A bíboros a zsúfolásig telt székesegyházban a szentmise kezdetén emlékeztetett: karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.

Ez az a szeretet, amit "hálával és szeretettel kell viszonoznunk", és ami arra kötelez, hogy "szeretettel forduljunk egymás felé is" - mondta.

Erdő Péter homíliájában arról beszélt, hogy a Krisztusban "közénk lépő Isten megmutatja a valóság teljességét": a teremtőt együtt a teremtett világgal. Azt az alkotót, aki "annyira szeret minket, hogy osztozik szenvedésünkben és halálunkban is" - fogalmazott.

Kitért arra: amikor az Isten-ember megszületett, először csupán az embert látták benne. Még a nagyra hivatott "újszülött királyt" is csak különleges jelek alapján ismerték fel benne a pásztorok és a napkeleti bölcsek.

Hogyan is tudta volna felmérni az akkori ember ott, Betlehemben, hogy mi történik? De hogyan tudja megérteni ezt a XXI. század embere? - tette fel a kérdést a főpásztor.

Az embernek nincsenek közvetlen tapasztalatai Istenről, bármennyire fejlődik is a természettudomány, a fizika vagy a csillagászat, mindig a "teremtett világ keretein belül maradnak"

- mondta.

De a szívnek - ahogy Pascal írja - megvannak a maga érvei, amelyeket az értelem már nem ismer. "Istenre nyíló ablak van a szívünkben. Megérezhetjük az isteni valóság kimondhatatlan, félelmetes és varázslatosan vonzó mélységét" - fogalmazott.

Erdő Péter szólt arról is, hogy a keresztényeknek nem csupán egy jámbor, emberbarát filozófiát kell követnünk, esetleg a divat vagy a többség ízlése szerint évitizedenként változó tartalommal.

"Jézus tanítása, élete, halála és feltámadása az örök mérce számunkra, hiszen az ő tanítványai vagyunk" - fogalmazott Erdő Péter.