért működött – írják a közleményben.

Ez utóbbi az ipari forradalom előtt gyakran hiányzott, amely megnehezítette, hogy az új felfedezésekre, és találmányokra építsenek. A professzor kiemelte azt is, fontos, hogy

a társadalom nyitott legyen az új ötletekre, és engedjen a változásoknak.

Korábbi művei, mint például A Culture of Growth: Origins of the Modern Economy szintén hangsúlyozták ezeket a gondolatokat – írja a New York Times, hozzátéve: optimizmussal tekint arra, lehetséges-e még további gazdasági növekedés, hiszen „az embereknek képessége van arra, hogy a természet erejét saját szükségleteinek fedezésére használják”.

Az idei két másik díjazott: Philippe Aghion, és Peter Howitt szintén a folyamatos növekedés mögött álló mechanizmusokat tanulmányozták. Aghion a Collège de France, és az INSEAD, továbbá az Egyesült Királyság-beli LSE professzora. Howitt az USA-beli Brown University professzora.

A díjat a „az alkotó romboláson alapuló folyamatos növekedés elméletéért” kapták. Egy 1992-es tudományos cikkben matematikai modellt építettek fel a creative destruction, tehát az „alkotó rombolás” folyamatának leírására. Ez a folyamat akkor történik meg, amikor egy új, és jobb termék belép a piacra, és a régebbi termékeket kínáló vállalatok veszítenek a versenyben.

Az innováció egy újszerű találmányt hoz be ilyenkor a piacra, ezzel alkotó, kreatív lesz. Azonban rombol is abban az értelemben, hogy azt a céget, amely a régebbi technológiákkal rendelkezik, legyőzik a versenyben. A bizottság az ő esetükben a telefon példáját hozta fel, ahol minden egyes új változat az előzőt elavulttá tette, a 20. század eleji tárcsás telefonoktól a mai okostelefonokig.

A bizottság közleménye hozzáteszi, a díjazottak különböző módokon mutatják meg, miképpen teremt az alkotó rombolás konfliktusokat, és azt is, hogy ezeket konstruktív módon szükséges kezelni. Amennyiben ez nem történik meg, az innovációt az ezzel potenciálisan hátrányt szenvedő, már befutott vállalatok, és érdekcsoportok meg fogják akadályozni.

Peter Howitt elmondta, a technológiai fejlődés legnagyobb ugrásai a kormányzatok, egyetemek, és üzleti szereplők együttműködésén alapultak eddig.

„Remélem, ez folytatódni fog, bár sötét fellegek gyülekeznek”

– így fogalmazott.

Philippe Aghion hozzátette, hogy a protekcionizmus, és a vámok hátráltatják a növekedést. Bármilyen fajta kereskedelmi akadály, és a globalizáció bármilyen visszafordítása töredezettebbé teszik a piacokat, és kevesebb lehetőséget adnak az eszmecserére.

Joel Mokyr azt emelte ki, hogy az innováció a világ nagy kihívásaiból kettőt is meg tud oldani, a klímaváltozást, és az elöregedő társadalmak problémáját is. Az innováció akkor jöhet létre, ha a mindenkori kormányzat olyan környezetet teremt, ahol a tehetséges emberek zavartalanul dolgozhatnak. „Bármilyen irányvonal, amely bármely mértékben ellenzi a bevándorlást, káros az innováció és az előrehaladás szempontjából” – tette hozzá.

A díjazottak munkái bemutatják, hogy a gazdasági növekedést nem lehet adottnak venni. Fent kell maradniuk azoknak a mechanizmusoknak, amelyek az alkotó rombolást lehetővé teszik, különben vissza fogunk esni a stagnálásba – kommentálta John Hassler, a közgazdasági díj bizottságának elnöke.