A Svéd Királyi Tudományos Akadémia hétfőn jelentette be, hogy a holland származású Joel Mokyr, a francia Philippe Aghion és a kanadai Peter Howitt megosztva kapta meg idén a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Joel Mokyr (címlapképünkön) tudományos munkáját a technológiai fejlődésen keresztüli fenntartható növekedés előfeltételeinek azonosításáért ismerték el, míg Philippe Aghionnak és Peter Howittnak a kreatív romboláson keresztüli fenntartható növekedés elméletéért ítélték oda a díjat.

Az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnöke az InfoRádióban elmondta: az idei közgazdasági díjazottak tulajdonképpen azzal foglalkoztak, hogy a történelem hosszú időszakain keresztül jellemző stagnálás hogyan váltott át az utóbbi évszázadokban – különösen a XIX. század elejétől – emelkedő növekedési folyamatba. Ennek mechanizmusait, magyarázó tényezőit a gazdaságtörténet dimenziójában és a jelenlegi gazdaságban tárták fel, és ezzel Halmai Péter megfogalmazása szerint „nagyon fontos útjelzőket adnak számunkra a kor megértéséhez is, illetve a jövőbeli lehetőségek feltárásához”.

Sokan felkapták a fejüket a kreatív rombolás alapelvének megemlítésekor, illetve díjazásakor. A közgazdaságtanban ezt alkotó rombolásnak is nevezik. Maga a fogalom Joseph Schumpeter osztrák közgazdásztól származik, akit Halmai Péter az „innováció atyjának” tart, az idei Nobel-díjasok pedig szerinte „az ő innovációs elméletének a továbbfejlesztői”. A Széchenyi-díjas magyar közgazdász elmondta: az alkotó rombolás lényege abban mutatkozik meg, hogy „egy bizonyos ponton túl a régi technológia és a régi termékek már korlátot jelentenek a fejlődés számára, ezért túl kell lépni rajtuk, mert

aki ragaszkodik ezekhez a régi technológiákhoz, az megakad a fejlődésben, hátrányba kerül”.

Az egyetemi tanár példaként az autógyártást hozta fel, ahol a jelentős műszaki tudást igénylő robbanómotorok előállítása helyett az elektromos meghajtás kerülhet előtérbe, bár megjegyezte, hogy a legújabb fejlemények alapján „ez még egy nem teljesen lefutott mérkőzés”. Hozzátette: akik ebben lemaradnak, nagyon nehezen ledolgozható hátránnyal kell szembenézniük.

Halmai Péter szerint az alkotó rombolás esetében a technológiai innováció és a tudományos fejlődés eredményeképpen egymást követő újítások, előrelépések véget nem érő ciklusáról van szó, és nem elszigetelt eseményekről. Úgy véli, ez jelenti az egyik nagy különbséget a modern társadalom és a korábbi időszakok között. Mint mondta, bár a korábbi évszázadokban is voltak új felfedezések, de azok „nem igazán tudtak beépülni a gazdaságba”, illetve nem tudták megmozdítani a gazdaság mechanizmusait. Ebből fakadóan pedig sokáig maradt a stagnáló norma.

A magyar közgazdász szerint az idei közgazdasági Nobel-díjasok munkássága azt bizonyítja, hogy

„a tartós növekedés a modern társadalomban nem természet adta tény, nem magától értetődő, hanem meg kell küzdeni érte”.

A történelem nagy részében stagnálás volt és alig volt tapasztalható növekedés, ezért Halmai Péter azt gondolja, meg kell becsülni az innovációs eredményeket, és fel kell lépni a növekedést fenyegető tényezőkkel szemben. Hangsúlyozta, hogy a növekedés nemcsak mennyiségi bővülést jelent, hanem egyidejűleg minőségi javulást is. Halmai Péter megjegyezte: a növekedésnek nagyon sok globális és egyéb összefüggése, kísérője lehet, tehát a növekedés nem jelent szükségszerűen környezetterhelést, ez azonban nyilvánvalóan további követelményeket támaszt.

(A nyitóképen: Joel Mokyr amerikai-izraeli gazdaságtörténész az Illinois állambeli Skokiében lévõ otthonában 2025. október 13-án, miután ezen a napon Philippe Aghion francia és Peter Howitt kanadai közgazdásszal megosztva elnyerte a 2025. évi közgazdasági Nobel-emlékdíjat az innovációvezérelt gazdasági növekedés magyarázatáért.)