A rendezvény délután fél három előtt Szűcs Gábornak, az esemény házigazdájának köszöntőjével és a Himnusz közös eléneklésével indult. A fideszes képviselő, aki „Szabad Magyarországot” feliratú pulpitus mögött beszélt a Bem téren felállított színpadon, beszédében a mai helyzetet 1956-hoz hasonlította, hangsúlyozva, hogy 70 éve az 56-os hősök egy olyan rendszer ellen küzdöttek, amely az ÁVH-n keresztül tartotta rettegésben a lakosságot, ma pedig ismét egy ilyen szervezettel találják szemben magukat. „Csak most álnéven fut (...) nagyjából ennyi különbség van a régi és az új kommunisták között” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ma „ismét vissza kell szerezni a szabadságunkat”.

Áder János, korábbi köztársasági elnök az 1956-os forradalmat megelőző eseményeket felidézve arról beszélt, hogy a magyar társadalomnak 1948 és 1956 között elege lett a hazugságokból. Hangsúlyozta: 1956 megingatta a szovjet birodalmat, megrengette a világot, és megrendültté tette a világ szabadságszerető népeit. A forradalom hőseire emlékezni közös felelősségünk, a 301-es parcellában egy szál virággal, egy néma főhajtással, egy-egy csendben elmondott imával – tette hozzá.

Gyermekei kíséretében színpadra lépett Hankó Balázs felesége is, és a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) ügyében letartóztatásban lévő férje levelét olvasta fel.

Bóka János, a Fidesz országgyűlési frakciójának vezetője azzal kezdte beszédét, hogy

az 1956-os fiatalokat is a szabadságvágy vezérelte Bem József szobrához, és a mostani megemlékezés résztvevőit is ez hozta a Bem térre.

„Eszméik a mi eszméink, küzdelmük a mi küzdelmünk. Ők elbukva is győztek, az ő győzelmükből sarjadt ki a mi szabadságunk” – mondta. Hozzátette: az emlékezés mellett üzenni is akarnak a gyermekeknek, unokáknak: ne feledjék, milyen nagy dolog a szabadság, mert az a legnagyobb dolog.

„Az önkényt ismerjük, de felismerjük-e a szabadságot? Fel kell tenni a kérdést, mit jelent valójában szabadnak lenni. Ne hagyjuk, hogy a zsarnokság mondja meg nekünk, mi a szabadság. Ha hagyjuk, mi is szem vagyunk a láncban, és az önkény mondja meg nekünk, kik vagyunk és kik leszünk. De mi tudjuk, kik vagyunk és mik akarunk lenni: meg akarunk maradni magyaroknak, a szabadság nemzetének” – mondta. Hozzátette: csak független hazában lehet szabadnak lenni.

1956 októbere szerinte azt mutatta meg, hogy

csak az lehet szabad, aki megóvja örökségét, megőrzi hitét, ápolja a szakadatlan szálat, ami összeköti az egymást követő nemzedékeket.

1956 októbere megmutatta, hogy csak azok lehetnek szabadok, akik felelősnek érzik magukat a boldogulásukért és építeni akarnak maguknak valamit, amit a magukénak mondhatnak. Így ez egyszerűnek tűnik, de ezeréves történelmünk azt mutatja, hogy a szabadságért mindig harcolni kellett és azt őrizni kellett, mert annak mindig voltak és vannak ellenségei – mondta Bóka János.

„Szabad országban nem állítanak fel politikai rendőrséget, nem fenyegetnek letartóztatással, nem mutogatnak embereket bilincsben és vezetőszáron a hatalom utasítására, nincsenek politikai foglyok, nem akarják felszámolni az ellenzéket és nem akarnak újra egypártrendszert építeni” – fogalmazott.

„A szabadság ellenségei idegen birodalmak és eszmék mögé bújtak, és azt mondták, felszabadítani érkeztek. 70 éve úgy űztek gúnyt a szabadságból, hogy az újságjukat Szabad népnek nevezték el, pedig a nép minden volt, csak szabad nem. És ahol nincs szabadság, ott csak kontroll van” – mondta. Szerinte most úgy űznek gúnyt a szabadságból, hogy jobb egy birodalom állampolgárának lenni, mint egy országénak. „Azt is mondják, hogy a szabad embernek nincs hazája, mert csak az szabad, aki mindenhol és bárhol otthon van. Azt is mondják, hogy a múlt teher, a hit béklyó, a család pedig kolonc. Azt mondják, a tulajdon bűn, ha sokat dolgozol, fizess még többet. Pont mint a kommunisták, akik ellen hetven éve fellázadtak a magyarok” – hangzott el.

A frakcióvezető ócska komédiának nevezte az Országgyűlésben zajló ünnepi ülést, amelyre meghívták „a főnököket” – utalt az uniós szervezetek jelen lévő vezetőire.

Azt mondta, a nemzetek Európája és a Patrióták összefogása egyre erősödik, de ettől még „magunknak kell kezünkbe venni a sorsunkat, mert 1956-ban is csak magunkra számíthattunk”, ahogy az elmúlt válságokat is egyedül oldotta meg a magyarság. „Ma is el akarják törölni a múltunkat és el akarják venni a jövőnket” – állította, hozzátéve, hogy a Fidesz-kormány elhajtotta a gyarmatosítókat és nem engedték vissza, máig gyűlölik őket ezért.

„Gyarmattá leszünk-e újra?” – tette fel a kérdést, amire a közönség hangos nemmel válaszolt. Bóka János szerint ez csak akkor működik, ha nem hallgatnak, ha összekapaszkodnak, ha nem felejtik, mi valójában a szabadság és hogy a magyar a szabadság nemzete.

„Kutya nehéz, küzdelmes évek állnak előttünk”

– mondta, de hozzátette, hogy hisz a sikerben. Együtt kell építeni a szabadság köreit, együtt magasra emelni a magyar lobogókat.

Schmidt Mária történész felidézte: egy emberként szakadt fel október 23-án a magyarokból, hogy ebből elég volt. „Ruszkik haza! Szabad választást!” – mondta, hozzátéve, hogy nem készültek az utcán harcolók hősnek, hétköznapi emberek voltak. Akkor minden magyar egyet akart: független Magyarországot, a szovjet megszállók eltakarodását és szabad választásokat.